Forrás: MAA Szanatórium a homokórához különös szögből láttatja a galíciai környezetet, egy hamarosan az írmagjáig elpusztuló, bűvös, sejtelmes világot, ám nem ragad meg a couleur locale részletgazdag ábrázolatánál.
A némileg félrevezető módon „lengyel Kafkának” is nevezett Bruno Schulz (1892-1942) Szanatórium a homokórához című szöveg-ciklusa kötetben, magyar nyelven először 1969-ben volt olvasható (első, lengyel kiadása még életében, 1937-ben jelent meg).
A galíciai lengyel-zsidó szerző, író, egyben kivételes képességű rajzművész – akinek Kafkához annyi köze feltétlen volt, hogy első, jelentős lengyel fordítójaként tartják számon – kisvárosias, groteszk fantasztikumban, különleges képiségben, szeretetteli humorban gazdag, hasonlíthatatlan nyelvezettel megírt alkotásai a lengyel irodalom hazánkban igazán, szélesebb körben még fel nem fedezett kincseinek számítanak.
A Szanatórium a homokórához különös szögből láttatja a galíciai környezetet, egy hamarosan az írmagjáig elpusztuló, bűvös, sejtelmes világot, ám nem ragad meg a couleur locale részletgazdag ábrázolatánál. Bohumil Hrabal így nyilatkozott arról a kötetéről, melyben – magyarul – a Szanatórium a homokórához is olvasható: „…leginkább ott érzem magam otthon, ahol még sohasem jártam, s ahova Bruno Schulz vitt el a Fahajas boltokban. Ez számomra a világ legszebb városa, éppen azért, mert már nem létezik. „
Schulz életét 1942-ben, egy Gestapo-tiszt golyója oltotta ki – nem láthatta, hogyan tűnik el örökre a következő két év leforgása alatt mindaz, amiből életműve vétetett. A Schulz-adaptáció a világhírű, litván Oskaras Korąunovas második rendezése a varsói színházban – Danyiil Harmsz Bam-ja után, amely előadás korábban szintén vendégeskedett Magyarországon.
A lengyel fővárosban működő, rangos Teatr Studio-t Józef Szajna alapította 1972-ben, s kezdetben alapvetően az ő, valamint az igazgatóságot tőle egy évtizeddel később átvevő Jerzy Grzegorzewski szerzői színházaként működött. E tendencia 1997-ben szakadt meg, amikor a fiatalabb rendező-generációt képviselő Zbigniew Brzoza lett az igazgató, aki a színházban minél több tehetséges, fiatal rendezőnek próbált lehetőséget adni.
A Vilniusban saját nevével fémjelzett színházat működtető Korąunovas pár kiemelkedő litván művész (zeneszerző, dramaturg, díszlet- és jelmeztervező) kíséretében érkezett a varsói Teatr Studio-ba, hogy a lengyel társulattal Bruno Schulz prózájának adaptációján dolgozzon.
A főszerepet – a szanatóriumba kerülő apát – Jan Peszek, az egyik legkiemelkedőbb lengyel színész alakítja. Schulz valószínűtlen, álomszerű világához rendkívül illik Korąunovas mozgásra épülő, apszichologikus színháza. Az előadás a realizmus és az álom, az élet és a halál határán egyensúlyoz, ugyanakkor remek példa arra, hogy a művészet területén belül hogyan alkothatnak egységet különböző (jelen esetben: lengyel, zsidó és litván), máig eleven, vagy örökre letűnt világok.
Szanatórium a homokórához
A KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ előadása
Ars Polonica – Lengyel Napok Budapesten
A Varsói Teatr Studio előadása.
Rendező: Oskaras Korsunovas
Díszlettervező: Oskaras Korsunovas
Szöveg: Rolandas Rastauskas
Zene: Sarunas Nakas
Jelmez: Aleksandra Jacovskyte
Fény: Miroslaw Poznanski
Előadás időpontok:
KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ – Budapest
március 29. (kedd) 19:00
