Forrás: NOL

Népszabadság Online, 2005. április 1. 18:20

Az Irak-vita emblematikussá válik. A nagy francia forradalom óta talán az egyik legjelentősebb értékválság-értékváltás előtt/után állunk. – Dunai Péter elemzését ajánljuk a holnapi Népszabadságból.

Ma már azon érdemes gondolkodni, mi lesz Szaddám Irakja után. Az ott történtek katalizátorként meglódítják-e a régiót a demokrácia irányába? Avagy ellenkezőleg, az Amerika-ellenesség felerősödésével növelik az önkényuralmi rendszerek belenyugváson, apátián, az iszlám konzervativizmusán, múltba fordulásán, a Nyugat gyűlöletén, a nyugati eszmék elvetésén, Izrael léte tagadásán, az antiszemitizmuson alapuló látszategységet?

Szerencséjük-szerencsétlenségük az olaj. A világ olajtartalékainak csaknem háromnegyede ebben a régióban van, és talán még két generáció életében elég lesz. A Közel-Kelet monokultúrás (olaj-gáz) államai máig alig vesznek részt a globalizált világgazdaságban. Gazdaságuk áttekinthetetlen, a döntési folyamatok elzártak a nyilvánosság elől, a külföldi tőkeberuházók – éppen a zavaros politikai-gazdasági alapok, az átláthatóság hiánya miatt – elkerülik a vidéket.

Csoda, hogy a Közel Kelet műszaki-gazdasági elmaradottsága még Fekete-Afrikáét is alulmúlja? A világon a lakosságszámra vetített, bejelentett találmányok száma (a gazdasági-műszaki-vállalkozói kultúra egyfajta fokmérője) Izraelben a legmagasabb, közelebbi-távolabbi arab szomszédállamaiban pedig a legalacsonyabb.

Comments are closed.