Forrás: Magyar Hírlap

Szóról szóra

“Molnár Anikó gyakran akart öngyilkos lenni.” (Velvet.hu)

Hogyan is próbáljam finoman megfogalmazni a kérdést, ami óhatatlanul felmerül bennem a fenti kijelentés után? Megpróbálom, aztán vagy sikerül, vagy nem.

Woody Allen az az ember, aki állandóan a halállal foglalkozik, mintegy hivatásszerűen szorong, tulajdonképpen külön minőséget teremtett a manhattani szorongó zsidó értelmiségi megformálásával, aki állandóan attól retteg, hogy felfújható, fekete anya képében eljön érte Freud, és magával viszi az Árnyékok Völgyébe. A halál tehát lehet tárgya egy életműnek, mint ahogy a halálfélelem vagy a gyilkolás is, ilyeténképpen természetesen, a gyakori öngyilkossági fantáziák is hathatnak megtermékenyítőleg valakire, akiben művészi hajlamok rejtőznek, és aki úgy szublimál, ahogy Yma Sumac énekel. Kiindulópont is lehet ez a fantázia, mondjuk valaki szeretne valamit, és felhasználja ezeket a kezdethez, feldolgoz, gondolkodik, alkot. Az azonban furcsa megközelítés, hogy az alkotás helyett, mintegy a valóság helyére furakszik a tény: Molnár Anikó gyakran akart öngyilkos lenni. Ki nem, khm (öncenzúra) le?!

Az élet kegyetlen, sok minden megfordul az ember fejében, már amennyiben olyan fejjel rendelkezik, melyben megfelelő hardver van a gondolatok forgatására. Nékem is jut eszembe számtalan szebbnél szebb és kevésbé szép gondolat, majd – mivel ember vagyok – megpróbálok ezekkel kezdeni valamit. Nem érezném túl jól magam, ha minden reggeli tömegmészárlási elképzelésemmel a sajtóhoz rohannék, hiszen természetesnek veszem ezeket, és abból indulok ki, hogy rajtam kívül másoknak is eszébe jut mindenféle, legalábbis ez lenne a természetes.

A Nem Elég Formázott A Székletem jellegű nyilatkozatoknak megvan a bájuk, de előfordulhat, hogy előállítóját még annál is ostobábbnak hiszik majd, mint amennyire az evolúció és szocializáció segítségével leküzdötte magát, az pedig senkinek sem jó. Ám az Arra Gondoltam, Hogy Mi Lenne Velem, Ha Nem Lenne Elég Formázott A Székletem kinyilatkoztatásának még ennyi értelme sincs. A nem történés hírként való közlése olyan, mint fáradt olajban pancsikolni – szánalmas és felesleges.

József Attila (költészet napi betét) is nyafog a Nagyon fáj című versében, de – istenem – milyen színvonalon!?

Para-Kovács Imre

főmunkatárs

Comments are closed.