Forrás: Népszava

A jubileumi Budapesti Tavaszi Fesztivál nem szűkölködött világsztárokban, gondoljunk csak olyan rangos karmesterekre mint Zubin Mehtára, Pierre Boulezre vagy Daniel Barenboimra. Utóbbi hétvégi elutazása előtt találkozott az újságírókkal. Barenboim szerint valóban megfigyelhetők napjainkban a komolyzene krízisének jelei, de ez elsősorban annak köszönhető, hogy a fiatalokat nem készítik fel a műfaj befogadására.

Daniel Barenboim nagyon sűrű programot hagyott maga után Budapesten. Fellépett Pierre Boulezzel és a Chichagoi Szimfonikus Zenekarral egy Bartók-esten, másnap pedig Mahler IX. szimfóniáját vezényelte a Nemzeti Hangversenyteremben. Emellett még arra is időt szakított, hogy részt vegyen a Közép-Európai Egyetemen tartott konferencián, melyen az izraeli-palesztin konfliktusról volt szó. A szombati sajtóbeszélgetésen is először a zene és a politika kapcsolatáról kérdezték. Barenboim volt ugyanis az a karmester, aki a II. világháború után 2001-ben elsőként vezényelt Wagner-művet Izraelben a Jeruzsálemi Zenei Fesztiválon. Barenboim most Budapesten is azt hangoztatta, amit korábban is vallott, hogy a politikának nincs keresnivalója a zenében. Amikor ő úgy döntött, hogy Wagnert vezényel Izraelben egy tabut szeretett volna ledönteni. Szerinte demokráciában nincsenek tabuk, bármiről szabadon lehet beszélni, ezért is vállalta, hogy előadást tart Budapesten, a Közép-Európai Egyetemen, ahol az izraeli palesztin konfliktus volt a téma.

Barenboim szerint a zene lehetőséget adhat arra, hogy az emberek túllépjék saját határaikat. ‘Nem létezik vidám vagy szomorú zenemű, hiszen a muzsikában mindkettő érzés jelen van és a közönség állapotától függ, hogy melyik hangulatot erősíti éppen fel magában, mire nyitottabb.’ Arra a kérdésre, hogy a jó zenésznek szociálisan érzékenynek kell-e lennie megjegyezte, a muzsikus a zenével fejezi ki magát és ez egyben gondolatainak tükre is. Lapunk kérdésére, hogy napjainkban válságban érzi-e a komolyzenét, kifejtette: valóban megfigyelhetők a műfaj bizonyos krízisjelei. Ezt a mai kor betegségének tartja, és elsősorban annak tudja be, hogy a fiatalok sem az óvodában, sem az iskolában, de még az egyetemen is alig találkoznak a műfajjal, nem készítik fel őket a befogadására. A komolyzenét egyre inkább nem tekintik az általános kultúra részének, művelőit pedig speciális szakembereknek tartják. Ebben a helyzetben a politikusok nyugodtan mondhatják, hogy nem támogatják egy-egy opera színrevitelét, mert túl drága – fűzte hozzá.

Visszautasította azt a kérdést, hogy az utóbbi időben nem igen játszott kortárs zenét és hozzátette, kifejezetten sajnálja, hogy Budapesten nem volt még alkalma Kurtág, vagy Ligeti-művet megszólaltatni.

Vidámabb dolgok is szóba kerültek a beszélgetés végén. Kérdezték például a muzsikust a dzsesszről és a tangóról. Barenboim főként az utóbbihoz kötődik. Ennek szerinte egyszerű magyarázata, hogy Argentínában született, ahol a tangót nem lehet nem szeretni. A fesztivál szervezői újra csábítják a zongoraművész-karmestert Budapestre, konkrét megállapodás még nem született. De nagy remény van arra, hogy 2006-ban újra magyarországi koncertpódiumra lépjen.

Balogh Gyula

KERETES

Daniel Barenboim 1942-ben született Argentínában, Buenos Airesben. Első hangversenyét hétévesen adta szülővárosában, de 1952-ben a család Izraelbe költözött. Barenboim itt folytatta zenei tanulmányait. Tizenévesen fellépett Bécsben, Rómában, Párizsban, Londonban, New Yorkban Leopold Stokowskival debütált. Már 1954-től lemezeket készítettek vele, Klempererrel Beethoven-, Barbirollival Brahms-zongoraversenyeket vett fel. Az elmúlt évtizedekben a legnevesebb zenekarokhoz hívják vendégkarmesternek, kamaramuzsikusként pedig olyan partnerei voltak, mint Jacqueline du Pré, Gregor Piatigorsky, Itzhak Perlman vagy Pinchas Zukerman. A dalénekesek közül kísérte Dietrich Fischer-Dieskau-t. A Chicagói Zenekar irányítása mellett a Berlini Deutsche Staatsoper zeneigazgatói feladatait is ellátta. Lemezfelvételeit világcégek gondozzák.

Daniel Barenboim operakarmesterként az Edinburgh-i Fesztiválon mutatkozott be 1973-ban, Mozart: Don Giovanni-jával. 1981 óta gyakori vendége a Bayreuth-i Ünnepi Játékoknak.