Forrás: HVGTucatnyi palesztin szervezet – köztük az iszlámista Hamász és az Iszlám Dzsihád – az év végéig feltételesen kiterjesztette a tűzszünetet, nagyobb esélyt adva a Gázai övezetből nyárra tervezett egyoldalú izraeli kivonulásnak és talán a béketárgyalások megkezdésének is.
Október 6. Városban, egy Kairótól északkeletre lévő, sivatag által körülvett településen írták alá a múlt csütörtökön a palesztin frakciók azt a közös nyilatkozatot, amelyben lényegében elfogadták a másfél hónapja meghirdetett fegyvernyugvás év végéig történő meghosszabbítását. A helyszín jelképes: a város arról a napról kapta a nevét, amikor 1973-ban az egyiptomi csapatok átkeltek a Szuezi-csatornán, és bár a kezdeti sikerek után az izraeli csapatok – Ariel Saron tábornok vezetésével – megfordították a hadiszerencsét, a negyedik arab-izraeli háborút mindkét fél a maga győzelmének tartja. Kétségtelen: a konfliktus tárgyalásokhoz, majd az 1979-es békemegállapodás megkötéséhez vezetett Egyiptom és Izrael között.
A szimbólumnál azonban fontosabb a tény, hogy 13 palesztin szervezet – köztük a hivatalosan is az Izrael megsemmisítésére törekvő Hamász és Iszlám Dzsihád – úgymond 2005-ös programjává tette a „nyugalom” kiterjesztését. Így hát a szövegben ugyan nem szerepel a tűzszünet arab megfelelője és határidő sem, a palesztinok lényegében ez év végéig meghosszabbították a Mahmúd Abbász palesztin elnök és Saron izraeli kormányfő között az egyiptomi Sarm es-Sejkben február 8-én kötött fegyvernyugváshoz való csatlakozásukat.
A nyugalom persze feltételes. A követelések között szerepel, hogy Izrael szüntessen be „mindenfajta agressziót” a palesztinok ellen, engedje szabadon az összes palesztin foglyot, és vonuljon ki a palesztin városokból. Nem világos, mi történik akkor, ha a zsidó állam az év során nem teljesíti az elvárásokat. A Hamász mindenesetre jelezte, a tűzszünet év közben is összeomolhat, a szövegben pedig szerepel, hogy a palesztin népnek joga van az izraeli megszállással szembeni ellenállásra.
A támadások felújításával fenyegetőzött a Népi Ellenállás Bizottságok szervezet, mivel nem hívták meg az egyiptomi tárgyalásokra. A militáns csoportokból álló koalíció ugyan korlátozott támogatást élvez a palesztinok körében, de a Gázai övezetből zsidó célpontok ellen indított rakétatámadások terén a második legaktívabb a Hamász mögött. Valószínűleg – mint arra Abbász is utalt – nem lesz vége a merényleteknek, hiszen a leszakadt, öntörvényű frakciók veszélyt jelenthetnek.
Bár kétségtelenül kétértelműek a palesztin megfogalmazások, és Abbásznak nem sikerült hivatalos tűzszünetet kicsikarnia ellenzékétől, a palesztin elnök komoly sikert ért el, ami további izraeli engedményekhez vezethet. Még az egyiptomi tanácskozás befejezése előtt Izrael átadta Jerikó biztonsági ellenőrzését a palesztinoknak. Tulkarem kedden került palesztin kézbe, amit három másik ciszjordániai városból történő izraeli kivonulás követ majd. Abbász népszerűségét erősítheti a palesztin városok izraeli ellenőrzésének lazulása, hiszen a megszállás legkézzelfoghatóbb megnyilvánulása a katonai ellenőrző pontok hálózata, amely akadályozza a mozgást. A zsidó állam már elengedett 500 foglyot, és várható még 400 szabadon bocsátása, de ez után is hétezer palesztin rab marad izraeli börtönökben.
Saron „kedvező lépésként” értékelte az egyiptomi egyezséget, de Izrael továbbra is azt követeli, hogy a béketárgyalások felújításához Abbász fegyverezze le a palesztin frakciókat. A januárban megválasztott palesztin elnök azonban nem akar erőszakkal szembeszállni erős iszlámista ellenzékével, inkább bevonná őket a palesztin politikába. E téren is sikert ért el, hiszen az egyiptomi megállapodás kilátásba helyezi a Hamász és az Iszlám Dzsihád csatlakozását a baloldali, világi és nacionalista mozgalmakból álló Palesztinai Felszabadítási Szervezethez (PFSZ), amely a palesztin nép nemzetközileg elismert egyetlen képviselőjeként megkötötte Izraellel az 1993-as oslói megállapodást.
Bár a mostanihoz hasonló palesztin kezdeményezés legutóbb, 2003-ban ötven nap után összeomlott, a jelenlegi betartásának nagyobb az esélye. Palesztin oldalról ugyanis a Hamásznak – amely immár a PFSZ-t vezető Fatah legfőbb riválisa – több szempontból is a nyugalom fenntartása az érdeke. A szervezet – az izraeli célzott likvidálások következtében – katonailag meggyengült, és az intifáda kirobbanása után négy és fél évvel a palesztin közvéleményben is elmozdulás tapasztalható az erőszakkal és az öngyilkos merényletekkel szemben. Ráadásul a Hamász valós esélyt lát arra, hogy a fegyveres ellenállás során szerzett népszerűségét politikai tőkévé kovácsolja, hiszen bejelentette, indul a júliusi parlamenti választáson. Az is az iszlámista szervezetnek kedvez, hogy széles körű az elégedetlenség a Fatahhal szemben, mivel az általa vezetett Palesztin Hatóságot hozzá nem értéssel és korrupcióval vádolják.
A Hamász és a Damaszkusz-központú palesztin szervezetek „megdolgozásában” – a Háárec izraeli lap szerint – Egyiptom mellett Szíria is részt vett a háttérben (Hoszni Mubarak egyiptomi elnök az utóbbi hetekben kétszer is megfordult a szír fővárosban). A libanoni katonai jelenléte miatt defenzívában lévő Szíria nemcsak megengedte az általa patronált palesztin csoportoknak az egyiptomi tanácskozáson való részvételt, de azzal engedte őket útjukra, hogy csatlakozzanak a megállapodáshoz. A Hamász vezetésének Damaszkuszban lévő része például azt remélheti, visszatérhet a Gázai övezetbe a nyárra tervezett izraeli kivonulás után.
Saronnak ugyancsak érdeke, hogy fennmaradjon a palesztin nyugalom a Gázai övezetből való egyoldalú kivonulás érdekében, ezért valószínűleg elnézőbb lesz az esetleges palesztin erőszakkal szemben. Az izraeli kormányfőnek elég gondot okoz a tervvel szembeni ellenállás a zsidó telepesek és a jobboldal részéről. A kormány az utóbbi napokban betiltotta, hogy izraeli állampolgárok lakhelyüket átjelentsék a Gázai övezetben és Ciszjordánia északi részén felszámolásra ítélt zsidó kolóniákra. Sajtójelentések szerint ugyanis több száz ultranacionalista tervezte, hogy a megszüntetendő telepekre költözik.
Aggodalomra adhat okot Saron számára az is, hogy – miközben a felmérések szerint a többség egyetért az egyoldalú leválasztással – a gázai kivonulás támogatói szombaton csak alig tízezres tüntetést tudtak tartani Tel-Avivban, míg az ellentábor a múlt hónapban több tízezer embert vitt ki az utcákra. Nyilvánvalóan a szélsőjobbnak is tett lépésként Saron utasítást adott két új kolónián 3500 lakás felépítésére Kelet-Jeruzsálem és a legnagyobb ciszjordániai település, Maale Adumim között. A Jediót Ahronót izraeli lap hétfői értesülése szerint ezzel összekötnék a két várost.
Ám még mielőtt sor kerülne a gázai kivonulásra, és ezzel esély adódna az érdemi izraeli-palesztin tárgyalások újrafelvételére, az izraeli kormánynak március 31-éig el kell fogadtatnia a költségvetést. Saronnak azonban – hiába a nemzeti egységkormány – még a múlt héten sem volt meg a parlamenti többsége a büdzsé elfogadására, mivel a kormányfő vezette Likud több képviselője is ellenzi a Gáza-tervet, és ezért a költségvetés leszavazására készül. A kormányfő így most a koalícióból tavaly kitett Sinuj 15 mandátumára bazírozhat, vagy baloldali, vallásos és arab képviselők jóindulatára, aminek egyéb költségvetési vonzata lehet. A kiadások növelése azonban a költségvetést kordában tartó pénzügyminiszter, Benjamin Netanjahu ellenállásába ütközhet, aki előrehozott választás esetén Saron legfőbb riválisa lehet a Likud miniszterelnök-jelölti versenyében.
KERESZTES IMRE
