Forrás: NOLKis Tibor, 2005. április 11. 00:00
A fő attrakció Párizsban továbbra is a LouvreKép: REUTERS A művészetek fővárosának vannak rejtett kincsei is. Egykori magánpaloták termeiben a legnagyobbak alkotásai láthatók.
A Párizsba látogató külföldi turista érthető módon a bőség zavarával küzd, és a város múzeumóriásainak – a Louvre, az Orsay vagy a Pompidou-központ – árnyékában gyakran méltánytalanul kevés figyelem irányul a francia főváros olyan kiállítóhelyeire, amelyek a világ legtöbb helyén megkerülhetetlen kulturális attrakciónak számítanának. Például a néhány napos látogatóprogramokba többnyire egyáltalán nem illeszthetők bele a fényűző magánpalotákban, vagy az egykori író-festő fejedelmek házaiban, lakrészeiben kialakított múzeumok megtekintése, pedig ezek többségében szenzációs kincsek rejtőzködnek.
Az egyik legszebb ilyen magánpalota, egyben pedig alighanem a legértékesebb művészeti gyűjtemény a Jacquemart André Múzeum a Hausemann sugárút 158. alatt (nyitva naponta 10-18 óra között; legközelebbi metróállomás: Miromesnil; tel.: 01-42-89-04-91). Az ingatlan XIX. századi tulajdonosai – Nelie Jaquemart festőnő és Eduard André bankár – húsz éven át járták együtt a világot, és szinte számlálatlanul vásárolták azokat a műtárgyakat, amelyekkel palotájukat kívánták díszíteni. A házaspár gyűjteményében egyebek között Botticelli, Tiepolo, Ucello, Rubens, Carpaccio, Ruysdael, Frans Hals és Rembrandt képei, valamint Donatello, Verrochio és Della Rabbia szobrai láthatók. Palotáját és gyűjteményét a házaspár a francia akadémiára hagyta, és a múzeum ma is az intézményé.
Hasonlóan híres gyűjtemény tekinthető meg a Nissim de Camondo Múzeumban (Monceau utca 63; tel.: 01-53-89-06-50). A Konstantinápolyból elszármazott zsidó bankárcsalád tagjai a palotát a XX. század legelején építették a versailles-i Kis-Trianon mintájára. A tulajdonos, Moise de Camondo 1935-ban halt meg, az épületet és a gyűjteményt a francia államra hagyományozta, azzal a kikötéssel, hogy ez eredeti állapotában múzeumként marad fenn, és az első világháborúban hősi halált halt fiáról, Nissimről nevezik majd el a létesítményt. Moise fivére, Isaac, aki a szomszédos magánpalotát birtokolta, talán a valaha létezett legnagyszerűbb impresszionista festménykollekcióval rendelkezett, amelyet még életében a Louvre-nek adományozott. Ezek java ma az Orsay múzeumban megtekintő.
Kiterjedt és rendkívül értékes gyűjteményt hoztak létre a Samaritaine áruház egykori alapítói: Ernest Cognacq és Louise Jay. A nevüket viselő múzeum a Marais-negyed egyik XVI. századi épületében van berendezve; a kollekcióban egyebek között Watteau, Chardin, De La Tour, Boucher, Fragonard, Canaletto, Rembrandt képei, valamint elsőrangú szőnyegek, bútorok, porcelánok, egyéb dísztárgyak láthatók. (Elzévir utca 8. nyitva: hétfő kivételével naponta 10-17.40 között; legközelebbi metró Saint Paul; tel.: 01-40-27-07-21).
A Cognacq-Jay Múzeumtól gyalogosan alig öt percre található Párizs legfestőibb tere, a Place des Vosges, rajta Victor Hugo lakásmúzeumával (tel.: 01-42-72-10-16). E tér egyébként ma is a párizsi lakásálmok netovábbja – a múzeum közvetlen szomszédságában miniszterek, híres színészek, énekesek, írók élnek. A lakásmúzeum persze Hugo rajongóit várja elsősorban – az épületben az utolsó szögig minden eredeti darab. Egy másik francia írózseni, Honoré de Balzac múzeuma a XVI. kerületben a Raynouard utca 47. alatt tekinthető meg naponta 10 és 18 óra között, a hét első napját leszámítva.
Az impresszionista és posztimpreszszionista festészet rajongóinak felejthetetlen élményben lehet részük, ha a Balzac Múzeumtól negyedórás sétával elmennek a Marmottan Múzeumba, a Ranelagh Park szélén (Louis-Boilly 20.; nyitva: 10-17.30; tel.: 01-42-24-07-02). Itt az első számú nézőcsalogató: Claude Monet; valamennyi korszakából található e képtárban jelentős mű. Itt állították ki például az impresszionista irányzat névadó képét az “Impresszió, a felkelő nap” című kisméretű vásznat.