Forrás: NOL

Sz. K., 2005. március 17. 00:00

Webber Budapesten is komponált új számokat a Volt egyszer egy csapathoz Kép: Madách Színház Az operaház fantomja című film szerdai, budapesti bemutatójára érkezett pár napja Andrew Lloyd Webber, a darab zeneszerzője. Ez alkalomból a Népszabadságnak is nyilatkozott.

Ezzel a látogatással két legyet üt egy csapásra, ugyanis megnézte a Madách Színházban készülő produkciót, a Volt egyszer egy csapatot, amely korábbi musicaljének, a The Beautiful Game-nek a magyar adaptációja. Webber alkotói együttműködésre invitálta Szirtes Tamás rendezőt, valamint a szövegírót, Bródy Jánost; az új szövegkönyv mellé új számokat is ír a zenés darabhoz, jó párat már a próbák nyomán.

– A The Beautiful Game valószínűleg a legmerészebb témájú történet, amellyel valaha foglalkoztam – mondja. – Mint talán tudják, Belfastban élő 16-17 éves tinédzserekről szól a történet, amelynek csak egy része fikció. Az alapja igaz történet, amely 1969-1972 között játszódik. Arról akartunk írni, hogy a vallási konfliktus, a politika hogyan szippantja be a fiatalokat, akik alapvetően hétköznapi életet szeretnének élni: szerelmesnek lenni meg futballozni. Amikor 2000-ben, Londonban bemutattuk a zenés darabot, mindenki azt mondta: jó musical, még a londoni kritikusok díját is megkaptam érte, de a darabbeli konfliktusnak már vége, mindez a múlté. Egy héttel azután, hogy a londoni West End műsoráról lekerült a musical, megtörtént a szeptember 11-i, amerikai terrormerénylet.

A zeneszerző úgy érzi, a történet jól szólhat Kelet-Közép-Európában. Bár Észak-Írországban játszódik, a történet egyetemes – a jelentése és az üzenete is. Ugyanúgy szólhat a muzulmánokról és a zsidókról, a hindukról és a muzulmánokról, bárhol játszódhatna, ahol hasonló konfliktus létezik.

Egyébként ennek a musicalnek a zenéjét választották ki a World Trade Center áldozatainak emlékére rendezett koncertre, amelyet az ikertornyok helyén lévő emlékhelyen tartottak. – Egy nagyon fiatal lány adta elő, aki az eredeti szereposztásban is énekelt. Én zongoráztam, már amennyire bírtam. Annyira megindító volt az egész, hogy alig tudtam leütni a billentyűket, amire még nem nagyon akadt példa az életemben. 400 millió ember hallgatta a zenét, félelmetes volt, ugyanakkor életem egyik legfelemelőbb pillanata. A magyarországi verzió vége egyébként az lesz, amit mi ott előadtunk.

Nagy elismeréssel adózik Webber a Madách Színház musicaljeinek és Szirtes Tamás munkájának. Amikor két éve Budapesten járt Az operaház fantomjának bemutatóján, Szirtes Tamással beszélgettek a The Beautiful Game-ről. Bár – Webber állítása szerint – a produkció nem volt igazán tökéletes Londonban, már tudni lehetett, hogy sok olyan eleme van, ami Magyarországon is értő fülekre találna.

Lapunk kérdésére, hogy csakis a meglévő darab adaptációja került-e szóba vagy új mű elkészítése is, a zeneszerző úgy válaszolt: – Erről a show-ról kezdtünk el beszélgetni, és tisztában voltam azzal, hogy ezen a darabon még kellene dolgozni, hogy igazán jó legyen. Tamás nagyon lelkesedett a musicalért, mindketten úgy gondoljuk, hogy a zenés színháznak nemcsak a szórakoztatásról kell szólnia, fontos, hogy üzenete is legyen.

– Nem minden tökéletes egy produkcióban – válaszolta Webber arra az újságírói kérdésre, hogy mi nem sikerült az ősbemutatón. – A Macskák és Az operaház fantomjának közönségét felkészületlenül érte ez a történet. Ezen felül sokan azt hitték, hogy ez a musical a futballról szól. Pedig ez olyan fiatalokról szól, akik szeretik a focit. Lehet, hogy jobban kellett volna ezt hangsúlyozni.

A szövegíró Ben Elton és Webber hűek akartak lenni ahhoz a társadalmi csoporthoz, amellyel a zenés darab foglalkozik, azaz a munkásosztálybeli kölykökhöz. Durva, kemény szöveget használtak, és ez sokkolta a nézőket – ismeri el a zeneszerző. Elmondta ugyanakkor, hogy Bródy János szövege jóval finomabb lett.

– Tegnap délután órákat töltöttem azzal, hogy zenét írjak bizonyos részekhez – mesélte a szerző, majd hozzátette: – Szirtes Tamás nagyon pontosan tudja, mit akar ezzel a darabbal, és megbízom a magyar alkotók elképzelésében. Azt is elárulta az újságíróknak: a budapesti verzióban meghal a főhős, a nyugat-európaiban eltűnik. Sőt megtudtuk azt is, hogy Webber saját csapatával dolgozik egy amerikai verzión, amely teljes happy enddel végződik.

Aztán azt latolgatjuk: ez az új adaptáció átvihető-e más országba is. Amit itt, az államilag támogatott színházban meg lehet csinálni, Londonban, a kereskedelmi színházakban már senki sem vállalná – állította. Anélkül, hogy titkot árulna el, megemlítette: a produkció végén megjelenik egy gyerekekből álló futballcsapat. Londonban ezt anyagilag sosem engedhetnék meg maguknak.