Forrás: Magyar Hírlap

II. János Pál pápa halála méltó volt

II. János Pál pápa halála méltó volt hosszú főpapi működéséhez, a kettős hivatáshoz, amelyre felelőssége tudatában vállalkozott: modernizálni, felfrissíteni, megfiatalítani az egyházi szervezetet, a szinte apokaliptikus világválság túlélésére alkalmassá tenni azt, másrészt folytatni a nagy János pápa zsinatával kezdett reformfolyamatot, amelyet Lustiger bíboros szavaival a katolikus egyház pogánytalanításával, a jézusi egyszerűséghez való visszatéréssel lehetne jellemezni.

Amikor e búcsúszavakat írom, még nem értesültünk a pápa testamentumáról, de meggyőződésem, hogy annak középpontjában az a válasz áll, amelyet a názáreti egy ifjú követője kérdésére adott, hogy vajon melyik az a parancsolat, amelyet a mózesi tíz közül a legeslegfontosabbnak talál. Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat, felelte Jézus. Minden felekezeti érdektől, dogmától, rítustól függetlenül a lengyel pápának ez a parancsolat volt a szívügye. Az ennek való engedelmesség prioritását tanácsolta mind az egyház hivatalnokainak, mind a keresztényeknek, amikor az antikrisztusi népirtás következtetéseit levonva lélekvizsgálatra késztette őket, és emlékezetükbe idézte az adósságot, amellyel a kereszténység egyistenhite és egyetemes erkölcsrendje a zsidó népnek tartozik.

II. János Pál pápa az apostoli hittérítők fáradhatatlan buzgalmát a legmodernebb médiaeszközök mesteri felhasználásával egyesítette. Fáradságot nem ismerve járta a földkerekséget, és hirdette az emberiség egyéni, törzsi, faji, nemzeti és vallási különbségeit áthidaló szolidaritást, az emberi faj eredendő egységét, az emberélet tiszteletét, az emberi jogokat és kötelességeket.

Az emberi egység, a szabadság, egyenlőség és testvériség pápája volt: erről tett tanúságot, amikor saját népe felszabadítását a kommunista zsarnokság alól hatékonyan és ugyanakkor kíméletesen segítette, mert támogatta a felszabadulás békés, minden gyűlöletet és bosszút kizáró végrehajtását.

A szabadság, a demokrácia katolikus, azaz egyetemes értékrendjének hirdetőjeként igyekezett mozgósítani a kereszténységet a békesség fenntartására. Bátran szembeszállt az Egyesült Államok jelenlegi elnökének a kereszténységre hivatkozó nagyhatalmi viselkedésével. Távol tartotta magát ugyanakkor a kétes forrásokból táplálkozó demagóg antiamerikanizmustól, és támogatta az európai egységtörekvéseket, a szociális Európát.

Példás életet élt, és példásan viselte az egész világ szeme láttára a haldoklás keresztjét. Ez szerezte meg neki azoknak a rokonszenvét is, akik mind a klerikalizmust, mind a pogányságot elítélik, és példamutatása miatt becsülték a római dogmatikát nem osztó, de a jézusi tanítás lényegét elfogadó úgynevezett hitetlenek vagy egyéb vallásúak is.

Hadd fejezzem ki reményemet, hogy a konklávéra készülő bíborosok olyan pápát választanak majd, aki ott veszi majd föl a pásztorbotot, ahol II. János Pál pápa elejtette.

Fejtő Ferenc, Párizs

Comments are closed.