Az Európai Unió teátrálisan bejelentette, nem kezdik meg a csatlakozási tárgyalásokat Horvátországgal, mert Zágráb mindmáig nem adta ki a Hágai Nemzetközi Bíróságnak Ante Gotovina tábornokot, a horvát függetlenségi háború egyik háborús bűnökkel gyanúsított tábornokát. Aki mellett néhány éve déli szomszédunk neves sportolói, többek között Davor Suker labdarúgó vagy Goran Ivanisevics teniszező közleményben álltak ki, mondván, a háborúban Horvátország nem támadó volt, hanem áldozat, katonái pedig nem bűnösök, hanem hősök.
Ettől függetlenül kívánatos és üdvös volna minden kegyetlenkedésért felelős személy felelősségre vonása, tetteik súlya szerint persze.
Az emberi jogok lánglelkű euro-lovagjainak eme lépése tehát egészen tiszteletre méltó lenne, ha…
Ha az úgynevezett háborús bűnök ügyében világszerte világosan lefektetett elvek alapján vizsgálódnának, nem pedig az erősebb kutya logikája szerint igyekeznének példát statuálni, miközben a nagy csinnadrattával előadott műbalhéknál sokkal súlyosabb bűntettek ügyében mélyen hallgat a tisztelt Nemzetközi Bíróság. Így volt ez már az 1945-ös nürnbergi kirakatperben is, ahol kizárólag a vae victis elve érvényesült, s ahol a Drezdát, Hirosimát porrá bombázó, s a katyni vérengzést és más emberiség elleni bűntetteket elkövető angol, amerikai és szovjet hatalom képviselői mint vádlók és ítélkezők szerepeltek. Ma sem különb az emberi jogokra bizonyos esetekben fenemód kényes nemzetközi közösség. Hajszát indítanak Gotovina tábornok és mások ellen, miközben a palesztin gyermekeket tankokkal gyilkoló Izrael politikusai előtt hajbókol és hason csúszik az egész világ. Brüsszel összehúzza szemöldökét és keménykedik Horvátországgal, miközben szó nélkül felvette az Európai Unióba Csehországot és Szlovákiát, annak ellenére, hogy e két országban máig érvényben vannak a felvidéki és csehországi magyarok és németek kollektív bűnösségét kimondó Benes-dekrétumok, amelyek németek és magyarok százezreinek kiirtását, elüldözését eredményezték. Miféle erkölcs, miféle jog az, amely nem mér egyenlő mércével? Miféle elv az, amely egy honvédő háború során kétségtelenül megtörtént túlkapások, kegyetlenkedések miatt bünteti a megtámadott és védekező háborút folytató országot, miközben boldog örömmel ölel keblére a népirtó politikát megalapozó elvi határozatokat mai napig jogrendjében tartó országokat?
Ha az Európai Unió komolyan veszi saját elveit, akkor vagy kizárja Csehországot és Szlovákiát, vagy felhagy a horvát (és elvi alapon a szerb és más) katonák és egyéb háborús bűnösséggel gyanúsított személyek elleni hajszával. Máskülönben Isten és az emberiség előtt prostituálttá válik.
Ágoston Balázs