Forrás: Magyar Hírlap

Domonkos István, Budapest

Amikor a régi márciusokra emlékezünk, nem feledkezhetünk meg egy hatvanegy évvel ezelőtti gyászos március 19-ről, amikor a hitlerista megszállók elfoglalták hazánkat, elvesztettük önállóságunkat. Szomorú és fájdalmas az emlékezés azért is, mert 1944 márciusában csak egy bátor férfiú mert fegyverrel szembeszállni a rátörő Gestapo-pribékekkel: Bajcsy-Zsilinszky Endre. Az egyenlőtlen harc rövid volt, a hősnek egy szál revolvere volt a csoportosan támadó géppisztolyosokkal szemben. Súlyosan sebesülten hurcolták el és vetették börtönükbe.

A német megszállás következményei tragikusak voltak, az országot kirabolták, a megvert visszavonuló hadsereg frontországgá tette a magyar földet, frontvárossá Budapestet, felrobbantották gyönyörű hídjainkat. A zsidó vallású magyarságot deportálták. Végül ősszel a további vérontást megszüntetni kívánó Horthy Miklóst is elhurcolták, helyébe az eszement Szálasit állították. Tragédiánk március 19-én kezdődött, erre emlékezzünk.