Forrás: NOL

Varsányi Gyula, 2005. április 11. 00:00

Cserhalmi GyörgyKép: Teknős Miklós József Attila, Wong Kar-wai, Tar Sándor művészete és egy különleges balkáni muzsika az, amit Cserhalmi György a legjobb szívvel ajánlani tud erre a hétre. Szinte mindegyiknek köze van évszámokhoz, korokhoz.

Ahogy az ember megpillantja a kávéházi asztalnál ülve, olyan érzése támad, megállt az idő. Cserhalmi György fiatalon, ereje teljében vált kortalanná, noha már ötvenhét éves, emlékezetes színházi és filmszerepek százait, és a többi között egy Kossuth-díjat tudhat maga mögött. Egy lány lép asztalához, autogramért. Kérdi, ott lesz-e a József Attila-versek szavalásakor a Nemzetinél. Cserhalmi rázza a fejét, és mintha egy kicsit zavarba jönne.

– Igen, hétfőn és a héten elsősorban József Attilára emlékezünk, gondoltam erre én is – mondja, miután a lány már távozott. Kesernyésen filozofál arról, milyen személyes pech a kivételes tehetségű költőnek, hogy ide született száz éve. Aztán kifakad: miért kellett most politikai védnökséget kérni, vállalni egyes megemlékezésekhez? A miniszterelnök részvétele ebben úgy tünteti föl, mintha a költő a baloldalé lenne, holott mindenkié. Ezért ő egy kevésbé reklámozott, de méltó rendezvényt ajánl az olvasók figyelmébe. A pesti Király utcában lesz a Kuplung névre keresztelt kocsmában, csütörtök este. Archív fölvételekről Major Tamás és mások szavalnak, és fiatalok, nemcsak színészek mondják a költő verseit.

Aztán egy pénteki programjavaslat következik. Cserhalmi a pesti Almássy térre invitálja az érdeklődőket, „örömzenére”. Ez nem a műfaját jelenti a Chacra Hacker nevű együttes föllépésének, hanem a hangulatát. Amúgy balkáni jazzt játszanak. A zenészek hazaiak, több etnikumot – a magyar mellett cigány, zsidó, arab, román kulturális hátteret – képviselnek, és a színész külön figyelmünkbe ajánlja, hogy valamennyien egyetemet, főiskolát végeztek, van köztük, akinek több diplomája is van. – Valahogy mégsem találják a helyüket, ezért összeálltak, együtt zenélnek, így próbálják megteremteni a maguk világát – jegyzi meg. – Nemcsak egymást, hanem a térségünk problémáit is jól ismerik. Muzsikájuk autentikussá fejlődött.

Amit a moziban legérdekesebbnek tart ezen a héten, az a hongkongi Wong Kar-wainak, a Szerelemre hangolva titokzatos rendezőjének második hozzánk eljutó filmje, amely a 2046 furcsa címet kapta. Leginkább a mágikus évszám tetszik neki, tudniillik ebből az esztendőből tér vissza valaki a mába. Hogyan tudnak és nem tudnak történetek megszületni számokból? – erről kezd meditálni. És eszébe jut, hogy a magyarokkal ezer éve történtekről miért nem készült még film. A krónika szerint a kereszténység fölvétele az akkori népesség egytizedének (a pogány hit mellett maradóknak) elpusztításába, elpusztulásába került. Vajon most a rendszerváltás mekkora áldozatokat követel? – teszi fel a kérdést megjegyezve: ezt mintha egyezményes hallgatás venné körül.

Innen már könnyen eszébe jut a könyv, amelyet mostanában szinte nem tud letenni. A térkép szélén című novelláskötet, Tar Sándoré. – Boldog vagyok, hogy Móricznak van utódja Magyarországon – említi azzal együtt, hogy persze túlságosan rövidnek és tragikusnak tartja a nemrég meghalt szerző pályáját. Korábban is döbbenetesnek érezte azt az írói világot, amely szinte szociografikus hitelességgel mutatja be a huszadik század végi, huszonegyedik század eleji magyarországi perifériát, emberi szenvedéstörténetet. Az életnek olyan tragikus, egyben groteszk állapotát, amelyben a férfiak nem tudnak igazi férfiak, a nők igazi nők lenni, mégis meg-megcsillan rajtuk az emberség fénye. De jó néhány éve az Élet és Irodalomban közölt leleplezés, hogy Tar titkos ügynök volt, más irányba vitte gondolkodását az íróról, amit ma már szégyell. A Magvető Kiadónak ezt a kötetét olvasva is fel kellett ismernie, Tar – mindennel együtt – nemcsak a magyar, hanem az európai literatúra egyik kiválósága.

Aztán várom, mikor jön a művészetnek az a területe, amelyben a legotthonosabb. Hiszen e hétre számos színházi bemutató esik vidéken, Budapesten egyaránt. – Színházi előadást nem ajánlok – hárítja el. – És ne kérdezze, miért, mert ez jelent ugyan valamit, de hogy mit, arról egyelőre csak álljon ebben a szövegben három pont…

Hát álljon.

Comments are closed.