Forrás: Népszava

Régóta ismert tény, hogy nemegyszer kitért zsidókból válnak a legvadabb antiszemiták. A középkori vérvádperek állandó szereplője volt a megkeresztelt zsidó, aki aztán kígyót-békát összehordott egykori hitsorsosaira. Az öngyűlölő zsidók, mint Georges Saint-Bonnet és Otto Weininger munkásságuk által később a náci propaganda hivatkozási pontjává váltak.

Erdélyi barátom szerint gyakran az elrománosodott magyarokból lesznek túlkompenzálásuk miatt a véresszájú Nagy-Románia-párti soviniszták. Ezek után nincs mit csodálkozni, hogy a saját nemükhöz vonzódókat kártékonynak tartó (szélső)jobboldali pártok, egyházak tagjai és vezetői közt is lehetnek számosan homofób melegek. A szexuális identitás milyensége ugyanis nem függ világnézettől. Bizonyos pszichológiai iskolák szerint a homofóbia a látens homoerotikus vágyak miatti öngyűlölet kivetítése. A cölibátus miatt a nőtársaságtól elzárt katolikus férfiközösségekben pedig még az átlagnál is nagyobb a homoszexuális kapcsolatok aránya. Mindezek tudatában nem csoda, hogy a jobboldalon riadalmat keltett Terry Black állítólagos listája. Péterfalvi Attilának természetesen igaza van: egy ilyen névsor publikálása magától értetődően jogsértő. Ráadásul a nemi azonosságtudat – a bőr-vagy hajszíntől, magasságtól, stb. – eltérően merőben szubjektív dolog. Hogy melyik nemhez kötődöm szexuálisan, azt csak én tudhatom. Egy alkalmi azonos nemű kaland még nem tesz senkit meleggé, és egy homoszexuális se lesz hetero attól, hogy ellenkező neműekkel is próbált kontaktust létesíteni. A szabad identitásválasztás alapján jogom van felvállalni etnikai, politikai, vallási és nemi hovatartozásomat, de ahhoz is jogom van, hogy titkoljam, megtagadjam azt. Nem lehet valakire csak úgy rámutatni, mondván, te meleg, (cigány, buddhista) vagy. Jogi és morális szempontból kijelenthetjük, hogy a Terry Black-lista közzététele helytelen. Különösen azért, mivel együtt szerepeltetne meleg és pedofil honatyákat, ami minimum csúsztatás. (A pedofíliának semmi köze a melegekhez, vannak hetero-és biszexuális pedofilok is, sőt ők vannak többségben.) Törvényi és erkölcsi szempontból tehát a listázás nem fogadható el. De politikai szempontból már korántsem ilyen nyilvánvaló a dolog. Mert valóban kizárólag magánügy a politikusok szexuális élete? Jómagam általában sem szeretem, ha bizonyos dolgokat azzal intézünk el, hogy privát szféra, nem tartozik a publikumra. Meglehetősen disszonáns, amikor közszereplők úgy érvelnek, hogy nekik semmi bajuk a melegekkel, ha diszkréten csinálják: ne tessék hirdetni, húzzák meg magukat, intézzék el otthon. Ami ugyanúgy előítélet. A melegeknek ugyanannyira van joguk, mint a többségnek, se többre, se kevesebbre. Ha ellentétes nemű párok kézen fogva, csókolózva mehetnek az utcán, házasodhatnak, ugyanezt a homoszexuálisoktól sem tagadhatjuk meg. Nyilván egy keresztény is megsértődne – teljes joggal – ha azt mondanák neki, maradjon a templomban, meggyőződését ne vállalja közterületen, baráti társaságban, kollégái előtt. Ahogy a vallás, úgy a nemi identitás sem szorítható be a szentély vagy magánlakás falai közé. De ez nem csak pozitív szempontból igaz. Ha egy politikus kampányfilmjében gyermekek buksiját simogatja, otthon viszont kislányát szexuálisan zaklatja, arra nem mondaná senki, hogy nem lehet kiteregetni, lévén magánügy. De magánügy-e, ha egy kormánytag, frakcióvezető, ellenzéki pártelnök a család szentségét hirdeti, a prostitúció és a pornó betiltását szorgalmazza. Aztán szemfüles újságírók kiderítik, hogy örömlányokhoz jár, szeretője van, szexvideókat vásárol. Akkor joguk van-e nyilvánosságra hozni? Vagy az is három évig terjedő börtönt kap, aki tényekkel bizonyítja, adott közember vizet prédikál, és bort iszik, vagyis becsapja szavazóit. Önmagában a házasságon kívüli nemi kapcsolatot legfeljebb bigottan vallásos emberek tekintik bűnnek. Pedig nem ez teszi igazán vétekké, hanem a hazugság. Ha a felek nyitott házasságban élnek, tudnak egymás kalandjairól, elfogadják azt, akkor ezt kettőjük ügye. Probléma akkor van, ha a házaspár egyik tagja elvben, a nyilvánosság felé a hűség mintaképe, viszont titokban félrelép. A családjának azonban nem mond igazat. Ha magánemberről van szó, akkor még ez is, bár elítélendő, a privacy körében marad. De ha valaki politikusként csinál ilyent, akkor már nem.

Teljesen jogos a felvetés, hogy amennyiben valaki férj és családapa minőségében hazudik legközelebbi rokonainak, akkor ugyan mi akadályozza meg, hogy ugyanígy félrevezesse választóit belpolitikai, gazdasági ügyekben. A titokban csapodárkodó vezető jellemével probléma van, és ezt a választóknak tudniuk kell. A kérdés az, hinnénk-e szavazóként valakinek, aki becsapja feleségét, gyermekeit, édesanyját. És ha egy jobboldali politikus titokban azonos nemű személlyel folytat szexuális viszonyt, akkor tudnia kell, hogy a homoszexualitás nem betegség, hanem nagyon is sok örömet ad neki. De a parlamentben, templomban, lakossági fórumon mégis arról szónokol, vagy helyeslően bólogat az olyan beszédekre, hogy a meleg lét árt a fiataloknak, szemtengelyferdülést és kárhozatot okoz. Az efféle közember hiteltelen és le kell(ene) leplezni. De alkotmányos és etikai megfontolásokból mégsem tehetjük. De akkor hibás lenne az alaptörvény, mely ilyen gyötrő paradoxont feloldatlanul hagy? Nem, az úgy jó, ahogy van, jobbat még nem találtak ki. De a homofóbiát terjesztő, eltűrő kollaboráns melegek mégsem lehetnek nyugodtak. Mert úgy szokott lenni, hogy előbb-utóbb minden kiderül. Politikusunk látogatást tesz egy meleg berkekben közismert férfiprostituáltnál. Egy paparazzi lefilmezi, másnap pedig fenn van a világhálón. Az ügynöklisták közzététele óta tudjuk, gyakorlatilag lehetetlen kideríteni, ki rakott fel bizonyos kompromittáló adatokat az internetre. Nem kunszt megjósolni, hogy nemsokára lesznek felvételek csókolózó papokról, azonos nemű szeretőjével nyaraló képviselőről. Az önszerveződő virtuális média egyik alaptulajdonsága, hogy nem ismer prüdériát, tabut, gátlást. Az anonim vitázók által használt topikokban bizony sok minden elhangzik. Néhány arctalan hozzászólóról sejteni lehet, hogy az életben politikus, és itt ‘kiírja’ magából, amit odakint nem mondhat el, nem mer felvállalni. Tény, az SZDSZ-t leszámítva egyik párt sem állt nyíltan a melegek emancipációja mellé. A szocialistákról sem mondható, hogy ezen ügy ádáz harcosai lennének. De egy dolog valamiről szégyenlősen hallgatni, és teljesen más, súlyosabb kategória a homoszexuális közösség elleni agresszív jobboldali uszítás. Csermely Péter, aki éveken át volt a Magyar Televízió hírigazgatója, jelenleg pedig a Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettese, még a Demokrata jegyzetírójaként adta nyomtatásba, hogy ‘egy csoport cigánytól, földön fekvő drogosoktól, esetleg hajléktalanoktól és egyéb gyanús mellékalakoktól körülvett homoszexuális fiúpárt ábrázoló plakátot küldött szét a kultusztárca a magyar középiskolákba. Az instrukció: tegyék ki a falra, és beszéljenek róla, úgymond az európai toleranciakampány jegyében. Feltételezem, hogy a pedagógusok többsége megkönnyebbülve fogadta a felszólítást, hiszen eddig csak különböző alantas trükkökkel csempészhették be a buzikat a tananyagba. Mostantól vége a liberális nevelési elvekhez méltatlan illegalitásnak, sőt, a jövőben a történelem és más érdektelen tantárgyak óraszámainak megnyirbálásával esetleg egész tanítási napokat lehet majd a homoszexualitás propagálására fordítani. A liberális koncepció vonalas érvényesítése oda vezethet, hogy 1998-ra lesz egy olyan társadalmi csoport Magyarországon, amelynek tagjai jól érzik magukat. A többiek meg kapják be.’ Bayer Zsolt, a Millenniumi Kormánybiztosi Hivatal korábbi főtanácsadója a melegeket gyilkosokkal sorolta egy kategóriába. Úgy véli ‘ha patkányokat zsúfolnak össze pici helyen, akkor hamar kitör közöttük az agresszió, hamar odalesz a rend. Hímek hímeket hágnak, belefalnak egymás torkába, megölik egymást és a kicsinyeket, aztán, mikor elegen elpusztulnak, hogy a többi élhessen, varázsütésre helyreáll a nyugalom’. Az már csak hab a tortán, hogy az Orbán-kormány alatt oktatási segédanyaggá nyilvánítottak egy olyan könyvet, mely a homoszexualitást a nemi erkölcs elleni bűnök, a gyermekpornó és a pedofília mellé helyezi, ‘rendellenes hajlamnak’ titulálva. Tehát, ha a világhálós szubkultúrában lehull a lepel majd olyan ‘titkos melegekről’, akik mindezek dacára egy ilyen jobboldal emblematikus figurái, én magam jogkövető hajlamom dacára nem fogok értük könnyeket hullajtani.

Papp László Tamás

író-újságíró

Nem kunszt megjósolni, hogy nemsokára lesznek felvételek csókolózó papokról, azonos nemű szeretőjével nyaraló képviselőről. Az önszerveződő virtuális média alaptulajdonsága, hogy nem ismer prüdériát, tabut.t

Papp László Tamás

Comments are closed.