Forrás: HVG

a Fidesz faluparlament-felelőse

“Imádom a természetet. Ha hívnak, ma is megyek vadászatokra, de csak hajtást vállalok, mert mindig a nyúlnak drukkolok. Legfeljebb kihordom a meglőtt vadat a traktorhoz” – avat be, miként teremt harmóniát ideák és köznapi praxis között az Orbán Viktor által nemrég a faluparlament-mozgalom élére emelt, 45 esztendős múzeumigazgató-politikus. Aki előbb a nagypapa által kezdett mozdonyvezető-tradíciót szakította meg a nyíregyházi tanárképzőn szerzett, majd Debrecenben egyetemi szintre emelt tanári diplomáért, utóbb a püspökladányi Karacs Ferenc Múzeum igazgatósága mellé bevállalta a politikát. Az átlépések könnyed biztonságához minden bizonnyal hozzásegíthettek a Nyírség táncegyüttesben korábban eltöltött évek, ahol “többszörös Ki mit tud?-győztesek voltunk”, miközben “kemény fegyelmet tartottunk, nem tűrtünk meg magunk között dohányzó embert, a leányoknak hosszú haj és semmi ékszer”. A rendszerváltás évében már ott asszisztál a helyi MDF-szervezkedésnél is, a politika fergetege azonban csak 1994-ben kapja el, amikor a Fidesz felkéri, induljon el az akkor még MSZP-s Szűrös Mátyás ellen. S bár Szűrösön kívül két további vetélytárs is megelőzi, ősszel az önkormányzati választásokon már fontos posztokat csíp el a városi és a megyei közgyűlésben. Négy évre rá aztán visszavágott az azóta tiszteletbeli fideszessé lett Szűrösnek, és parlamenti helyét 2002-ben is megőrizte. Üröm csak annyi lehet az örömben, hogy a polgármesterségért vívott csatákban mindkétszer egy szoci ellenfél diadalmaskodott felette.

“Középiskolásként a 198 centivel átugrottam magamat, ma inkább futok” – tudatja, mivel tette és teszi magát alkalmassá a nagyobb kihívásoknak való megfelelésre is. Odahaza a három gyermek – az érettségiző Sándor 19, Judit 15, Katalin 9 esztendős -, egykori néptáncostársa, ma tanár felesége, valamint a püspökladányi családi ház ad bőven feladatot, míg országos ügyekben – bár a családnak két kocsija is van -, “ha Pestre indulok, mindig vonatra szállok…”

– Felkérésünkre elsőre keserű szemrehányással válaszolt, mondván, “a HVG többször is belém gyalogolt”. Hogy tiszta lappal indulhassunk: miért is kellene elnyernünk bocsánatát?

– Már nem tartok igényt bocsánatkérésre. De akkor, 1993 táján egyes téeszfelszámolásokkal kapcsolatban, bizonyos földvásárlások kapcsán hangsúlyosan jelent meg a nevem, amit – bevallom – nehezen viseltem. Egy ideig fontolgattam is, hogy sajtópert indítok, de végül csak az előfizetést mondtam le, amivel a magam részéről le is zártam az ügyet.

– Így már minden szorongás nélkül tudakolhatjuk, vajon ez a faluparlament-projekt lényegében az ön találmánya lenne, amit Orbán Viktor – a személyével együtt – felkarolt?

– Orbán miniszterelnök úr egyszemélyes ötletéről van szó. Persze nyilván nem kevés európai párhuzam megvizsgálása után döntött úgy, hogy szülőföldemen, Hajdú-Biharban hirdette meg a programot. Ezután kaptam személyes felkérést a szervezésre. Mivel nem akartam felkészületlen maradni, a klasszikus bölcsészhagyományoknak megfelelően könyvtáraztam, beszélgettem, kérdezgettem, és már úgy indultam Orbán Viktor úrhoz, hogy néhány alapvetés készen volt bennem.

– Az ilyesfajta nézetazonosság nagy lendítőerő is lehet. Nyilván nem élhette ezt meg mindig így – például amikor a régi rezsimben, képzett történelemtanárként, olyasmit kellett tanítania, amit ma bizonyára ki sem mondhatna…

– Tanárként nem volt jogom felülírni a tantervet. Tetszett, nem tetszett, kötelességem volt végrehajtani. Nem tehettem meg a diákjaimmal, akiket utóbb egyetemre engedtem, hogy ne azokra a válaszokra készítsem fel őket, amelyeket elvártak tőlük. Arra persze igyekeztem felhívni a figyelmet, hogy a könyvtár mindenki előtt nyitva áll.

– Ilyen előzmények után végül mégis mi vagy ki vitte a politikába?

– Amikor beindult Püspökladányban is a Fidesz, jelentkezett nálam egy volt évfolyamtársnőm, és azzal rukkolt ki, hogy Szűrös Mátyás ellen kellene indulnom Fidesz-színekben. Csak annyit mondtam rá: az öngyilkosság egy másik fajtáját is kitalálhattad volna…

– Szűrös akkor tényleg lenyomta. Talán az is közrejátszott ebben, hogy ön akkoriban olyan kérdésekről írt tanulmányt, mint Püspökladány zsidó származású lakosainak sorsa. Nem talált ennél égetőbb helytörténeti kérdést?

– A mamám mesélte nekem, hogy a falusi zsidóság befogadó volt, szívesen adott kölcsön. A legendás Herskovits úr neve még ma is előkerül néha. Fontos rétegét adták a város lakosságának. Be is döglöttünk, hogy elvitték a szerencsétleneket. Nagy kár értük.

– Ön azonban a maga viszontagságai ellenére végül csak bejutott a parlamentbe. Ott aztán azzal is felhívta magára a figyelmet, hogy a mentelmi bizottságnak kellett megvédenie egy, a Malév épp ügyeletes elnöke által indítani kívánt becsületsértési pertől. Nem gondolt arra, hogy helytálljon a kijelentéséért?

– Nehogy már én legyek ott a vádlott, ahol 400 milliót kisíbolnak! Egy pillanatra sem merült fel bennem, hogy lemondjak a mentelmi jogomról, hiszen azzal legfeljebb annyit érhettem volna el, elutasítják Huszty András keresetét, a pénz meg úgysem jön vissza…

– Miért? Ha bebizonyosodott volna az ön igaza, valaki csak tett volna feljelentést!? Persze most önről van szó: odahaza mennyire osztja politikai nézeteit a család?

– Ismerik a beállítottságomat, de még soha nem kértem egyik gyerekemtől sem, hogy mondjuk lépjenek be a Fidelitasba. Sokszor beszélgetünk, ami nálunk úgy szokott történni, hogy amikor bemegyek valamelyik gyerek szobájába, előtte mindig kopogok.

– Azért egy szülő – persze jobbító szándékkal – csak szeretné befolyásolni gyermekeit…

– Ez lehet szándék. De a 15 éves Juditkát például aligha befolyásolhatnám bármivel is. Már háromévesen sem tudtam öltöztetni, mert mindig más ruhát akart felvenni.

– Mire ön?

– Őrjöngtem, de mit tehettem, nekiálltam kivasalni, amit kiválasztott.

– Akkor van mit kompenzálni. De hogyan? Jár például még népi táncolni?

– Csak baráti körben. Illetve a Nyírség táncegyüttes volt tagjaiból álló Nyunyicban.

– Ez utóbbi valamilyen jellegzetes nyírségi tájszó?

– Mondhatnánk. Azt jelenti: Nyugdíjas Nyírségesek Clubja.

– A Ki mit tud?-os idők óta nyilván sokan sokfelé tájékozódtak – politikailag is…

– Szoktunk vitatkozni, és van, hogy törésre megy a dolog. Most volt az egyesület harmincadik évfordulója, de lemondtam a fellépést, mert ők nem álltak ki decemberben a “két igen” mellett. Ettől persze még ugyanúgy szeretem a fiúkat.

– Tessék, eldumáljuk itt az időt, és a faluparlamentről még szót sem ejtünk. Ha siker lesz, az mire hitelesítheti önt a pártjában? Például a Fidesz esetleges választási győzelme esetén?

– Majd akkor kell átmenni a hídon, amikor odaérünk. Egyelőre itt ez a feladat, amit életben tartunk a kampány után is. Mert már most sem csupán arról van szó, hogy hatalmas lángolással végigperzseljük az országot…

LINDNER ANDRÁS – HORVÁTH ZOLTÁN

Comments are closed.