Forrás: Magyar Hírlap

Nyolc hónapos fogság után

Nyolc hónapos fogság után visszanyerte szabadságát a legendás sakkfenomén, fenegyerek Bobby Fischer, és tegnap Tokióból elindult befogadó hazája, Izland felé. Igazi hazája igencsak megorrolt rá, mert 1992-ben – megtörve a volt Jugoszlávia elleni nemzetközi szankciókat – leült a sakktábla mellé egykori nagy ellenfelével, Borisz Szpasszkijjal.

Elég képtelenül hangzik, de a 62 éves Fischert ezért a „bűnéért” körözik az Egyesült Államokban, és tavaly nyáron Tokióban is azon bukott le, hogy érvénytelenítették útlevelét. A japán hatóságok – nem lévén érvényes úti okmánya – kénytelen-kelletlen őrizetbe vették Fischert, amikor japán menyasszonyával éppen távozni próbált az országból.

Erős a gyanú, hogy az amerikai hatóságok kezdetben inkább csak kellemetlenkedni akartak Fischernek, visszavágni azokért a kínos, sokszor durva és világszerte feltűnést keltő kijelentéseiért, amelyekkel a szabad szájú sakkbajnok annyi borsot tört Washington orra alá. Legutóbbi nevezetes kiszólása akkor történt, amikor a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után egy Fülöp-szigeteki rádióban „tapsolt” a történtek hallatán, és antiszemita monológot adott elő. Sokan haragszanak rá Amerikában, hívei pedig azt állítják, hogy a Fischer utáni hajszának politikai háttere van.

Fischer egy ideje háborítatlanul élt Japánban menyasszonyával, Vatai Mijoko volt japán sakkbajnokkal. Tokióból a Fülöp-szigetekre akart éppen utazni tavaly nyáron, amikor börtönbe dugták. A fogdát nehezen viselte, tiltakozó akciókba kezdett, politikai menedékjogot kért, még egy őrnek is nekiment egy romlott főtt tojás miatt, és magánzárkába került. Tegnap a Narita repülőtéren megint csak szabad utat engedett dühének, amikor őrizetbe vételéről beszélt: „Nem letartóztatás volt ez, hanem emberrablás, amelyet Bush (amerikai elnök) és Koidzumi (japán kormányfő) főzött ki” – dühöngött. Japán ügyvédje szerint azonban Fischer már teli szájjal nevetett, amikor felszállt a Koppenhága felé tartó gépre, hogy majd eljusson Izlandra.

A szigetország parlamentje ugyanis hétfőn szavazott, és izlandi útlevelet, állampolgárságot adott a sakkbajnoknak, aki 33 évvel ezelőtt „feltette Izlandot a térképre”. Az Egyesült Államok – amely korábban Fischer kiadatását is kérte Japántól – azonnal megsértődött. „Fischer szökésben van, az amerikai igazságszolgáltatás elől menekül” – jelentette ki Washingtonban a külügyminisztérium szóvivője.

Izlandon azonban nagyon várják. A szigeten ugyanis máig él annak a világszenzációnak az emléke, amikor 1972-ben – a hidegháború tetőfokán – Reykjavíkban „az évszázad sakkmeccsén” elvette a sakkvilágbajnoki címet Borisz Szpasszkijtól, és képletesen szólva vereséget mért a Szovjetunióra, amely hosszú ideje uralta a sakk világát is. Amikor azonban 1992-ben a volt Jugoszláviában Fischer – több millió dollárért – Szpasszkijjal újra az asztalhoz ült, formálisan törvényt sértett, és üldözött lett. Nem mellesleg akkor újra legyőzte az orosz klasszist.

Izland azért hálás neki, mert reflektorfénybe állította az országot. Gunnar Snorr Gunnarsson, az izlandi külügyminisztérium főtitkára kijelentette: „Együttérzünk vele – no nem a nézeteivel, hanem a kivételes bajnokkal, aki nehéz helyzetbe került.” Lilja Gretasdottir, az izlandi sakkszövetség elnöke csodálatosnak nevezte, hogy Fischert befogadhatják. Sok izlandi szerint Fischernek az országban olyan státusa lesz, mint egy sztárfocistának: „Ő a mi David Beckhamünk” – mondják.

Csak meg ne bánják. Bobby Fischer viselkedése ugyanis kiszámíthatatlan, időnként megszállottként viselkedik, botrányos kijelentéseket tesz, pedig egykor azt mondta: „Én soha semmi mást nem akarok, csak sakkozni.”

Ha reykjavíki győzelme után is sakkozik, akkor talán minden másként történt volna. Ő azonban akkor visszavonult a versenyzéstől, és három évvel később a nemzetközi sakkszövetség megfosztotta világbajnoki címétől, mert nem állt ki Anatolij Karpov ellen. Azóta pedig – eltekintve az 1992-es „bűncselekményétől”, a Szpasszkijjal újrajátszott meccstől – Fischer sohasem a sakkal összefüggésben került a világlapok címoldalaira. Az amerikaiakat megrázták a szeptember 11-i tragédiáról mondott szavai: „Csodálatos hírek, egyszer s mindenkorra végezni kellene az Egyesült Államokkal” – jelentette ki egy rádióinterjúban. Fischer addig amerikai jelképnek számított, „a hidegháború bajnokának”. Reykjavík ugyanis áttörést jelentett a sakk világában, ahol a második világháború óta „szovjetek” voltak a világbajnokok. Moszkva kezében a sakk propagandaeszköz is volt – sakkozott Lenin, sakkozott Trockij, még Marx is sakkozott. Amikor még Fischer is sakkozott, rengeteg bajt okozott: neki soha semmi nem volt jó, sem a világítás, sem pedig a pénzdíj. Nem sokra tartotta, megalázta ellenfeleit. „Csak azt a pillanatot szeretem, amikor megtöröm egy ember egóját” – mondta.

Fischer viselkedése az utóbbi években annyira irracionálissá vált, hogy kétségbe vonták épelméjűségét is. Többször emlegeti a „zsidó összeesküvést”, amely őellene irányul. Fischer édesanyja zsidó. Furcsa viselkedése, kalandjai és botrányos kijelentései ellenére Bobby Fischer tudását senki nem vonja kétségbe. Egy szakértő szerint játéka mindig tiszta volt, logikus, könyörtelen, hatékony. „Néha gyönyörűen, elegánsan, harmonikusan játszott, de nem azért, hogy elkápráztassa a közönséget: ő mindig győzni akart.”

fgy