Forrás: Népszava

Népszava Napilap 2005. március 14. hétfő

Gyerekek a harcmezőn

Kofi Annan ENSZ-főtitkár a közelmúltban ismertette azt a jelentést, amelyet a Koalíció a Gyermekkatonák Bevetésének Megállítására elnevezésű nemzetközi szervezet (Coalition to Stop the Use of Child Soldiers – CSUCS) készített. A dokumentum szerint a különféle nemzetközi egyezmények dacára még mindig több, mint 250 ezer 18 év alatti fiatalt vetnek be a harcmezőkön. A gyermekeket többnyire elrabolják családjuktól, és kényszerítik az öldöklésre. Az elmúlt évekhez képest csökkent ugyan valamelyest a kiskorúak erőszakos kizsákmányolása, látványos javulásról azonban a legkevésbé sem beszélhetünk – állapítja meg a jelentés. Kofi Annan hangsúlyozta: a felelősökkel szemben feltétlenül büntetőintézkedéseket kell életbe léptetni.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa is elítélte a 18 évnél fiatalabbak bevetését a harcokban. Olara Otunnu, a világszervezet gyermekkatonákkal foglalkozó különmegbízottja a napokban kijelentette: negyedmilliónál is több kiskorút alkalmaznak a különböző harcoló alakulatok – katonaként, teherhordóként, kémként és szexrabszolgaként. A korábbi adatokhoz képest mintegy ötvenezerrel csökkent a számuk, részben azért, mert néhány fegyveres konfliktus véget ért. Az ENSZ idei jelentése 42 katonai csoportot sorol fel, amelyek 11 országban alkalmaznak gyerekharcosokat. Elsősorban Szomália, Szudán, Mianmar, Nepál, a Fülöp-szigetek és Srí Lanka érintett a kiskorúak kizsákmányolásában.

„Megkötöztek és földre szorítottak. Figyelmeztettek, hogy meg se nyikkanjak. Aztán egyikük rám ült, a többiek pedig szétfeszítették a kezeimet és a lábaimat. Egy férfi a nyakamat szorította, egy másik felkapott egy baltát. Először a bal karomat vágta le, aztán a jobbat. Aztán egy késsel levágta az orromat, a füleimet és a számat.” A 16 éves Davidet a magát az Úr Ellenállási Hadseregének (LRA) nevező ugandai lázadócsoport harcosai azért rabolták el, mert tévesen azt hitték, hogy a kormányzat zsoldjában áll. A szerencsétlen könyörgött: öljék meg. Ehelyett a fülét borítékba rakták és elküldték hozzátartozóinak. Figyelmeztetésnek szánták: így járnak, akik szembeszállnak az „Úr katonáival”. A hágai székhelyű Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) az elmúlt év végén kezdte meg az LRA háborús bűneinek kivizsgálását. Csupán ez az egy ugandai lázadó szervezet a vádak szerint több mint húszezer gyereket rabolt el 18 év alatt. Az LRA-t irányító Joseph Kony azt hirdeti, hogy a bibliai Tízparancsolat alapján akarja átvenni a hatalmat a kelet-afrikai országban. Emberei azért rabolják el a gyermekeket, hogy a kislányokat szexrabszolgaságra kényszerítsék, a fiúkat pedig tömeggyilkos mészárosokká képezzék ki – a legkevésbé sem a Szentírás szellemében.

Engedelmes szolgák

A gyerekkatonák némelyike alig nagyobb, mint a fegyver, amit használ. Lelketlen harctéri vezetők azért vetik be őket, mert igénytelenek és a legszörnyűbb rémtettekre is könnyedén rábírhatók. A tizenhárom éves Moses-t öt fivérével együtt ragadta el az LRA. „Azt mondták, hogy nem mindannyian lehetünk katonák, mert nem vagyunk elég jók hozzá. Aztán két legkisebb testvéremet egy fához kötözték és a szemünk láttára botokkal agyonverték. Egyikük kilenc éves volt. Aztán azt mondták, hogy amit láttunk, erőt ad majd nekünk a harchoz.”

A CSUCS javaslatára az ENSZ-főtitkára február 12-ét nevezte ki a gyerekkatonák nemzetközi napjának. Világszerte mintegy a kormányzatok fele tett hivatalos ígéretet, hogy nem toboroz 18 évesnél fiatalabbakat a hadseregbe, illetőleg, hogy a jövőben megszünteti ezt a gyakorlatát. A legtöbb fegyveres politikai csoport is kötelezettséget vállalt a növekvő nemzetközi nyomásnak köszönhetően arra, hogy lemond a gyerekkatonák bevetéséről. Sajnos azonban számtalan szervezet nem tartja magát ígéretéhez.

A CSUCS adatai szerint 2001 áprilisa és 2004 márciusa között több mint húsz országban zajlott fegyveres konfliktus. Ezek közül legalább tíz kormányzat hadserege vetett be gyerekeket a frontvonalban. A CSUCS külön kiemeli Burundit, a Kongói Demokratikus Köztársaságot és Mianmart. A 13 éves kongói Thomas-t öthónapos kiképzése alatt rendszeresen puskatussal vertek. Egyik lába félig megnyomorodott az ütlegeléstől. „Új voltam, ezért nem tudtam rendesen végrehajtani a gyakorlatokat. Minden reggel megvertek. Két barátomat agyonverték. A katonák a latrinába dobták holttesteiket. Gyakran gondolok rájuk.”

Egy szintén 13 éves mianmari fiú, akinek sikerült elmenekülnie az országból, elmesélte egy segélymunkásnak, mire számíthat egy kiskorú dezertőr a délkelet-ázsiai országban. „Akit elfogtak, bambuszrúddal megbotozták a kezén és a lábán. Aztán bilincsbe verték és börtönbe zárták.”

Akadnak olyan kormányok is, amelyek lemondtak ugyan a gyerekek közvetlen sorozásáról, ám közvetetten mégis támogatják azokat a különféle fegyveres alakulatokat, milíciákat és helyi önvédelmi csoportokat, amelyek kiskorúakat verbuválnak. Ezek a gyerekek azután gyilkolnak vagy más módon sértik meg a polgári lakosság jogait: rombolnak és fosztogatnak. A CSUCS ebben a kategóriában elsősorban Kolumbiát és Zimbabwét marasztalja el.

A 17 éves kolumbiai Bernardo egy, a hadsereg támogatását élvező félkatonai szervezet tagja. „Pisztolyt nyomtak a kezembe és megparancsolták, hogy lőjem le a legjobb barátom. Így tették próbára a hűségem. Ha nem öltem volna meg, akkor a barátomnak adták volna a fegyvert, hogy öljön meg. Ha ő sem lőtt volna, akkor mindkettőnket megölnek.”

Legalább féltucat ország, amely hivatalosan bejelentette, hogy már nem alkalmaz gyerekkatonákat, továbbra is bevet kiskorúakat. Több kormányzat kegyetlenül elbánik azokkal a gyerekekkel, akiket azzal gyanúsít, hogy tagja valamelyik hatalommal szembenálló fegyveres csoportnak. Többek közt Izraelt vádolja azzal a CSUCS, hogy kiskorúakat kínoz meg információkért. Kongóban pedig a nemzetközi szervezet szerint gyakran hadbíróságok ítélnek halálra „lázadó” gyerekeket. Burundiban, Indonéziában és Nepálban „tisztogató akciók” során ölnek meg gyerekeket, míg az Orosz Föderációhoz tartozó Csecsenföldön „eltűntnek” nyilvánítják a kiskorú áldozatokat.

Számtalan fegyveres politikai csoport kényszerít gyerekeket mundérba világszerte. A CSUCS jelentése szerint Afrikában csaknem százezer kisfiút és kislányt kényszersoroztak tavaly. Az otthonukból elrabolt kislányokat jobb esetben arra kényszerítik, hogy tartsák rendben a katonai táborokat, főzzenek, mossanak. Rosszabb esetben megerőszakolják őket. Egy 13 éves burundi kislány meséli: „Először ettek és ittak. Aztán odahívtak. Nagyon sokan voltak. Nagyon fájt. Botokkal vertek, ha nem engedelmeskedtem. Mindegyikük megerőszakolt. Nem is én voltam a legfiatalabb.”

A Fülöp-szigeteken és Srí Lankán ugyanakkor gyakorlatilag nem létezik szexrabszolgaság a különböző félkatonai szervezeteknél. A nő és a parancsnok beleegyezése nélkül ugyanis nem létesíthető nemi kapcsolat. A colombói kormány becslése szerint a fegyveres tamil lázadók mintegy harmada nő. A CSUCS jelentése említést tesz arról is, hogy Dél- és Délkelet-Ázsiában gyakran családjaik elől menekülnek a lányok, mert otthon verik őket.

A legtöbb gyerekkatona 14 és 18 éves kora között került a fegyveres alakulatokhoz, ám nemritkán még a tízéves kort sem érik el a frissen verbuvált „bakák”. Nagy számban vetnek be gyerekkatonákat Kongón és Ugandán kívül a Sierra Leone-i, angolai, elefántcsontparti és szudáni harcokban. E két utóbbi országban több mint 25 ezer kiskorút kényszerítettek fegyverforgatásra az elmúlt évben.

Több milícia hivatkozik arra, hogy a gyerekek önként csatlakoztak fegyvereseikhez. Sajnos valóban sokan sorakoznak fel a felnőttek mellé saját elhatározásból. A háború sújtotta térségekben ugyanis gyakran elveszítik családjukat, otthonukat. Egyszerűen valamiféle védelemre van szükségük, amelyet a saját törzsükhöz tartozó fegyvereseken kívül mástól aligha remélhetnek.

Egyezmények

Az elmúlt három évben azért történt némi előrelépés a jelentés szerint. Jogi és politikai szabályokat dolgoztak ki a gyerekek katonai bevetésének megakadályozására. 2002-ben lépett életbe az ENSZ gyermekjogi egyezményének kiegészítése, amely 18 éves korhoz köti a fegyveres cselekményekben való közvetlen részvételt, a kormányzati hadseregekben a sorkötelezettséget és bárminemű toborzást. Tizenhat éves önkéntesek jelentkezése elfogadható az állami erőszakszervekhez, ám ebben az esetben szigorú biztonsági előírásokat, garanciákat kell a kormányzatoknak betartania. A Nemzetközi Büntetőbíróság háborús bűncselekménynek minősíti a 15 évnél fiatalabbak toborzását, akár a kormányzati erőkbe, akár más fegyveres alakulatokba, mind országok közötti, mind polgárháborús konfliktusok esetén. Az ICC lehetőséget biztosít a sorozók elleni eljárásra és megbüntetésükre. 2004 júliusában az Nemzetközi Törvényszék háborús és emberiség elleni bűncselekmények alapos gyanújával eljárást indított Uganda mellett a Kongói Demokratikus Köztársaságban is.

Szintén tavaly a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 182-es számú egyezményét 150 ország ratifikálta. A konvenció a kényszersorozást és a 18 év alattiak sorkötelezettségét a gyermekmunka egyik legszörnyűbb formájának nyilvánította.

1999 óta az ENSZ Biztonsági Tanácsa egy sor határozatban ítélte el a gyermekkatonák bevetését és évente hozott egyre szigorúbb intézkedéseket e gyakorlat megszüntetése érdekében. Legkevesebb egy tucatnyi országban hivatalos leszerelési programot indítottak. Ezekben az államokban a kormányzati szervek és a központi hatalomtól többé-kevésbé független civil szervezetek legalább bizonyos mértékig együttműködnek az ENSZ különféle szervezeteivel. Néhány kormányzat saját programot is életre hívott. A helyi közösségek és a vallási felekezetek világszerte támogatják a gyerekkatonák leszerelését és segítik őket a polgári életbe való visszatéréshez.

A CSUCS 2004-es jelentése örömmel üdvözli, hogy a korábbi, 2001-es jelentéséhez képest a kényszersorozott fiatalkorúak összlétszáma csökkent. A dokumentum azonban rámutat: miközben Afganisztánban, Angolában és Sierra Leonéban mintegy 40 ezer gyerek tért vissza a harcmezőkről a civil társadalomba, Elefántcsontparton és Libériában több mint 30 ezer 18 évnél fiatalabb „újoncot” vontak be a fegyveres konfliktusokba. Tehát valamelyest javult ugyan az általános helyzet – hangsúlyozza a jelentés – a háborús körülmények azonban gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy pontosan felmérjék a gyerekkatonák számát.

Megnevezni és elítélni

196 országot és térséget vett górcső alá a Koalíció legfrissebb jelentése. A dokumentum foglalkozik a három évvel korábbi jelentés óta eltelt időszak folyamataival, a tapasztalható trendekkel és megnevezi a gyermekek alapjogainak megsértését nemzetközi, kormányzati és az egyes félkatonai szervezetek szintjén. A Koalíció egész világot behálózó információgyűjtő szervezetét különféle tagszervezeteken és segélymunkásokon kívül egy tekintélyes kutatói gárda is támogatja. A CSUCS nemzeti alapszervezetei révén biztosítja a legtöbb térségben a továbbképzési, iskoláztatási lehetőségeket, a kutatások módszertanát és azt, hogy a szörnyűségeket megtapasztalt gyerekek beszámolhassanak szenvedéseikről. Emberi jogi aktivisták nemzetközi hálózata segíti elő a nyomásgyakorlást a kormányzatokra és a politikusokra azokban az országokban, ahol a fiatalkorúak kizsákmányolása továbbra is folytatódik.

Mit tehát a teendő? – teszi fel a kérdést a jelentés. A CSUCS minden lehetséges eszközzel arra törekszik, hogy rávegye az ENSZ Biztonsági Tanácsát: nevezze meg a nemzetközi közvélemény nyilvánossága előtt azokat a kormányzatokat és fegyveres csoportokat, amelyek gyerekkatonákat vetnek be, egyúttal hozzon hathatós büntetőintézkedéseket a bűnösökkel szemben. Nevezze meg és ítélje el az elkövetőket. A Koalíció sürgeti a Nemzetközi Büntetőbíróságot és más jogi fórumokat, hogy indítsanak büntetőeljárást a kényszersorozók ellen, korlátozzák a katonai segítségnyújtást és fegyvereladást a bűnösök számára, szigorítsák az elkövetők utazási lehetőségeit és fagyasszák be bankszámláikat. Felszólítja a kormányzatokat a hadban álló felek közötti párbeszéd előmozdítására és arra, hogy a békeegyezményekbe foglalják bele a leszerelt gyerekkatonák visszailleszkedésének és rehabilitációjának egyedi szabályozásait. A CSUCS követeli továbbá, hogy a felelősök anyagilag is járuljanak hozzá a kiskorúak lefegyverzéséhez és letelepítéséhez, különös tekintettel a fiúk és a lányok egyedi igényeire.

A CSUCS létrehozásában olyan tekintélyes nemzetközi szervezetek működtek közre, mint az Amnesty International, a Human Rights Watch, a Save the Children és a World Vision. A Koalíció jelentésében említést tesz arról is, hogy több, demokratikus hagyományokkal rendelkező nyugati ország hadseregébe is felvesznek 17 éves önkénteseket. Nagy-Britanniát, Ausztriát, Ausztráliát, Németországot, Hollandiát és az Egyesült Államokat említi név szerint a dokumentum, amely külön kiemeli, hogy az afganisztáni és az iraki hadszíntereken Washington korábban 62 tizennyolc évesnél fiatalabb katonát vetett be.

Semjén Adrián

CopyRight Népszava

Comments are closed.