Forrás: Magyar Rádió

Nemcsak az élethez tartozik hozzá a halál, de az életműhöz is. II. János Pál pápa egyik fontos célja volt, hogy az emberek békességben éljenek, hogy a vallások ne megosszák, hanem összekössék a hívőket. Minek köszönhető, hogy az életében is rendkívül népszerű pápa halála túlnőtt önmagán, világtörténelmi jelentőségű eseménnyé vált?

A beszélgetést a pápa által áhított ökumenikus szándék vezette, ezért katolikus, református, evangélikus vendége is volt a péntek esti Háttérnek. A stúdióban Bábel Balázs kalocsai érsek, Bölcskei Gusztáv református püspök és Gáncs Péter evangélikus püspök.

– Minek tulajdonítja, hogy ilyen hatalmas ünnepséggé vált a temetés?

– Hatalmas életmű hozta magával ezt a hatalmas temetést. Ő Istentől kapott olyan karizmatikus képességet, ami ritkán adatik meg. Olyan értékeket képviselt, ami először a katolikus egyházban az újraevangelizálást, a mélyre evezést, az egész kereszténységben az egységet, a világban az élet védelmét és a békességszerzést tárta az emberek elé, ami az emberek jobbik részének nagyon komoly és igazi eszmény – vélte Bábel Balázs. Élt a média lehetőségével, mert fölhasználta, és ez is segítette őt az ismertségben és a hatósugár kiterjesztésében. Talán a történelmi helyzet is kedvezett, hiszen ebben az időben, az ő pápasága alatt omlott össze egy állig fölfegyverzett világrendszer, ami gyökerében ellene volt a kereszténységnek, és neki ezt megadatott meglátni.

– II. János Pál pápa valóban egy olyan egyéniség volt, akiről már életében legendák születtek – mondta Bölcskei Gusztáv. Amikor téglási gyülekezeti lelkész voltam, és Hajdúszoboszló mellett, Kabán épült a cukorgyár, és azt lengyel vendégmunkások építették, akkor terjedt el az a hír, hogy bizony a krakkói érsek – aki még akkor Karol Wojtyla volt – eljött, mert ő úgy gondolta, hogy a pásztori feladatai közé tartozik, hogy megnézze, mi van a híveivel. Az útja során sokszor az is előfordult, hogy bekopogtatott egy plébániára és ott szállást kért, de így jelent meg a nyírbátori református templomban is, hogy adózzon a lengyel-magyar történelem közös alakjának, Báthorynak. Tehát én valóban azt gondolom, hogy az egyéniségében volt egy olyan vonás, hogy a jó értelemben vett legendaképződés megindult már akkor.

– Utolsó ránk maradt üzenete hátborzongató, csodálatos mondat: legyetek derűsek, mert én is derűs vagyok. Tehát ő arról tett bizonyságot, hogy a halál része az életnek, és nem lezárása az életnek. Ő tudta vállalni a szenvedést, betegséget, és tudott még betegen is kommunikálni. Tehát számomra az a csodálatos, hogy nem egyszerűen használta a médiát, ő élt a Szentlélek ajándékaként a tömegkommunikációval. Tehát kommunikálni tömegekkel és közösséget teremteni tudott. Ilyet nem tudom, hogy átéltünk-e, hogy egy halálhírt, vagy egy temetést tapssal is visszaigazolnak. És ez nem volt megbotránkoztató. Ebben ott volt az oldása annak, hogy a halál közelében, sőt a halál után is van még kommunikálni való és van még közösség. Tehát nincs mindennek vége a halállal. Tehát így prédikált a halálával is, ahogy meg tudott halni – fogalmazott Gáncs Péter.

– A világ problémáira akart ő válaszolni. Most hallottuk, hogy hosszú idő után az izraeli meg a szíriai elnök kezet fogott. Halálában is békességszerző volt. Lenyűgözött embereket, hogy rámutatott: ez az élet egyszeri, megismételhetetlen és rövid – mondta Bábel Balázs.

– Ahogy néztem a televízió képernyőjén a Róma felé hömpölygő zarándoktömeget, eszembe jutott az a jézusi mondás az evangéliumból, hogy látta a tömegeket, akik egy pásztorra vágyakoztak. Néha árvának érzi magát az emberiség, és úgy érezte, hogy itt van valaki, aki tényleg az Atya szeretetét közvetíti – vélte Gáncs Péter.

– A zsidóság mit vesztett II. János Pál halálával?

– Én úgy gondolom, hogy II. János Pál pápa egy nagyformátumú vezető volt, hiteles ember mindenki számára, és következetes vezetőként képviselte egyházának az érdekeit. Két és fél évtizedes munkássága során azt hiszem mindig a politika és a vallási béke mellett állt és dolgozott, és ez hiányozni fog a világnak – mondta Heisler András, a MAZSIHISZ elnöke.

– A magyarországi zsidóság képviseltette magát a temetésen?

– A zsidóságot a Zsidó Világkongresszus képviselői képviselték, legmagasabb szinten. Magyarországról a MAZSIHISZ, úgy tudom, nem küldött ki senkit a temetésre. Mi a temetés előtt már kifejeztük részvétünket mind a katolikus egyház felé, mind a pápai nuncius felé.

– A magyarországi zsidóság hogyan emlékszik vissza rá?

– Mindenkire nagyon nagy hatással volt a pápa és az ő munkássága. A keresztény-zsidó párbeszéd kialakítása területén elévülhetetlen érdemeket szerzett II. János Pál pápa, és olyan történelmi tabukat döntött le, amikor a katolikus egyház részéről látogatást tett a római zsinagógában, ami talán meghatározza a keresztény-zsidó párbeszédnek a jövőjét is.

– Mi az II. János Pál életművéből, ami leginkább tovább él majd, ami tovább lelkesíti az embereket?

– Amikor visszagondolunk rá, akár a halálára, a temetésére, az jut majd eszünkbe, hogy ő valóban a szó igazi értelmében teljes életet élt, azt az életet, amit Isten azért adott az embernek, hogy a bölcső és a koporsó közötti utat úgy tegye meg, hogy abban megtalálja a célját – mondta Bölcskei Gusztáv.

– Először is az igazságot képviselte, és akik igazságra oktattak sokakat, ragyogni fognak, mint a csillagok. Szentírási igazság. De úgy oktatott és úgy tanított, hogy ezt szeretettel tette, és egy szeretetteljes embernek az emléke marad fönn – vélte Bábel Balázs.

– Én most is csak az utolsó földi üzenetébe tudok kapaszkodni. Egy hektikus, pesszimizmusra hajló, cinikus világban, aki a krisztusi derűt sugározza tovább, az a legdrágább szolgálatot végzi. Ő ezt hagyta ránk, hogy ezt a derűt vigyük tovább. Az evangéliumból táplálkozó derűt – zárta a beszélgetést Gáncs Péter.

MR

Comments are closed.