Forrás: Heti Válasz

Halász Csilla, [email protected]

Az adósságai miatt csőd szélére került Magyar Írószövetség székházába bebocsátást kér a tavaly kilépett írókat tömörítő Szépírók Társasága.

Miközben a rendszerváltás óta folyamatosan adósságokkal küszködő Magyar Írószövetség a csőd szélére került, székházába bebocsátást kér a tavaly kilépett írókat tömörítő Szépírók Társasága. A kulturális miniszter – megoldásként – a szövetség nagy hírű könyvtárát a Petőfi Irodalmi Múzeumba költöztetné.

Négyszázezer forintnyi kifizetetlen számla, jelenleg ennyi tartozása van a Magyar Írószövetségnek. Azért csak ennyi, mert nemrég magánadományokból sikerült az adósságok jelentős részét törleszteni. A mintegy kilencszáz tagot számláló, csődhelyzetben lévő szervezetnél márciusban a telefont is kikapcsolták a fizetési késedelem miatt. Az írószövetség elnöke, Kalász Márton nem veszi fel a tiszteletdíját, a munkatársak többségét fizetés nélküli szabadságra küldték, a nagy hírű könyvtárat ideiglenesen bezárták.

CSÖKKENŐ TÁMOGATÁS

Hogyan jutott idáig a legnagyobb hazai írószervezet, amely hatvanéves múltra tekint vissza, s amely tagjai között tudja a Kárpát-medence és a nyugati magyarság alkotóit is? Az évek óta adósságaiban fulladozó szövetség anyagi gondjai gyakorlatilag egyidősek a rendszerváltással. Miközben az írók felszabadult örömmel fogadták, hogy négy évtized után felügyeleti szerv nélkül, maguk dönthetnek ügyeikről, kénytelenek voltak azzal szembesülni, hogy az autonómia kivívása együtt járt a támogatások megcsappanásával (1989-ben még 35 millió forint állami támogatást kapott a szervezet, amikor a havi átlagkereset 10 571 forint volt). Az Ingatlankezelő Vállalat (IKV) már 1992-ben felszólította az írókat, hogy hagyják el az épületet a bérleti díj elmaradása miatt.

Az írószövetségnek nemcsak a támogatások megcsappanását kellett elszenvednie a rendszerváltáskor, de az 1911-ben, szecessziós stílusban épült székházát sem sikerült tulajdonba kapnia – miközben a kilencvenes évek elejének tömeges privatizációja során sok százezer bérlakás és egyéb ingatlan került magánkézbe és intézmények tulajdonába. Pedig korábban a Baumgarten Alapítvány két bérházat is adott a íróknak, amit aztán a Rákosi-rendszerben államosítottak. A szocialista rendszer bukása után azonban – miközben a történelmi igazságtétel meglehetősen sok szakmai és civil szervezetet érintett – az írókat nem kártalanították. Az írószövetség továbbra is bérlő maradt a Bajza utcai épületben, ott, ahol az írók az 56-os forradalom alatt és után híres kiáltványaikat fogalmazták (aminek következménye a szervezet működésének felfüggesztése lett). Ez annál is inkább érdekes, mert a rendszerváltás után az állam az ingatlan tulajdonjogát átadta a VI. kerületi önkormányzatnak, az épületben lévő négy lakás pedig magántulajdonba került. Az írószövetség a társasházzá alakított ingatlanban bérlő maradt. Jelentős könnyebbséget hozott, hogy 2002-ben Rockenbauer Zoltán kulturális miniszter tíz évre előre kifizette a VI. kerületi önkormányzatnak a bérleti díjat.

Gondot okoz viszont, hogy a tulajdonos önkormányzat közel húsz éve nem újíttatta fel az épületet. Bár a közös költséget a társasház költségvetésébe – a bérleti díjból – befizeti, abból például nem hozható rendbe az éppen omló vakolatú, életveszélyes erkély, mert a közös képviselő szerint ahhoz a társasháznak nincs köze. S miközben az írószövetség az épület több mint hetven százalékát birtokolja, 2002-ig még a társasházi közgyűlésekre sem hívták meg. Évekkel ezelőtt egyébként fölmerült, hogy a VI. kerületi önkormányzat az épületért csereingatlant kap, de végül értékviták és az éppen aktuális kormányváltás miatt a tervek dugába dőltek.

LAKAT A KÖNYVTÁRAJTÓN

Az írószövetség kiszolgáltatottságát növeli, hogy azért az épületrészért, amelyben az étterem működik, továbbra is havonta fizet az önkormányzatnak, mégpedig 32 ezer forintot. Ezenfelül ott a 76 ezer forintos havi villanyszámla. Nagy gondot okoz minden évben az 1148 négyzetméternyi terület fűtése is. Tavaly volt olyan hónap, hogy a havi fűtésszámla 580 ezer forintot tett ki. Leginkább emiatt, illetve a könyvtárosok fizetésének megspórolásáért döntött úgy a szervezet, hogy három hónapra bezárja a nagy múltú könyvtárat. Azt az intézményt, amely közel 170 ezer kötetével, sajátos, kortárs irodalmi gyűjtőkörrel egyedülálló az országban. Minden irodalmi folyóiratot megőrzött 1990-ig, hiszen köteles példányként kapta meg őket. Mivel védett könyvtár volt, az ötvenes-hatvanas évek tisztogatását is túlélte. Itt olyan kötetek is fellelhetők, amelyeket más könyvtárakból politikai okokból kiselejteztek.

Ezért is érintette különösen érzékenyen az írószövetséget az új kulturális miniszter javaslata, hogy a könyvtár állományát adják át a Petőfi Irodalmi Múzeumnak, helyére pedig engedjék be a Szépírók Társaságát, azt a szervezetet, amelynek tagjai jórészt tavaly léptek ki az írószövetségből. A Szépírók Társaságát 1997-ben hozták létre főként olyan írók, akik párhuzamosan az írószövetségnek is tagjai volt. Ám tavaly Döbrentei Kornél költőnek a Tilos Rádió előtt elmondott, általuk antiszemitának minősített beszéde után közel százötvenen távoztak az anyaszervezetből.

A friss babérkoszorús Csaplár Vilmos, a kétszáz tagú Szépírók Társaságának elnöke a Heti Válasznak úgy nyilatkozott: nem tudott a miniszter felvetéséről, hiszen ő csak a napokban találkozott a kulturális tárca új vezetőjével. Levelet írt viszont már korábban Kalász Mártonnak, a Magyar Írószövetség elnökének, amelyben kérte: tárgyaljanak a Bajza utcai székház közös használatáról. “Ezt az írószövetség úgy értelmezte, hogy albérleti szobát keresünk. Azt válaszolták, nincs az épületben egy talpalatnyi hely sem” – állítja Csaplár, aki kérdésünkre, hogy a könyvtár kiköltöztetését jó megoldásnak tartaná-e, azt válaszolta: a Szépírók Társasága az írószövetség válaszlevele után lezártnak tekinti az ügyet. Ha nem akarnak tárgyalni, nincs mit tenni.

Az írószövetség választmánya egyébként arra hivatkozva utasította el Csaplárék felvetését, hogy az épületben egyetlen üres szoba sincs, hiszen itt kap helyet a Kortárs és a Magyar Napló szerkesztősége, a Kortárs Kiadó és a József Attila Kör.

Jellemző a két szervezet közötti bizalmatlanságra, hogy miközben az írószövetség minden jelenlegi és volt tagját felszólította a lejárt könyvtári könyvek haladéktalan visszaszolgáltatására, a szépírók ezt úgy értelmezték, hogy a kilépés miatt nem használhatják többé a könyvtárat. “Sok olyan ember használja a könyvtárat, aki soha nem volt tagja az írószövetségnek, és senki nem mondta nekik, hogy ki vannak tiltva. Igaz, jelenleg csak a szövetség tagjai kölcsönözhetnek. Később azonban szeretnénk még nyitottabbá tenni a könyvtárunkat, ám ehhez anyagi források, s jó könyvtári infrastruktúra szükséges” – mondta L. Simon László, az írószövetség titkára.

ADOMÁNY ÉS GYORSSEGÉLY

Miközben különböző feladatokra milliárdok állnak rendelkezésre – például a Habsburg-házzal kapcsolatos kutatásokra idén 200 millió forintot fordít az állami költségvetés, a Magyar Televízióban műsorra tűzött A nagy könyv játékra közel 1,5 milliárdot adtak össze állami intézmények, a reprezentatív irodalmi szervezetek működési támogatása évente mindössze 40 millió forint. Ebből húszmillió jut az írószövetségnek az épület fenntartására, programok lebonyolítására, a magyar irodalmi élet szervezésére. Növeli a nehézségeket, hogy a támogatás nem automatikusan jár, hanem az év elején kiírt pályázatokat a minisztériumban az év közepén elbírálják, majd a megítélt pénzt az év végén folyósítják.

Az írószövetség nem csak a kulturális tárca által juttatott összegből gazdálkodik, éves költségvetése 45 millió forint. A Nemzeti Kulturális Alapprogramtól évente öt-tíz millió forinthoz jut, amelyet rendezvényekre fordíthat. Az Illyés Alapítvány a szövetség egyharmadát kitevő határon túli magyar írók utaztatására, szállásköltségére ad pénzt, a Táncsics Mihály Alapítvány pedig a szociográfiai szakosztály munkáját támogatja.

A gondokat átmenetileg enyhítette, hogy többen a szövetség megsegítésére siettek. A magántámogatások azonban nem oldották meg a problémát, hiszen az írószövetség számláján gyakorlatilag ma sincs pénz, s továbbra sem tudják fizetni az alkalmazottak bérét. (1989- ben még 27 alkalmazottja volt a szövetségnek, ma kilencen dolgoznak itt a könyvtárosokkal együtt, s öten közülük félállásban.)

“Eredménytelen a döntéshozóknál folytatott lobbizásunk, hiszen az irodalomból nem tudnak politikai tőkét kovácsolni” – foglalta össze L. Simon László lapunknak a már-már kilátástalan helyzet okát. “Pedig egy ilyen szervezettől nem várható el – tette hozzá -, hogy piaci alapon működjön.”

A Heti Válasz érdeklődésére a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában elmondták: mivel értesültek az írószövetség gondjairól, hétmillió forint gyorssegélyt fognak nyújtani a szervezetnek, amit a később megítélendő támogatásból levonnak majd. Hogy a pénz mikor érkezhet meg a számlára, arról nem tudtak felvilágosítást adni.

Comments are closed.