Forrás: NOL

Amszterdami randevú az Életművésznővel

Szőcs László, 2005. április 2. 00:00

Xaviéra (balra lent) fürdőruhában 34 évvel ezelőtt, és most (fent) Volt “Hollandia legjobb titkárnője.” Majd a világ leghíresebb prostituáltja, a szakma bálványa. Írt tizenkilenc könyvet és vezette – 34 évig – a Pent-house magazin Szólítson Madámnak! rovatát. Évi negyedmillió eurót költ magára és szenvedélyeire. Látom: éjjel háromkor válaszolt az e-mail-emre.

Ha én egyszer ezt a klubban elmesélem, úgysem hiszi el senki.

Hogy Xaviera Hollander, a világ egykori leghíresebb callgirlje smink nélkül egy gömböc, nagymamaszerű figura, aki most éppen a zokniját keresi előttem amszterdami villája tágas nappalijában. – Látod, edeshkem, 108 kilóról fogytam le – mutatja buggyos blúzát és házi nadrágját, ördögien kiszúrva, hogy alakján akadt meg a szemem. Lötyög rajta a hús, ahogy megy. A bőre nem fogyott vele együtt.

Edeshkem – így, magyarul. Tud néhány szót. Ha ő így, én sem szólíthatom Hollander asszonynak. Maradunk a Xavieránál.

Most 62 éves. Élete hihetetlen. Orosz zsidó származású holland apa és francia-német keresztény anya egyetlen gyermeke. Anyját Németországban a nácik kopaszra nyírják, mert zsidó fiúval jár. Így kerülnek Hollandiába. Indonéziában születik 1943-ban (még Vera de Vries néven), ahol – a holland gyarmatokon – apja pszichiáterként dolgozik. Hamarosan japán koncentrációs táborba kerülnek. A családot szétválasztják: az apát a férfi táborba viszik, anyát és lányát a nőibe. – A japánoknak volt egy szörnyű szokásuk. Benyúltak két kézzel a szánkba, és addig feszítették szét, amíg vérző húsdarab nem lett belőle – idézi fel. Regénybe illő történet: amikor a rab apát áthozzák a női táborba, hogy vizsgálja meg a betegeket, nem ismeri fel, hogy éppen saját lányát kezeli.

Később Hollandiában is végletes fejleményekben bővelkedik a családi élet. A kis Vera a nőfaló apa és a féltékeny anya rossz házasságában vergődik, otthagyja Amszterdam legjobb középiskoláját. Tizennyolc évesen abortuszt hajtanak végre rajta – anyja azt akarja (hiába), hogy az apa végezze azt el. Beiratkozik egy titkárnőképzőbe, ahol kiválóan teljesít. Nemsokára megnyeri a “Hollandia legjobb titkárnője” versenyt. Szerelmes lesz egy férfiba, aki feleségül veszi, New Yorkba költöznek. A házasság azonban nem jól alakul, Vera megfogan, de elvetél, a terhességbe majdnem belehal. Unja a titkárnői munkát is a New York-i holland konzulátuson, majd a belga ENSZ-nagykövet mellett.

Hirtelen jön az ötlet: kipróbálja, milyen lehet callgirlként dolgozni. A kettős életet azonban nem bírja, immár főállásban fogadja a férfiakat. És a nőket. (“Mindig is biszexuális voltam.”)

– Ne felejtsd el, hogy első generációs tábortúlélő vagyok. És azt hiszem: a súlyosabb fajtából. Anyámon kívül soha senkihez nem tudtam huzamosabb ideig kötődni érzelmileg. Szexuálisan még kevésbé – mondja. (Próbálok belegondolni az utóbbiba, de tudom: ma már inkább csak barátokkal él együtt. Egy idős angol lakja a spanyolországi villát, itt, Amszterdamban egy fokvárosi, fiatal fekete transszexuálisé az egyik szoba. És persze itt lakik a főztjeiről, az ínyenceknek adott pazar vacsoráiról városszerte ismert James, a lakáj. Meg egy holland házi mindenes és néhány uszkár. Ennyien adják ki – ahogy Xaviera mondja – a “Stadion úti birodalmat”.)

New Yorkban, a 60-as évek legvégén kezdetben egyedül dolgozik, később már lányokat vesz maga mellé. Megtakarított pénzéből, akkoriban igen sokat érő tízezer dollárért ugyanis megszerzi egy éppen nyugdíjba vonuló madám klientúrájának listáját. A manhattani elit adja a vendégkörét. Mint utólag mondja, önmaga áruba bocsátását eleganciával, stílussal és humorral vegyíthette. Tapasztalait könyvben írja meg: A boldog kurva 1971-ben minden elképzelhető sikert felülmúl, bombaként robban a könyvpiacon. Azóta tizenhétmillió példányban fogy el, húsz nyelvre fordítják le, Kelet-Európában oroszra, csehre és bolgárra. (Magyar kiadója még nincs. “Írd bele ezt a cikkedbe, edeshkem, hátha valaki nálatok is ráharap!” Mondom, hogy ezt nem ígérhetem meg.)

A boldog kurva világsiker. A Penthouse magazin azonnal szerződést köt vele, hogy írja a szexuális tanácsadó rovatot. – Azt hiszem, szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy főszereplőjévé váltam az amerikai szexuális forradalomnak. Addig legfeljebb a Lady Chatterley szeretőjét olvashatták, azt is főleg titokban. Én meg nyíltan beszéltem dolgokról – mondja.

Írja is a válaszokat a megcsalt férjeknek (feleségeknek), fantáziáló feleségeknek (férjeknek) 34 éven át – épp most állt le vele. Ötezer adómentes dollárt fizetnek minden hónapban. Ez persze csepp a tengerben, Xaviera még ma is évi 240 ezer eurót költ. Elmegy a két villára, az utazásokra, autója, a Mini Morris fenntartására, erre-arra.

A világsiker ugyanis felfokozott életmóddal jár. A boldog kurva óta Xaviera nem maradhat a New York-i callgirl, aki százdollárosokat dugdos a nejlonharisnyájába. Kénytelen Életművésznővé átvedleni. Pedig közben korrupciós ügybe keveredik, hosszú időre kiutasítják az Egyesült Államokból. Brazíliában az öltözködési szabályzat megsértéséért veszik őrizetbe. (Magyarul: meztelenkedett.)

Az egyik első telefonszexvonalat működteti. Ez nemcsak nagyon jól jövedelmez, de a hangok avatott ismerőjévé is teszi. A Penthouse-rovat pedig botcsinálta írásszakértővé. Ez a kettő – a callgirl tapasztalatával párosulva – páratlan emberismeretet eredményez. Mint mondja, ma is két perc alatt képes lenne szexrabszolgává varázsolni derék kontírozó könyvelőket. Ha alkalmas alanyok erre.

Svájci bankára segítségével befektet. Sorra születnek a bestsellerek is, de most is dolgozik ilyeneken: “Ha a falak mesélni tudnának!”, “Erotikus receptek”. Kedvence azonban a Kind Af, szabad fordításban: Vége a gyermekkornak. “Ez gyakorlatilag a teljes életem, hiszen A boldog kurva csak két évemet fogja át.”

Műkincseket gyűjt, most éppen kiállítást szervez, a kulináris partikat (mint írtuk, James főz) angol nyelvű színházi előadásokkal egészíti ki – itt, az amszterdami villában. De éppen ezzel is felhagy: “havi hétezer eurómat emésztette fel.” Előad Mexikóvárosban és Jeruzsálemben a szexológiai világkongresszuson.

– Munkát keresek! – mondja Xaviera, és már meg sem lep. Talkshow-ra gondol, lehetőleg Amerikában. De nem feltétlenül szex-szakértésre. “Ma már a szex nem jelent olyan örömöt az embereknek, mint harminc éve. A csapból is ez folyik. Az igazi dolog helyébe a pótlékok léptek”.

Beszélgetésünk elhúzódik, későre jár. Az utolsó kérdés: elégedett vagy-e az életeddel, Xaviera? – Nem bánok semmit. Persze senki sem lehet folyton-folyvást boldog. Viszont mindig újra és újra kitalálom magam – így a válasz.

Az igazi meglepetés a legvégére marad. “Ne menj haza, edeshkem! Történetesen szobakiadással is foglalkozom”. Száztíz euró egy éjszaka, a Dávid vagy a Góliát fantázianevű, emeleti szobában. Reggelivel. Góliátot kapom.

Ebben a házban semmit nem bíznak a véletlenre.

Amszterdam, 2005. április

Comments are closed.