Forrás: Magyar Hírlap

Jegyzet.koncert

jegyzet.koncert

A rettegett brit zenekritikus, Norman Lebrecht kristálytiszta logikával és gyilkos iróniával megírt könyve (Maestro! – A karmestermítosz) óta tudjuk, amit korábban is sejtettünk: a nagy dirigensek bizony korántsem szent emberek (tisztelet a kivételnek), hanem diktátorok, akik tűzön-vízen át keresztülviszik elképzeléseiket. Ez önmagában még nem is lenne baj – hiszen egy szimfonikus zenekar jellegéből adódóan nem demokratikus, hanem központi akaratot végrehajtó intézmény -, az viszont már igen, hogy sok karmester nem a muzikalitását, hanem a hatalomvágyát, sőt hatalmi tébolyát éli ki a pulpituson. Lebrecht szerint ennek prototípusa Herbert von Karajan volt, aki kilencszáz lemezfelvételt készített, mindenütt csillagászati gázsit kért és kapott, s elterjesztette azt a szakmai szempontból kifejezetten káros gyakorlatot, hogy egy sztárkarmesternek egyszerre négy-öt állása is lehet a világban, mert a szürke hétköznapokkal úgysem neki kell foglalkoznia.

Egy szó mint száz: a zenebarátok Lebrecht óta egy kicsit másképp néznek az álláshalmozó maestrókra. Talán már nem vakítja el őket a tisztelet és az imádat, s kritikusabban vagy legalábbis tárgyilagosabban értékelik a zenei teljesítményt. Ebbe a kategóriába tartozik Zubin Mehta is, aki egyszerre a müncheni Bajor Opera és az Izraeli Filharmonikusok zeneigazgatója, több jeles tengerentúli zenekar vendégkarmestere, valamint a firenzei Orchestra del Maggio Musicale vezető karmestere, s most az itáliai együttessel érkezett Magyarországra, a tavaszi fesztiválra.

Mehta is álláshalmozóként röpköd a világban, ő is dúsgazdag, de budapesti teljesítménye alapján egy rossz szavunk sem lehet rá. Kiállásából, mozdulataiból, határozottságából világosan látszott és hallatszott, hogy a hetvenhez közeledve is pályája delelőjén van. Nem fásult, nem fáradt, nem keresi minduntalan az egyszerűbb megoldást, és nem akar minden problémát a zenészekre hárítani. Ha kell, elegáns és könnyed, de ha a zenei folyamat azt kívánja, akkor küzdeni, izzadni is tud a sikeres megvalósításért. A koncert ennek ellenére vegyes képet mutatott: az estet keretbe foglaló Verdi- és Puccini-tétel nagyszerűen sikerült, a hangverseny gerincét alkotó Beethoven- és Brahms-szimfóniát (a Hetediket, illetve a Másodikat) viszont sokkal erőteljesebb és invenciózusabb előadásban is hallhattuk a közelmúltban, akár magyar zenekaroktól. Ez persze Mehta felelőssége is, hiszen mégiscsak húsz éve irányítja a firenzeiek szakmai munkáját. Ha éppen ráér.

Retkes Attila

Comments are closed.