Forrás: NOLVáczi István, 2005. március 26. 00:00
Vasárnap hajnalban szegényebbek leszünk egy órával, ekkor kezdődik a nyári időszámítás. Ha pontosak akarunk lenni, hajnali kettőkor tekerjük a kismutatót, kattintsuk a számlálót három órára.
Ha hirtelen nem tudjuk, mit szidjunk az elveszett egy óra miatt, vegyük elő nyugodtan az izraeli-arab konfliktust és a nyomában fellépő első olajválságot. Ugyanis ennek hatására vezették be Franciaországban energiatakarékossági megfontolásokból a nyári időszámítást 1976-ban, amelyet hazánkban 1980-ban kezdtek alkalmazni. (Habár idehaza 1954-57 között már használták.)
Időről időre felvetik, de nem valószínű, hogy az óraátállítás a közeljövőben eltűnik; 2000-ben az EU-tagok úgy döntöttek, meghatározatlan ideig folytatják a bevett gyakorlatot. Ennek a megtakarított elektromos energia ad értelmet, amely felmérések szerint Magyarországon 200 gigawatt körül van, ez egy nagyobb város éves fogyasztásának felel meg.
Egy felmérés szerint mi magyarok nem mérgelődünk az óraátállítás miatt, ellentétben például a mexikóiakkal, akiknek többsége szerint szexuális életük megsínylette az ott 1998-ban bevezetett nyári időszámítást. Az osztrák tehéntartók pedig állataik tejhozamára panaszkodnak az óraállítás idején.
Ennél súlyosabb problémára világítanak rá a baleseti statisztikák. Az Egyesült Államokban az óra előreállítása utáni héten a szokásosnál 6 százalékkal több halálos közlekedési baleset történik, mivel a sofőrök biológiai órája nehezen alkalmazkodik. (Ami már csak azért is érdekes, mert az óraátállítás támogatói a hoszszabb nap előnyeinek kihasználását, a közlekedés biztonságának fokozódását remélték, mivel az autósok sokáig nappali fényben vezethetnek.) Magyarországon eddig még nem készült hasonló felmérés, az idei pedig valószínűleg nem lenne korrekt, mivel a húsvét önmagában is sokat ront a statisztikán, márpedig idén a két kockázati tényező összeadódik.
