Dr. Del Medico Imre, Budapest
A cár még jó című cikkükben (MH, márc. 7.) utalnak egy finn közlésre, miszerint Finnország nem Hitler szövetségében, hanem „privátiból” támadta meg a Szovjetuniót. A szokatlan kifejezés fedi a lényeget, amelyre ma már kevesen emlékeznek.
1939 őszén a Szovjetunió területi követelésekkel lépett fel Finnországgal szemben: finnek lakta területeket követelt, egyebek közt a Ladoga-tó finn partszakaszát és a tó és a Finn-öböl közötti földszorost Viipuri (oroszul Viborg) városával. Mivel Finnország nem engedett, a Szovjetunió támadott, és súlyos harcokban győzött. Az 1940-es békében megkapta a követelt területeket. Finnország azért csatlakozott 1941-ben Németországhoz, hogy visszaszerezze ezeket a területeket, de nem volt hajlandó hadseregével átlépni az 1939-es finn-orosz határt, holott Hitler odaígérte a Kola-félszigetet és Murmanszk városát.
Az ország tehát valóban nem vett részt a németek hódító hadjáratában, és rendszerében sem vált fasisztoiddá, mint Hitler más szövetségesei. Az ország meghatározó ereje a szociáldemokrata párt maradt, rasszista törvényeket nem hoztak, a finn hadseregben a háború alatt is szolgáltak izraelita vallású közkatonák és tisztek. Ha a Szovjetunió 1939-ben nem támadja meg, és nem csonkítja meg északnyugati szomszédját, akkor az semleges marad.