Forrás: Magyar HírlapTatár István, e-mail
Egyetértek, Semjén Zsolt nézetei és kijelentései minősíthetetlenek, mégis csínján bánnék a magyar melléknevek felső fokával. (Levél Semjén Zsoltnak, MH, márc. 14.) Ő ugyanis azt írja: „…eszmei irányultságomat a magyar történelem egyik legsötétebb és legaljasabb korszakának emblematikus alakjával azonosította” (ti. Rákosival). Vitán felül áll, hogy Rákosi véres kezű zsarnok volt („Sztálin legjobb magyar tanítványa”), mindamellett felvetődik a kérdés, hogy ha a Rákosi-kor a magyar történelem egyik legsötétebb és legaljasabb korszaka volt, akkor milyen jelzőkkel lehet megítélni a Sztójai-Szálasi-korszakot?
1944. március 18. után nemcsak ötszázezer zsidó származású magyar állampolgárt, csecsemőket és asszonyokat küldtek az auschwitzi gázkamrákba, ezreket lődöztek a Dunába, kergettek halálba a dunántúli utakon.
A magyar nemzet egésze ellen is elkövették a huszadik század második felét beárnyékoló nemzetellenes bűnt: az ország törvényes államfője által aláírt fegyverszüneti megállapodást semmibe véve olyan időszakban is „védték” Budapestet és a náci Németországot, amikor már a világ minden országa hadat üzent a szörnyetegnek. Bebetonozták ezzel a hírhedt trianoni békét, az országot hosszú időre szégyenpadra szegezték.
Sztójai és Szálasi semmit nem törődött a magyar nemzet jövőjével, gyűlölködő ostobaságuk máig kiható kárt okozott a nemzetnek. Ezért mondom: csak óvatosan a melléknevekkel.
