Forrás: Stop!

Csatkára zarándokoltak tegnap a hazai cigányok. Mint ismeretes, a csatkai kápolnában őrzik azt a feszületet, amit a pápa a két évvel ezelőtti római cigányzarándoklaton megáldott. Az eredeti tervek szerint ezt tegnap este Budapestre hozták volna, ám végül megállapodtak, hogy beérik a másolattal is.

Tegnap este hat óra körül zsúfolásig megtelt a kistemplom. A roma hívők az elhunyt II. János Pál pápára emlékeztek. A cigány lelkületre különösen jellemző a hívő életvitel, igaz, templomba nemigen szoktak eljárni.

– Egyértelmű magyarázatunk van arra, hogy miért – mondja egy középkorú férfi, kezében egy rózsafüzérrel. – A szentmise egyik legfontosabb mozzanata, amikor a Miatyánk közös elmondása után a pap felszólítja a híveket, köszöntsék egymást a béke jelével. Kiábrándít, hogy a templom falain belül a nem cigányok még hajlandók ekkor velem is kezet fogni, de a kapu átlépése után az áhítatot levetkőzve máris ellenségeskednek a romákkal.

Csatkán csak ritkán fordulnak meg nem romák. Aki mégis ide látogat, szeretettel fogadják. Csatka a romák szemében szent hely, ami nem csupán a közös imádságnak ad teret, hanem a régi ismerősök találkozójának is. A szentmise előtt és után rendszerint egymás ügyes-bajos dolgairól társalognak, vagy szóba hozzák az esetleges sikereket is.

Egy 17 éves, feltűnően szép lánytól megtudjuk: nemrég szakított férjével. Ramóna 14 éves korában mondta ki az igent a nála nem sokkal idősebb vőlegényének, természetesen külön szülői és hatósági engedéllyel. Laikusok talán azt gondolják, hogy a szülői engedélyt inkább parancsnak kellene tekintenünk, ám Ramóna állítja: ez nem egészen így van.

– Boldog voltam, hogy végre asszony lehetek – vallja be, miközben a csatkai forrás vízével megtölt egy Mária szobor-alakú flakont.

Egy férfi Ramóna családjából felajánlja: ha munkatársunknak tetszik a leány (már hogyne tetszett volna), elveheti feleségül, ha meg tudnak egyezni. Munkatársunk azonban boldog párkapcsolatban él, amit esze ágában sincs feladni.

Amikor elérkezik az ideje, az összegyűltek bemennek a templomba. A helyi plébános a mise előtt elmondja a szertartás menetét. A hívek figyelnek rá, mint az Istenre. A papban ugyanis valóban az Úr szolgáját látják, akin keresztül megnyilvánul az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

Az evangélium felolvasása után a pap a Szentatyára emlékezik. Beszédében méltatja, és kiemeli: II. János Pál egész életében igyekezett Isten igéjéhez méltóképpen élni. A sokaság egy része elsírja magát. Egyes férfiak a prédikáció ideje alatt kimennek a templom elé cigarettázni, mert a homilia meghallgatása „asszonynak való”.

A kisgyerekeket senki sem kényszeríti, hogy részt vegyenek a számukra még unalmas liturgián, ők végig a kápolna parkjában játszanak. És hangoskodnak is természetesen, de a beszűrődő zsivaj nem zavarja a kápolna népét. Isten gyermekei ugyanis a társadalom kincsei.

Amikor a mise véget ér, a férfiak tüzet raknak a völgyoldalon. A lángok Krisztus világosságát jelképezik. Előkerülnek a boros üvegek, a szalonna és a kolbász. Halottvirrasztalást tartanak. Az első korty bort mindannyian a földre öntik, hogy ezzel jelképesen megosszák italukat a halottal.

A társaság oszolni kezd, egyesek feljönnek Budapestre. Eredetileg úgy volt, hogy a Szent István Bazilika előtt folytatják az imádságot, ám a nap végére mindenki elfáradt. Szívükben azonban örökre megőrzik II. János Pált. A pápát, aki elvetette a rasszizmust, és bocsánatot kért nem csak a zsidóktól és protestánsoktól, hanem mindenkitől, akinek szenvedései és üldöztetése ellen annak idején nem lépett fel elég határozottan a katolikus egyház.

Kóré Károly

Comments are closed.