Forrás: NOL

Mauschwitz, az egérfogó

Art Spiegelman: Maus

Seres László, 2005. március 12. 00:00

1975, New York. Artie, a rajzoló háttal ül nekünk, képtelen elkezdeni a munkát. „Rámeredtem egy üres fehér lapra – és a lap visszameredt rám” – így kezdődik az Igaz álom című egyoldalas képregény (cartoon), amely azért végül megtelik cselekménnyel.

Artie a RAW-ba és más underground magazinokba rajzolgat vicces, önironikus, kétségbeesett, depressziós, szürreális cartoonokat. Ott van például az a háromoldalas, félretett kísérlet 1972-ből, Maus a címe, lágerbe hurcolt apja sztorijai alapján. Artie apját, Vladeket és a többi zsidót egereknek, a német őröket macskáknak, az áruló lengyeleket patkányoknak meg disznóknak rajzolta, rövidre vágva, hatásosan.

Cartoon a lágerről? Zsidó egerek, náci macskák, lengyel disznók?

Artie-t nem hagyja nyugodni a téma. Ugyanabban az évben megrajzolja A pokol bolygó rabja – egy esettanulmány című négyoldalas képregényt is, Auschwitzot túlélt édesanyja soha fel nem dolgozott öngyilkosságáról. Ez is szürreális, ez is tele van utalásokkal, melankóliával, önkínzó pszichoanalízissel. Az utolsó kockán Artie egy végtelen börtön cellájában ül, bűntudattól gyötörve, értetlenül. Aztán Artie kijön a cellából. Újra előveszi a Maust és egy üres, fehér lapot, tizenhárom éven át dolgozik rajta. 1986-ban jelenik meg a Maus, a világ első holokauszt-képregénye, benne A pokol bolygó rabja, érintetlenül átemelve a múltból, immár kontextusba helyezve. 1991-ben jön a második rész, a hatás elementáris: Artie egy évre rá úgy kapja meg a Pulitzer-díjat, hogy külön kategóriát kreálnak a számára.

Cartoon a lágerről? Zsidó egerek, náci macskák, lengyel disznók? A lengyel állam úgy megsértődött a művészre, hogy a kilencvenes években konzuli beszélgetésre hívták be, amikor Lengyelországba készült. Spiegelman azonban interjúiban úgy érvel: a képregény műfaja éppen a sztereotípiákat fordítja önmaguk ellen. Köztudott, hogy Hitler volt az, aki rágcsálóknak nevezte a zsidókat és más „fajokat”, s ez a „meglátás” a Maus felvezető mottója lett. A mű szereplői szinte csak maszkként viselik „állati” mivoltukat, különben is, a holokausztirodalom hemzseg az olyan karakterektől, amelyek maszkként viselték emberi mivoltukat.

Ha már verset nem lehet írni Auschwitz után (Adorno), szentségtörés-e képregényben elbeszélni az elbeszélhetetlent, feldolgozni a feldolgozhatatlant? Biztos akad majd itthon is olvasó, aki nem éppen a cartoont tartja a soa legadekvátabb ábrázolási eszközének. Spiegelman azonban nem bagatellizálja el a holokausztot, sőt: a Maus drámai erejű és megható mű. Ami a képregényt mint műfajt illeti, az underground comix 60-as évekbeli megjelenése óta számos nagyszerű rajzoló (Robert Crumb, Gilbert Shelton, Bill Griffith) bizonyította, hogy nem minden Disney, ami rajzolt és buborékban beszél. És a rajzok mellett a beszéd, a beszéd nyelve és módja, a kimondott és az elhallgatott szó is kulcsfontosságú eleme a Mausnak.

„Artie” még egy mélyebb réteggel is bővítette a narratívát: szülei története mellett, azzal elválaszthatatlanul összefonódva fut az ő mai, másodgenerációs sztorija, szorongásainak, posztholokauszt-traumájának igaz története. A jelennel való megbirkózáshoz apjához való viszonyát kell(ene) feldolgoznia, Vladek viszont a múltban él, a jelenben pedig lehetetlen alak, éppen abba rúg, akit szeret. A Maus szereplői nem „sorstalanok”, hanem tudatos lények, gyökereik és emlékeik generációkon át élnek. A képregény teszi lehetővé az időkeretek rugalmasságát, a váltást tudat és tudatalatti, ráció és érzelem, múlt és jelen között.

Magyarországon egyszer már megjelent a Maus első része – hiányos, félrefordított mű volt. Feig András mostani fordítása jobb, de korántsem tökéletes. Nyilván nehéz feladat a nyelvi sűrítés és tömörítés, ám némely helyen érdemi mondanivaló tűnt el az eredetihez képest, és a régi kiadáshoz hasonlóan itt is elsikkadt a nyelvi különbség apa és fia között: Vladek ugyanis jiddis amerikait beszél, ezt akkor is érzékeltetni kellett volna, ha nehéz megoldani. Mindent egybevetve azonban remek ötlet volt magyarul is kiadni a Maust. Alapmű. (Ulpius-ház, 296 oldal, 2980 forint)

Népszabadság Rt. * Impresszum * Hirdetési lehetőségek * Előfizetés * Regisztráció * Hírlevél * Adatvedelem * Akciók * Lap tetejére * ©

Comments are closed.