Forrás: NOL

Elhunyt Saul Bellow

Ungvári Tamás, 2005. április 7. 00:00

Saul BellowKép: REUTERS/CORBIS Nyolcvankilenc esztendős korában hunyt el az amerikai regényírók doyenje, Saul Bellow. “Én elsőnek író, másodjára amerikai, harmadsorban zsidó vagyok” – hirdette. Életművét e három elem tapasztalatára építette. Ihletének mindhárom forrásáért küzdenie kellett.

Az íróságért a nyelvvel. Számára az amerikai angol idegen és tanult nyelv volt. Félelmes feladat nagy írónak készülni idegen nyelven. I. B. Singer, egy másik amerikai Nobel-díjas megmaradt a jiddis nyelvnél.

Az író első sikere egyszersmind a nyelv fölött mesterként uralkodó elbeszélőé volt. “Én amerikai vagyok, Chicagóban születtem…” – kezdődik az Augie March. Ezt a mondatot egy “kívülről jött”, egy “idegen” képes volt leírni, s ezzel sikert aratni. Franz Kafka – az örök idegen, a csehországi zsidó, aki német nyelven írt – minden idegen nyelven alkotót ahhoz a kutyához hasonlított, akinek mellső lábacskái alig elérhető területre nyúlnak, míg a hátsók beleragadtak a múltba. Saul Bellow hősei ilyen két világ peremén kapaszkodó hontalanok.

Bellownak finom füle volt az etnikai csoportok szenvedéseinek meghallására. Ugyanakkor csaknem menthetetlen konfliktusa támadt egy-két óvatlan kijelentésével. “Hol van a zuluk Tolsztoj Leója?” kérdezte a tomboló multikulturalizmus kellős közepén. Gyanítják szemfüles irodalomtörténészek, hogy Chicago elhagyására csaknem fél évszázad múltán a zuluaffér kényszerítette.

Mindez nem valószínű. Bellow tudta, mi jár a Nobel-díjjal, gúnyolódott is rajta, hogy neki ezentúl a bölcs öreget kell játszania, kiegyensúlyozott véleményeket képviselnie. Ebbe a szerepbe nem sikerült belekényszeríteni Bellow-t. Ahogyan mindegyik hőse, Eugene Henderson, Moses Herzog, Albert Corde, ő is lázadó volt. A magánélet botrányai nem érdekelték, holott négy válópert szenvedett végig, míg ötödik feleségétől nyolcvannégy éves korában leánya született.

Konzervativizmusa is lázadás volt a dühöngő modernitás és a posztmodernség korában. Mesélő volt, miközben intellektuális trapézmutatványokat adott elő. Egyik gonosz bírálója azt vetette a szemére, hogy képes hinni a tízparancsolatban. Ez persze metafora, s azt sugallja, hogy Bellow műveiben szilárd az erkölcsi mérce. A hősök kalandjai valaminő megtisztulás és katarzis felé mutatnak.

Egy nagy élet múlt el Saul Bellow-val. A mű, amelyet az egykori emigráns alkotott, azzal maradandó, hogy hármas identitásából élő egységet teremtett.

Comments are closed.