Forrás: HETEK

HETEK – Országos Közéleti Hetilap | IX. ÉVFOLYAM, 11. SZÁM | 2005. MÁRCIUS 18.

Márványi Péter

Gyűlöletkeltő szavak Erdélyben

Megfizettek a népszavazásért

A legendás erdélyi tolerancia emléke mostanság a kevéssé toleráns momentumok körül bukkan elő, például az Eörsi Mátyás elleni kolozsvári incidens magyarázataként. Ha Erdélyben a tordai országgyűlés óta nincs intolerancia, akkor a mostani eset sem minősülhet intoleranciának; ha mégis, azért magát az elszenvedőt kell hibáztatni. Az erdélyi magyarság egy csoportja a jelek szerint nemcsak toleranciáját, de önismeretét is erősen veszíti. Ami a romániai magyarság körében zajlik, az persze összefügg a magyarországi fejleményekkel. És nem csak annyiban, hogy a legendás erdélyi magyar tolerancia többnyire magyarországi eseményekkel és politikusokkal kapcsolatban párolog semmivé, mint március idusán, Budapesten és Marosvásárhelyen, a kormányfő illetve a kormányfő levelének kifütyülésekor.

Március 15-ei ünnepség az erdélyi Szentegyházasfalun Fotó: MTI

Az elmúlt hetekben először a Székely Nemzeti Tanács ülésén hangzott el utalás, miszerint Magyarország vezetését átvették a zsidók, majd Eörsi Mátyás szabaddemokrata képviselőt rekesztették ki tüntetők az előadása helyszínéről és küldték a Gázai övezetbe vitatkozni. Mindkét esetben a toleránsnak nehezen minősíthető gesztusok annak a kormánynak, illetve politikusnak szóltak, amely, és aki nemszavazatra buzdított a december 5-ei választások előtt.

December 5-e óta Magyarország egyik fele szabad préda az erdélyi radikális megítélések számára. Politikusok és véleményformáló újságírók szerint a kormánypárti közéleti szereplők gonosz nemzetárulók, a nemmel szavazók vagy a nem szavazók buták, önzők, kádárista, kulturálatlan, tévéhülyítette értéktévesztők, tehát értéktelenek. Tény, hogy míg a kettős állampolgárság a magyarországi közvéleményt megosztotta, a határon túlit váratlan hevességgel egyesítette: épp a magyarországi ellenzőkkel szemben alakult ki olyan nemzeti egység, amely nyilván ma is erős hátteret ad a radikális tiltakozóknak, akik úgy vélik, ha meg se hallgatják, csak kiszorítják a nemre buzdító politikust, azzal az erdélyi közhangulatnak megfelelően cselekednek.

Akad, aki azért van különösen felháborodva, mert a Székely Nemzeti Tanácsban elhangzott antiszemita szöveg miatt a romániai Diszkriminációellenes Tanács vizsgálatot indított és pénzbüntetést szabott ki, márpedig a testületnek magyar elnöke van. A Kolozsváron történtek magyarázata, hogy Eörsi pártjának politikája és az ő népszavazással kapcsolatos állásfoglalásai okozták az ellene kirobbanó tiltakozást, az ő hibája, hogy megjelent Erdélyben. Patrubány Miklós azt is levezette, hogy „egy magyart akkor lehet megsérteni, ha a magyarokat szidják, egy zsidót pedig akkor, ha a zsidókat szidják”. Innen csak egy lépés, hogy a zsidózás csak a zsidóknak probléma. Az egyik jegyzetíró pedig elárulta, elment ugyan Eörsi előadására, de nem az előadóra volt kíváncsi, hanem „a kolozsvári értelmiség hozzáállására”. Szóval az érvek nem annyira érdekesek, mint az a lehetőség, hogy a csalódott erdélyiek végre a maguk módján megfizessenek december 5-éért, ha odatolja a képét egy nemzetáruló. Március 15-e budapesti és marosvásárhelyi botránya abban hasonlított leginkább, hogy a fújolók Gyurcsány beszéde, illetve levelének felolvasása alatt ugyanolyan egyenletesen harsogtak, egyik helyszínen sem keltett több vagy kevesebb indulatot a beszéd illetve a levél egy-egy része – a tiltakozókat maguk az elhangzott szavak, gondolatok egyáltalán nem érdekelték.

Az érvek Erdélyben azért sem túl érdekesek, mert a romániai magyar véleményformálók december óta az evidenciákat, a nemzetáruló balliberálisok és az elhülyített, önző tömegek sémáit ismételgetik. Az igazi magyarázat pedig sokkal kézenfekvőbb, hiszen a romániai magyarok jelentős része pontosan úgy viselkedett, mint a magyarországi magyarok többsége. Amint a romániai magyar szavazók nagy arányban maradtak távol, főként a tavaly tavaszi helyhatósági, és kevésbé (mikor a parlamenti bejutás volt a tét) az őszi választásokon, mert elutasították, hogy voksukkal magyar és magyar politikai erő között döntsenek, a magyarországi szavazók többsége sem ment el december 5-én. Nem azért, mert nem akar segíteni a határon túliakon, nem azért, mert félti a kenyerét, az állását, nem azért, mert nincsenek benne nemzeti érzelmek, hanem mert a voksolás napjára az egész már olyan volt, mintha Magyarországon előrehozott választásokat tartanának. A többség Erdélyben és az anyaországban is világosan gondolkodik, elege van a felesleges megosztottságból, felismeri, megérzi, amikor fontos ügyek politikai játszmákká silányulnak, és ha úgy véli, nincs kockázata, inkább távol tartja magát az ilyen zavaros történetektől. Egyébként épp ez az, amit egy igazi magyarországi vagy határon túli (párt)politikus soha nem mondana ki, mert ezzel saját politikai egzisztenciáját kérdőjelezi meg – amint Eörsi is főképp a maga pártjának érveit mondogatta végül a máshol megtartott előadáson, a szocikra kenve a sár egy részét.

Az erdélyiek frusztrációját az aktuálisnál mélyebb okok is magyarázzák. Romániát a diktatúra olyan állapotban tartotta, amelynek nyomai sokszor még a családokon belül is érzékelhetőek, és a magyar kisebbség ennek a nyomásnak duplán volt kitéve. Ebben az országban évtizedeken keresztül teljesen hiányzott az ügyek intézéséből, de a mindennapokból is az, ami máshol még az átkosban is valamennyire megvolt: a vita, mint a konfliktusok megoldásának eszköze. Ennek hatását az események tanúja mindvégig érezhette az elmúlt 15 év belmagyar politikájában: a fórumokon nem viták, hanem gyilkos csaták zajlottak; az ellenvélemény, a másfajta megítélés, az eltérő gondolkodás elhárítandó deviancia volt, a látókörhöz képest külső szempont nem számíthatott. A már előbb idézett jegyzetíró jól érzékelteti egy magába zárt világ logikáját: „Az a politikus, aki nem élte a mi kisebbségi sorsunkat itt Kolozsváron, beszélhet ugyan, de vajon mi érdemlegeset tud mondani erről a témáról?”.

A zárt látókört az is érthetővé teszi, hogy a romániai magyarságnak ma is bőven több a félnivalója, labilisabb a helyzete, bizonytalanabbak a perspektívái, mint az anyaországban élőké. Nem véletlen, hogy ennek a zárt kérlelhetetlenségnek a képviselői ahhoz a magyarországi erőhöz kötődnek, amely hasonlóan erős ellenségképet táplál, és hasonlóan kérlelhetetlen az anyaországban. Ugyanakkor érződik az Eörsi-féle incidenst elítélő (RMDSZ, Sapientia Egyetem, kolozsvári értelmiségiek) nyilatkozatokban a másfajta, nyitottabb gondolkodás és viselkedés jelenléte. Erdély magyarsága számára az uniós belépés közeledtével egyre fontosabb lesz a mentális váltás, nem ideológiai okból, hanem mert ez lesz a túlélés egyik eszköze Európában.

Ehhez képest sok magyarországi előtt most azok képviselik Erdélyt, akiknek tevékenysége az anyaországban is hat: Patrubány, aki kiharcolta a népszavazást és megpróbálkozott egy újabb újraszámlálási botránnyal, a magyar kormányt zsidózó SZNT-tag, és a magyar képviselőt kiebrudaló kolozsváriak egy erőszakos, kompromisszumképtelen, céljaiért eszközeiben nem válogató magatartási modellt szimbolizálnak. Ami persze nem esik messze bizonyos magyarországi magatartásmintáktól – december 5-én a nemmel szavazó és nem szavazó többség mindkettőről ítéletet mondott.

Copyright Š HETEK. Minden jog fenntartva.

Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. Internet szolgáltatónk a TisztaNet

Hirdetési tarifatáblázat a Hetek nyomtatott változatához