Forrás: HVG

Az izraeli költségvetés múlt heti elfogadásával és ezzel a Saron-kormány hivatalban maradásával elhárult az utolsó akadály a júliusra tervezett gázai kivonulás elől. A palesztin oldalon közben a Hamász javára a politikai térkép átrajzolódása várható a szintén júliusi parlamenti választás után.

Diadalittasan utazhat Ariel Saron izraeli kormányfő a jövő héten az Egyesült Államokba, ahol George W. Bush elnök nem a washingtoni Fehér Házban, hanem – tucatnyi látogatás után most először – a texasi birtokán fogadja őt. Bár az amerikai gesztusról már korábban döntöttek, Saron nem üres kézzel érkezik: a múlt héten a jeruzsálemi parlament áldását adta a 2005-ös költségvetésre, és ezzel megnyílt az út az izraeli kormányfő vitatott gázai kivonulási terve előtt.

A büdzsének a költségvetési év kezdete után majd három hónappal történő elfogadása azt is jelenti, hogy nem kell új választásokat kiírni, vagyis megmenekült a Saron-kormány. A törvények szerint ugyanis ha március 31-éig nem lett volna meg az új költségvetés, akkor 90 nappal később az urnákhoz kellett volna szólítani a választókat, elhalasztva a kivonulást. Előzőleg a kormányfőnek azt is sikerült elérnie, hogy a parlament leszavazza a Gázai övezet leválasztásáról az ellenzők által javasolt népszavazási kezdeményezést, ami megint csak késleltethette volna a kivonulást.

Ahhoz képest, hogy a jó egy éve bejelentett, az 1967-es háborúban elfoglalt Gázai övezet egyoldalú izraeli kiürítése politikai felfordulást okozott a zsidó államban, Saron fényes győzelmet aratott. A költségvetést – és benne a gázai kivonulásra és a zsidó telepesek kártérítésére szánt 2,2 milliárd sékeles tételt – 58:36 arányban szavazták meg a 120 tagú kneszetben. Többek között Saron Likud pártjának 9 képviselője szavazott a büdzsé ellen, amit az ellenzékben lévő Sinúj 15 fős frakciójának megnyerésével kompenzált a kormányfő.

A mintegy nyolcezer gázai zsidó telepes keményvonalas magja és izraeli támogatóik utcai tüntetésekkel és engedetlenséggel fenyegetőztek, a polgárháború rémképét vetítve előre. A kormány és a telepesek képviselői azonban már elkezdték az egyeztetéseket, így például megállapodtak abban, hogy a Gázai övezetben lévő 21 – és a terv részeként 4 észak-ciszjordániai – kolónia evakuálásakor a katonák és a rendőrök fegyvertelenek lesznek, a telepesek pedig nem sokkal a kiürítés előtt önkéntes alapon leadják fegyvereiket. A kormány szerint az érintett telepesek 70 százaléka hajlandó önként távozni a családonként átlagosan 300 ezer dollárnak megfelelő kártérítésért.

A Gáza-terv megmentésével Saron győzelmet aratott lázadó pártja felett – ami egyébként később pártvezetői funkciójának elvesztésébe is kerülhet -, maga mellé állította az őt többször kiátkozó baloldalt, és újra megnyerte a liberális Sinújt, amely tavaly sértődötten vonult ki a koalíciós kormányból. Ám nyilvánvaló – írta a Háárec izraeli lap -, hogy nem pusztán csak 21 gázai és 4 ciszjordániai kolónia megszüntetéséért kockáztatta saját hatalmát és az ország viszonylagos nyugalmát, márpedig a Gáza-terv önmagában is korszakos jelentőségű, hiszen Izrael először számol fel zsidó kolóniákat palesztinok által követelt területen.

A kivonulással egyrészt betartja saját népének és az Egyesült Államoknak tett ígéretét, másrészt igyekszik biztosítani a nagyobb ciszjordániai telepfürtök végleges megtartását, azaz Izraelhez történő annektálását. Bush erre már tavaly elvi jóváhagyását adta, amit Condoleezza Rice külügyminiszter a hétvégén megismételt. A költségvetés parlamenti jóváhagyása előtt nem sokkal jelentették be, hogy a kormány elfogadta 3500 új otthon felépítését Jeruzsálem és a ciszjordániai Maale Adumim között, amely egyébként már egy valóságos város. Saron hétfőn újfent megerősítette az egyébként amerikai ellenkezést is kiváltó beruházást, amely minden bizonnyal a Bush-birtokon is szóba fog kerülni. Az igazi tét tehát nem a Gázai övezet, hanem a 230 ezer zsidó telepesnek otthont adó ciszjordániai kolóniák többsége, vagyis az 1967-es határok visszaállításának elvével szemben a területeken előállt “új realitás” elismerése.

A nyár nemcsak az izraeliek, de a palesztinok számára is forró lehet, mely utóbbiak július 17-én választanak új parlamentet. A Mahmúd Abbász elnök vezette Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ) legerősebb mozgalma, a világi Fatah egyre jobban szétzilálódik. A Gázai övezetben és Ciszjordániában tapasztalható törvénytelenségekért, korrupcióért a Fatah embereivel feltöltött Palesztin Hatóságot hibáztatják. A káosz a múlt héten már odáig fajult, hogy Abbász – aki eddig a fegyveres szervezetek demilitarizálása helyett az erőszak lemondásáról való meggyőzést helyezte előtérbe – több száz militáns lefegyverzésére adott utasítást.

Az incidens azzal kezdődött, hogy a Jasszer Arafat utódjaként januárban megválasztott elnök a rámalláhi kormányzati negyedből, a Mukatából a múlt szerdán elzavart 26 szélsőségest, akik nem voltak hajlandók letenni a fegyvert. Ők rajta vannak azon a 70 főből álló listán, akiknek lefegyverzése része a februárban kötött izraeli-palesztin tűzszünetnek. A 26 militáns közül hatan annyira feldühödtek, hogy tüzet nyitottak a Mukatára, a városban pedig több éttermet feldúltak. Erre lemondott a ciszjordániai hírszerző szolgálat vezetője, Taufik Tiraui, hiányolva a biztonság megteremtésének feltételeit, hogy aztán pár nappal később – Abbász kérésére – visszavonja lemondását. Szintén az elnök kérésére távozott viszont Hadzs Iszmail, a nemzetbiztonság vezetője.

Úgy tűnik, hogy a palesztin biztonsági szervezetek reformja kemény dió Abbász számára. Izrael szerint eljött a cselekvés ideje, de a sokszor egymással rivalizáló biztonsági szolgálatok vezetői a legtöbb esetben politikai tisztséget is viselnek a Fatahban, így a személyi ügyek hatalmi kérdések is egyben. Elemzők szerint az elnökválasztás, majd a palesztin szélsőséges mozgalmak – így a négy és fél éves intifáda során az öngyilkos merényletek többségéért felelős Hamász és az Iszlám Dzsihád – tűzszünethez történő csatlakozása után most a parlamenti választás szolgáltathatja az ürügyet az átszervezés késleltetéséhez.

Csakhogy a Fatah egyre jobban gyengül, a Hamász pedig közben erősödik. Könnyen előfordulhat, hogy miközben a palesztin nyugalom által is biztosított sikeres gázai kivonulás kedvező helyzetet teremt a béketárgyalások újrafelvételére, az akkor már Ciszjordániára összpontosító Saron egy olyan Palesztin Hatósággal találja magát szembe, amelyben ott lesz a hivatalosan Izrael elpusztítására törekvő Hamász is. A PFSZ-hez való csatlakozását immár nyíltan lebegtető Hamász vezetője, Khaled Mesal egy interjúban már arról beszélt, hogy hamarosan megalakul a harmadik PFSZ.

Logikája szerint az elsőt egyiptomi bábáskodással hozták létre, és Ahmed Sukeiri alatt, 1964-től 1968-ig működött. A második, önálló korszak Arafathoz és a Fatahhoz kötődik, és még ma is tart. A harmadik – Mesal szavaival élve – már nem lesz a Fatah politikai monopóliuma.

KERESZTES IMRE

Comments are closed.