Forrás: Magyar HírlapHúsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe
Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, amikor Jézus feltámadására emlékeznek. Az ünnep az azt megelőző negyvennapos böjt lezárását is jelzi, a nagyszombati körmenet után hazatérő családok hagyományos húsvéti vacsoráján már ott lehet az asztalon a sonka. A húsvét időpontja évről évre változik, ezért úgynevezett „mozgó ünnep”. A 325-ös niceai zsinat döntése értelmében húsvét vasárnapja mindig a tavaszi napéjegyenlőséget, vagyis március 21-ét követő első holdtölte utáni vasárnap.
Vallási és világi hagyományok találkoznak húsvétkor. Jelképek és kellékek fotók: Soós MilánZsidó és pogány minták
A keresztény húsvét rokonítható a zsidó pészachhal (a szó jelentése kikerülés, elkerülés), amellyel a niceai zsinat döntéséig egy időpontra esett, s amely a zsidók egyiptomi kivonulásának, megmenekülésének ünnepe. A húsvét eredete egyúttal a tavaszköszöntő pogány hagyományokban is gyökerezik, amelyek a természet, az élet megújulását, a termékenységet ünnepelték, amelynek egyik jelképe a tojás. A húsvét másik jelképe a nyúl, de nem tisztázott, hogyan vált azzá. Termékenysége lehet az egyik ok, de a bizánci időkben Krisztus jele volt az ottani állatszimbolikában. Mások Ostarával, a germán istennővel hozzák kapcsolatba, a legenda szerint eredetileg madár volt, akire az istennő megharagudott, és négylábú állattá változtatta. Mások szerint lehetséges, hogy a nyúl teljesen véletlenül került az ünnep jelképei közé a gyöngytyúk és a nyúl hasonló német szóalakjának hasonlósága, illetve egy ebből következő félreértés miatt. Arra az elképzelésre, hogy a nyúl hozza a húsvéti tojást, Németországban találunk először utalásokat a XVII. században.
Modernizált értelmezés
„A keresztény kultúra és a népszokások szoros összefüggését jelzi, hogy a hagyományok egy része a liturgiához kapcsolódik, más része a kereszténység előtti időkhöz, a tavasz ünnepéhez nyúlik vissza – mondta el lapunknak Sándor Ildikó néprajzkutató, a Hagyományok Háza munkatársa. – A húsvéti locsolkodás talán az egyetlen olyan hagyomány, amely nem kapcsolódik a keresztény kultúrkörhöz. Ez a sokaknak kedves népszokás is a tavasz kezdetét, az újjászületést, a szerelmet szimbolizálja.”
A keresztény ünnep jellege is folyamatosan változik. Tomka Miklós vallásszociológus ezt azzal magyarázza, hogy a régi korok természeti változásokhoz kötődő ünnepeit a mai kultúra átértelmezi. „Kétszáz évvel ezelőtt szinte minden harmadik nap ünnepnek számított. A modern kor már kevesebb, de hosszabb ideig tartó ünnepi időszakokat vezetett be, az emberek szabadságigényéhez igazodva. Rohanó világunknak az ünnep egyre inkább központi elemévé vált, s a húsvét a jeles napok közül az egyik legfontosabb. Az emberek több mint fele csak nagyobb ünnepekkor jár templomba, de húsvétkor egyharmaduk biztosan ellátogat a misére. Az emberek a valláson kívül társadalmi kapcsolataikat is ápolják.”
Egyházi és világi ünnep
A húsvét nemcsak a vallásos emberek ünnepe, hanem mindenkié, például abban az értelemben, hogy az ünnepek általában – a hagyományokon túlmutatva – segítenek tagolni az időt, amire össztársadalmi igény mutatkozik. „A jeles naptári napok évenkénti ismétlődéssel rendszert hoznak életünkbe, emellett az egymástól távol élő családtagokat is közelebb hozzák egymáshoz erre a kis időre, tudatosítva az összetartozásukat – véli Sándor Ildikó. – A modern, városi ember a saját életritmusához alakította ki szokásait. Húsvétkor, a tavasz kezdetén kimegy a természetbe. Ezekre a tevékenységekre más napokon esetleg nincs ideje. Az ünnepi szokások a modern kor embere által változnak, ahogy továbbadja őket a gyerekeinek.”
Tomka Miklós szerint a nem vallásosak számára az ünnep inkább a szabadságot jelképezi, míg a vallásosak megpróbálnak erre az időre kilépni az e világi gondolkodásból, hiszen a húsvét a kereszténység legtitokzatosabb ünnepe, amely egyszerre szól a halálról és a feltámadásról.
MH-összeállítás
