Forrás: Klubrádió

A Kövess engem! krisztusi felhívása a kulcsszó ahhoz, hogy megérthessük II. János Pál pápa életének üzenetét – hangsúlyozta Joseph Ratzinger bíboros pénteken, a Vatikánban, a katolikus egyházfő gyászszertartása keretében bemutatott misén.

A bíboros szentbeszédében részletesen felidézte a múlt szombaton elhunyt pápa életútját, attól a pillanattól kezdve, hogy az irodalomért, a színházért, a költészetért rajongó fiatal diák Karol Wojtyla, egy vegyi üzemben dolgozva, a nácizmus terrorjától fenyegetetten meghallotta a szavakat, amelyeket a feltámadott Krisztus Péter apostolnak mondott először: „Kövess engem!”.

„Ebben a rendkívül sajátos környezetben kezdett el filozófiai és teológiai könyveket olvasni, majd belépett Sapieha bíboros illegálisan létrehozott szemináriumába. Csak a háború után tudta befejezni teológiai tanulmányait a krakkói Jagelló egyetem teológiai karán” – emlékezett a szertartás főcelebránsa.

A fiatal Karol Wojtylát 1946. november elsején szentelték pappá – idézte fel Ratzinger bíboros, aki szerint a későbbi pápa saját papi hivatását elsősorban a következő krisztusi szavak alapján értelmezte: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt” (Jn. 15,16). „A jó pásztor életét adja juhaiért” (Jn. 10,11), valamint „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben” (Jn. 15,9).

Ezekben az idézetekben pontosan látszik a Szentatya lelkülete – folytatta Ratzinger bíboros. „És valóban elment bárhová, fáradhatatlanul, hogy maradandó gyümölcsöt vigyen” – mondta, hozzátéve: II. János Pál utolsó előtti könyvének címének szavaival – Keljetek fel, menjünk – „felébresztett bennünket a megfáradt hitből, a tegnapi és mai tanítványok álmából”.

A Szentatya teljes egészében pásztor volt, aki életét Istennek ajánlotta, nyájáért, az egész emberi családért. Olyan jó pásztor volt, aki szerette a nyáját. Pápaként is azt hirdette, hogy Krisztus szeretetében lehet megtanulni az igazi szeretet művészetét.

1958 júliusában a Kövess engem! parancsa új szakaszt nyitott a fiatal pap, Karol Wojtyla számára „az Úrral és az Úr nyomában tett úton”: ekkor nevezték ki krakkói segédpüspöknek. Ekkor tanulta meg a krisztusi szavak igazságát: „Aki folyvást azon fáradozik, hogy életét megmentse, elveszíti, aki ellenben elveszíti, az megmenti azt” (Lk. 17, 33).

„A mi pápánk – tudjuk valamennyien – soha nem akarta menteni saját életét, megtartani azt magának; fenntartások nélkül magát akarta nyújtani, egészen az utolsó pillanatig, Krisztusnak és ezzel együtt nekünk is” – fogalmazott Ratzinger bíboros.

1978 októberében Wojtyla bíboros ismét hallotta az Úr szavát: Kövess engem! Az Úrnak arra a kérdésére, hogy „Karol szeretsz-e engem”, teljes szívéből válaszolta: „Uram, te mindent tudsz, tudod, hogy szeretlek”. „A Krisztus iránti szeretet volt a mi szeretett pápánk jellemző ereje” – idézte fel II. János Pál megválasztását a szentbeszéd.

Ratzinger bíboros II. János Pál pápaságának igen gazdag tartalmát a mostani liturgián elhangzott két idézettel jellemezte, azzal, amit Szent Péter mondott: „Valóban el kell ismernem, hogy az Isten nem személyválogató, mindenki kedves előtte, aki féli és az igazságosságot cselekszi, bármely nép fia is. A tanítást ugyan Izrael fiainak adta, amikor békét hirdetett Jézus Krisztus által. Ő mindenki Ura” (ApCsel. 10, 34-36), valamint Szent Pál szavaival: „Ezért szeretett testvéreim, akik után vágyódom, örömöm és koronám: így álljatok helyt az Úrban, szeretteim! (Fil. 4, 1)

A Kövess engem! parancsával Krisztus nem csak nyáját bízta Péterre, hanem előre jelezte mártíromságát is – hangsúlyozta Ratzinger bíboros, amikor arról szólt, hogy II. János Pál pápaságának első szakaszában – még fiatalon és ereje teljében – Krisztus vezetésével „elment a világ végére is”. Később aztán egyre inkább közösséget vállalt az Úrral a szenvedésben, s így hirdette fáradhatatlanul, megújult erővel az Evangéliumot, a végsőkig elmenő szeretetet.

Ratzinger bíboros hangsúlyozta, hogy II. János Pál a húsvét misztériumát a könyörületesség misztériumaként értelmezte; utolsó könyvében arról írt, hogy a gonosznak „az isteni könyörületesség” szab határt. A pápa az ellene végrehajtott merényletről szólva jutott el a gondolathoz, hogy „…a szenvedés elégeti és elporlasztja a gonoszt a szeretet lángjával, a bűnből a jó sokformájú virágát fakasztja”.

A pápa Isten legtisztább könyörületességének tükröződését Máriában, Isten anyjában találta meg. „Ő, aki fiatalon elveszítette édesanyját, annál jobban szerette az isteni anyát” – fogalmazott Ratzinger bíboros, emlékeztetve arra, hogy II. János Pál pápai jelmondatát Máriának címezte „Totus tuus” (teljesen a tiéd).

Joseph Ratzinger bíboros szentbeszédének végén felidézte, hogy II. János Pál életének utolsó, szenvedéssel töltött húsvéti vasárnapján még egyszer megjelent a vatikáni apostoli palota ablakában, és utolsó alkalommal adta a városnak és a világnak szóló Urbi et orbi áldását.

„Bizonyosak lehetünk abban, hogy szeretett pápánk most az Atya házának ablakában áll, lát bennünket, és áldását adja ránk” – fejezte be szentbeszédét Ratzinger bíboros, aki az elhunyt „szeretet lelkét” a Szűzanyának ajánlotta, annak az isteni anyának, aki II. János Pált vezette életének minden napján, s vezeti most már fia, „a mi Urunk Jézus Krisztus örök dicsőségére”.