Forrás: NOL

Bonifert Mária, 2005. március 31. 00:00

A tömegoktatás mellett az elitoktatásra is szükség van a rendszerbenKép: Nehéz-Posony Kata Az egyetemek keresik a helyüket a XXI. század tudásközpontú világában. Ma már közhelynek számít, hogy egyetlen oktatási intézmény sem zárkózhat be a maga elefántcsonttornyába, nem művelheti a „magas tudományt” a külvilággal való kapcsolat nélkül.

További közhely, hogy az egyetem nem valódi egyetem kutatatás és fejlesztés, innováció nélkül. Ugyanakkor meg kell felelnie a tömegigényeknek is: ma háromszor annyi diák jár a felsőoktatási intézményekbe, mint tíz évvel ezelőtt.

A legfontosabb kérdések: Egyáltalán lehetséges-e tudományos munka ilyen körülmények között? Ha igen, mit és hogyan kutassunk? Ki fizesse a kutatás és fejlesztés költségeit?

Ezekről a kérdésekről volt szó a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen megrendezett ipari nyílt napon.

A megjelent (külső és belső) szakemberek meglehetősen kritikusan álltak hozzá a jelenlegi helyzethez. Csak néhány megállapítás: Magyarország nemzeti jövedelmének alig egy százalékát költi kutatás-fejlesztésre, Izrael csaknem öt, Svédország 4,27, Finnország 3,5, Japán három, Németország 2,5 százalékát. Az „újak” közül Szlovénia (1,57) és Csehország (1,3) is megelőz bennünket.

Nálunk a kutatásra fordított pénzt jórészt az állam állja. Magyarországon 2003-ban 176 milliárd forintot fordítottak kutatás-fejlesztésre, ebből 108 milliárd jutott az alap- és alkalmazott kutatásokra. A kutatások az akadémiai kutatóintézetekben és az egyetemeken, nagyrészt állami pénzből valósulnak meg, ahol nem nagyon számít a „megtérülési ráta”.

A kutatási szféra ráadásul nagyon elaprózott: nálunk egy kutatóra 1,4 téma jut, a fejlett országokban egy témára 10-15 kutató. Ott a témákra toborozzák a kutatókat, akik hajlandók „utánamenni” is a kutatási témáknak más városokba, sőt országokba. Itthon nagyon alacsony a mobilitás. Egy akadémiai felmérés szerint a magyar kutatók szinte „bebetonozódtak”: 1998 és 2003 között a megkérdezettek 92 százaléka nem változtatott állást.

Boda Miklós, a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar kutatóknak óriási versenyben kell(ene) helytállniuk. A világban olyan koncentrált tudásközpontok jönnek létre, melyekkel nehéz versenyezni. Ma már Kínában, Indiában, Szingapúrban is alakulnak a kisebb-nagyobb Szilícium-völgyek. Ha a hazai egyetemek ilyen tudásközponttá szeretnének válni, akkor nagyon koncentráltan, szoros együttműködést kell kialakítani a felhasználókkal, valamint a régió szükségleteivel és adottságaival.

Boda Miklós szerint ehhez az is kell, hogy változtassunk az oktatás struktúráján. Nálunk a felsőoktatásban még mindig nagyon magas a humán tudományok aránya, a műszaki-természettudományos képzés az európai átlagnak csupán egyharmada. Holott a kitörési pontok elsősorban az informatikában, a műszaki fejlesztésben vannak.

– Szükség lesz új energiaforrásokra, mert a régiek kimerülőben vannak – tette hozzá Hatvani György, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium helyettes államtitkára. Magyarország energiaszükségletének 73 százalékát importból fedezi. Ez rendkívüli függőséget jelent. Szükség lenne energiatakarékos módszerek kidolgozására, az új energiaforrások közül például a bioenergia terén lennének lehetőségeink.

– Nem minden pénzkérdés – állította Veress József, az egyetem gazdasági karának dékánja. Vannak ipari parkjaink, kiválósági kutatóközpontjaink, tudásközpontjaink, de ezek kis kivételtől eltekintve nem hoznak profitot az országnak. A kutatás önmagában nem elég: a kutatás, a gyártás és az értékesítés egymáshoz szorosan kapcsolódó tevékenységéből derül ki, mi mennyit ér. Erre a komplex gondolkodásmódra ma még kevesen képesek.

– Az egyetemeken kialakítandó tudásközpontoknak elsősorban az innovatív, problémamegoldó gondolkodásra kell megtanítani a hallgatókat – hangsúlyozta Molnár Károly, az egyetem rektora. Az egyetemnek követnie kell a piac kutatási igényeit, eladható terméket kell létrehoznia.

– Meg kell változtatni az oktatás szerkezetét és tartalmát is – tette hozzá Jobbágy Ákos oktatási igazgató. – A tömegoktatás mellett szükség van elit-képzésre is. A bolognai elvek, a kétciklusú képzés bevezetése lehetőséget ad erre: az alsó szinten, az első három évben még nagyobb tömegek oktatására kell felkészülni, a létszám azonban utána jelentősen csökken. A mesterképzésben már egy megszűrt, motiváltabb diákgárdával el lehet indulni a tudományos alapú képzés felé. A legfelső szinten, a doktorképzésben pedig megvalósulhat az elitképzés. De egyik szint sem képzelhető el a külvilág igényeinek figyelembevétele nélkül.