Forrás: NOL

Valaczkay Gabriella, 2005. március 21. 00:00

Körömlakkozó, 2001 ‘Fehér festményeiben van valami titok, ami felkínálja magát a szemnek és a gondolkodásnak, de mint egy kacér lány, nem adja teljesen oda azt, amit megígér’ – mondja Heller Ágnes filozófus Ma este hatkor kiállításmegnyitó a Kogart Házban.

Szem előtt vannak mostanában a Munkácsy- és Kossuth-díjas festőművész, Fehér László szemmel kacérkodó képei. Alig hogy januárban részt vett a Kogart Ház FMK – Azok a nyolcvanas évek című csoportos tárlatán, már a Zsidó Múzeum Áldozat-Engesztelés nevű kiállításán szerepelt Fehér fiáról készült portréjával, a Mezüze szögelővel. Nem sokkal ezután tévés riportműsorban kísérhettük gyerek- és fiatalkora helyszíneire és hallgathattuk, hogy ‘udvarol’ festményeinek Heller Ágnes. Ma este hat órakor ismét a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány Andrássy úti kiállítóhelye a soros. Itt a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében nyílik kiállítás az elmúlt négy év alkotásaiból.

Önarckép Rembrandtra gondolva, 2004

A hetvenes években hiperrealista stílusban festeni kezdő Fehér legfrissebb alkotásai között feltűnően sok a portré, és alapvetően kétféle a portrébeállítás. A szembe néző arcképek keményen állják tekintetünket. A profilból vagy más oldalnézetből ábrázolt figurák pedig mintha ügyet sem vetnének ránk. Elgondolkodva kitekintenek a képtérből. Az utóbbi négy év portréinak egy része önarckép: Fehér füles sapkában, nyáron, 50 évesen, Rembrandtra gondolva és kistükörrel. Az újabb arcképek legnagyobb részénél meg mintha rendhagyó családi fotóalbumba leshetnénk. Az érzetet talán a szokatlan intimitás teremti: közvetlen közelről és zavarba ejtően intim élethelyzetekben figyelhetjük a művész családtagjait. Fehér megfestett mozzanatai mégis különböznek más családok szívesen őrzött pillanataitól. Többségünk nem örökítené meg családtagját úszószemüvegben, körömlakkozás közben vagy rögtön hajmosás után, turbánná felcsavart vizes törülközővel a fején. Fehér László rokonairól készített portrésorozatát a hétköznapi – legtöbbünk szemében talán megörökítésre méltatlan pillanatok mellett – néhány jellegzetesen visszatérő, szimbolikus tárgy is megkülönbözteti a szokványos családi sorozatoktól. Füles sapkák, létrák, koponyák, gyertyacsonkok. Tavaly készült sorozatán pedig végig gyertya pislákol, ami képenként különböző árnyékokat vet modellje, Judit lánya arcára, kezére vagy éppen mögé, köré, fölé, a falra. A sorozaton korábbi alkotásaitól és pasztellszíneitől eltérően harsány, meleg színekkel dolgozik. Fehér fest feketét, tarkát, gyertyát.

Comments are closed.