Forrás: NOL

Munkatársunktól, 2005. április 2. 00:00

Irak: Nincs még új kormány. A síiták, kurdok egyre türelmetlenebbek, a kisebbségi szunniták zavarodottak. Az biztos, hogy az új iraki rendszer valamilyen sajátos keveréke lesz az amerikaiak inspirálta demokráciának, az iszlámnak, a helyi törzsi-vallási-etnikai csoportok kapcsolatrendszerének. Hogy ebben az exportmodellre alapozott iraki demokráciakoktélban mekkora lesz a demokrácia, vagy az iszlám része, még nem látni. Az új iraki rendszerrel szembeni nyílt fegyveres ellenállás (terrorizmus) visszaszorulóban van. Irak nem vált, nem válik második Vietnammá. A mérsékeltebb csoportok, amelyek számára valamelyes garanciát jelenthet az új alkotmány, feladják a fegyveres ellenállást. A ‘kemény mag’, a fanatikus iszlámista, ökumenikusan gyűlölködő, mindenölő (nyugati-keresztény-zsidó-mindenki-aki-nincs-velük) csoportok, valamint a szaddámi titkosrendőrség, az iraki ‘ÁVO’ terroristái elszántak, maradnak. Sorsuk vélhetően a fizikai megsemmisülés. A statisztikák szerint egy elesett amerikai katonára 25-300, egy iraki kormánykatonára 10-15 megölt lázadó, terrorista, felkelő jut. Az arányok folyamatosan javulnak az amerikaiak, iraki szövetségeseik javára. Jelenleg a GlobalSecurity 200 ezer lázadóval számol, ezzel szemben áll 150 ezer amerikai és körülbelül ugyanennyi iraki katona – óriási technikai-kiképzési fölénnyel. A jelenlegi napi 1-2 fős emberveszteségszint, költségoldalon a naponta 4,7 milliárd dolláros számla az USA számára hosszabb ideig nagyobb belső ellenállás nélkül fenntartható.

Egyiptom:Mubarak elnök 2005 elején ‘többjelöltes’ elnökválasztást rendel el. A lépésnek nagyobb a jelképes, mint a tényleges hatása. A fejnehéz, kiterjedt elnöki hatalommal kormányzó, legfontosabb közel-keleti arab ország sajátos közel-keleti államkapitalista jelene, a pangó gazdaság ettől aligha éled fel.

Szaúd-Arábia: Az egyik legkonzervatívabb iszlám államalakulat a térségben, mindmáig Washington legfontosabb szövetségese. Nagy előrelépésként értékelték, amikor az idén februárban részleges helyi választásokat (ezeket nehéz lenne önkormányzatiaknak minősíteni) hirdettek meg.

Líbia: A jelek szerint éppen el-Kadhafinál, az excentrikus diktátornál szaladt be elsőnek a gatyamadzag az Irak elleni amerikai akciók láttán. Sebtiben kitálalt ‘házi’ tömegpusztítófegyver-programjának részleteivel, sietett felmondani a terrorszervezetekkel fenntartott kapcsolatait is.

Libanon: A parányi, három magyar megyényi törpeállam az egyik legnagyobb ígéret. Ha békén hagyják szíriai és iráni ‘patrónusai’, talán kialakulhat egy párját ritkító, liberális, gazdaságilag virágzó, keresztényekből, drúzokból, az iszlám más alfajaiból összeálló nyitott multikulti társadalom. Libanon áll a legközelebb a nyugati típusú, megengedő-türelmes demokráciákhoz.

Szíria: Washington óriási politikai-katonai nyomást gyakorol Damaszkuszra és Teheránra. Míg Teherán esetében egyelőre nem látni, hogy az egyházi rendszer a nyomás hatására megtörne, addig az Asszad-dinasztia elnöksarja komoly engedményeket tesz, de reformoknak nincs nyoma.

Comments are closed.