Forrás: Tűsarok

2005. február 25-én – nyolcvanhárom éves korában -, elhunyt Peter Benenson, az Amnesty International alapítója. „Peter Benenson élete az igazságtalanság elleni globális küzdelem víziója melletti elkötelezettség bátor testamentuma volt” – szól az Amnesty nekrológja.

1920 július 31-én született egy gazdag orosz-zsidó bankár, Grigori Benenson unokájaként. Édesapját korán elvesztette, édesanyja, Flora Solomon nevelte fel. Középiskoláját Eatonban végezte, majd Oxfordban történelem szakon végzett. Még csak 16 éves volt, mikor első kampányát indította a spanyol polgárháború alatt árván maradt gyerekek megsegítéséért. Az árvák névleges örökbefogadásával, gyűjtöttek pénzt a gyerekek ellátására.

Középiskolai évei alatt olvasta Arthur Koestler Spanyol testamentumát, amely egy életre meghatározó irányvonalat nyújtott számára. A fasiszták kivégzési módszereit, A bebörtönzöttek szenvedéseit leíró mű vezette arra a felismerésre, hogy „szólni kell azok helyett akik nem hallgattatnak meg”.

Következö kampányát azon zsidók megsegítéséért szervezte, akiknek menekülniük kellett a Hitleri Németországból. A kezdeti nehézségeket lekűzdve, sikerült 4000 fontot összegyűjtenie és szétosztania, a Nagy Brittaniába menekült fiatal zsidó származásúaknak, akik így elhagyhatták a számukra életveszélyt jelentő Európát. Eatoni évei után a Londonba menekült háborús árváknak segített családot és otthon találni. Az egyetem után bevonult a hadseregbe, ahol haditudósítóként dogozott. Eközben beiratkozott a jogi egyetemre, majd tanulmányai befejezése után otthagyta a sereget, hogy gyakorló jogász lehessen. Csatlakozott a munkáspárthoz és egyik vezetője lett a Munkás Ügyvédek Társaságának. Az 50-es évek elején a Trade Union Congress nemzetközi megfigyelőként Spanyolországba küldte, hogy a helyi börtön viszonyokat tanulmányozza. Megdöbbentette amit látott; számos esetben tapasztalta a foglyokkal szemben tanúsított embertelen bánásmódot. Egy esetben felhívta ez eljáró bíró figyelmét a vádlottal szemben tanúsított kegyetlen bánásmódra. A per emiatt felmentéssel zárult, ami ritkaság számba ment a fasiszta Spanyolországban.

Később többek között Cipruson segített helyi ügyvédeknek eligazodni az angol jogrendszer útvesztőiben, majd megszervezte, hogy 1956-ban Magyarországra, illetve Dél Afrikába brit jogászokból álló megfigyelő csoportot küldjenek.

1961-ben hozta létre az Amnesty International szervezetét, azzal a céllal, hogy a humanizmusnak nemzetközi szervezeti formát biztosítson.

Benenson 1961-ben annak hatására alapította az Amnesty International jogvédő szervezetet, hogy olvasta a hírt, hogy Portugáliában két fiatalt letartóztattak, amiért egy lisszaboni étteremben A „szabadságra” koccintottak. „Ez olyan felháborodást váltott ki belölem, hogy kiléptem a metróból, fölsétáltam a St. Martins-In-The-Fields templom lépcsőjén, és odabenn elgondolkodtam: mit lehetne ténylegesen tenni annak érdekében, hogy hatékonyan mozgósítsuk a világ közvéleményét” – vallotta Peter Benenson a szervezet alapításának 40. évfordulóján.

Az 1961. december 10-i londoni rendezvényen az egyik egykori politikai fogoly szögesdróttal körülfont gyertyát gyújtott meg.

„A koncentrációs táborok és a világ más poklai egykoron sötétségben voltak. Ma az Amnesty gyertyája, a szögesdrótba zárt gyertya megvilágítja őket. Amikor először lobbantottam fel az Amnesty gyertya lángját, egy régi kínai közmondás járt az eszemben: „Jobb gyertyát gyújtani, mint a sötétséget átkozni.”- emlékezett Benenson 2001-ben.

1961. május 28-án az Observer c. lap egész oldalas cikket közölt „Amnesztia-felhívás -1961” címmel. Világszerte több tekintélyes lap írt az „elfelejtett foglyokról”.

Levelek áradata indult meg. Annak az évnek a végére nyilvánvalóvá vált, hogy még tizenkét hónap sem elég az ilyen típusú problémák megoldásához. Akciócsoportok alakultak világszerte és levélíró kampányokkal, sürgös akciókkal hívták, hívják fel a világ filgyelmét az emberi jogok megsértésére és mindenki felelősségére.