Forrás: Népszava

Nekem az. Nekem és gondolom, még sok-sok hazámfiának 1945. április 4. felszabadulást jelent. Megértem, hogy vannak tisztességes emberek, akik nem tudnak – nem is akarnak – egyértelműen dönteni, s miként Budapest esetében a dátumok jelentőségével való nem csekély belső vívódásról tanúskodva, a megszabadulás kifejezéssel próbálják árnyaltabban megfogalmazni érzéseiket. Tegyék. Ha az újkori magyar történelem legszörnyűbb rezsimjétől, a német nácizmussal, annak utolsó pillanatáig kollaboráló magyar politikától a tekintély-elvű, avitt és 1938-tól egyértelműen fasizálódó Horthy rezsimtől s az abból eredő, azt rémtetteivel megtetőző nyilas-érától való megszabadulást értik e szó alatt, akkor nem gondolkodnak és nem éreznek tőlem idegenül.

Nekem azonban 1945. április 4. egyértelműen és sorsfordítóan – felszabadulás.

Tudatlanságnak és értelmi-érzelmi szűklátókörűségnek tekintem azt, ha bárki az 1948-as Moszkvából diktált és az akkori magyar kommunista cinkosok kézséges közreműködésével végrehajtott újabb terrorfordulatot mintegy visszavetítik 1945 áprilisára. Azok a szovjet katonák és parancsnokaik, akik a világméretű küzdelemben a demokratikus és keresztény nyugati világ erőivel összefogva szétzúztak mindenfajta nácizmust és fasizmust, nem tehettek arról, hogy a moszkvai diktátor és udvartartása három évvel később új szörnyűséget kényszerített hazánkra.

1945. április 4.-e a reménység napja volt. A felszabadított országrészekben szinte minden felsőbb irányítás nélkül spontán alakultak a nemzeti bizottságok, szerveződtek új demokratikus pártok, a magyar nép igenis lerázta magáról szörnyű közelmúltját és döntő többségében egy új élet megindításán, a romok eltakarításán s talán a lelkekben ütött máig fájó sebek begyógyításán kezdett fáradozni.

És még valami. Bárhogyan is csűrik-csavarják – főként a politikai jobboldalon – a történelmet, a megmásíthatatlan igazság az, hogy 1945. április 4. nemcsak a legrosszabbtól, a náci nyilas bűnszövetkezettől szabadította meg az országot, hanem egyetlen mozdulattal elsöpörte a velejéig romlott és nevetségesen anakronisztikus úri Magyarországot, a csendőrpofonokat, a tarthatatlan nagybirtokrendszert, a három millió koldus-zsellér országát, megszűntette a klérus és az állam összefonódását, a proli kiszolgáltatottságát és megfékezte a gyilkos antiszemitizmust. Új lehetőségek, a társadalmi felemelkedés, a szó minden értelmében felsőbb iskolába lépés lehetősége nyílott meg a magyar nép előtt. Az az 1945-ös április 4. az igazi felszabadulás és az újrakezdés pillanata volt. És a későbbi hazug frázisokkal és hamis ígéretekkel megcsúfolt április 4.-kék nem tudják ennek az egyetlen reményteli 1945. április 4.-ének történelmalakító jelentőségét megmásítani

Szász István

Comments are closed.