Forrás: Magyar HírlapValós tényállítás, felelőtlen

bírói magatartás

Dr. Ádám György, Budapest

A magyar ügyvéd számára mindenkor szomorú kötelesség a nyilvánossághoz fordulni, amikor egyes bírók alaptalan elmarasztaló megnyilatkozásai miatt az állampolgárok az igazukat a bíróságon keresik. Ezúttal a Magyar Hírlap 2005. március 4-i számában tette lehetővé számomra, hogy egy – néhány bíró által jogellenes, törvénysértő – határozatról nyilatkozzam.

Nagyon átgondoltam és fenntartom minősítésemet: néhány bíró „az ezeréves magyar jogfolytonosság” és nem egy független demokratikus jogállam alkotmányos kötelezettsége alapján határoz.

Ehhez a lehető legenyhébb minősítés (nem vádolás) a „markáns antiszemitizmus” kifejezés volt.

E valós állítás néhány bíróról állampolgárként jogom, ügyvédként kötelességem volt. Ha pedig ez így van és ezt a Magyar Bírói Testület elnöke kifogásolja, az az elnököt minősíti.

Rendkívül sajátos tényállás, hogy amikor egy „keresztyén magyar pap” a zsidók kirekesztéséről (lényegében deportálásáról) uszító kiáltványt ír a Magyar Államhoz, és azt tízezer példányban terjeszti azt követően, hogy hatszázezer – mások által zsidónak minősített – személyt a legembertelenebb módon meggyilkoltak, négyszázezret a halál küszöbéig üldöztek, végső soron ezt nem ítélte el az igazságszolgáltatás. Nem az aljas uszítást ítélik el, hanem az ítélkezés hibáit feltáró ügyvéd ellen fordulnak. Amikor legenyhébb bírálata nyilvánosan megjelenik, a bíróság vezetőinek egy része azonnal, egy napot sem várva fellép. Ez a tényállás reciprocitásában megnyilvánuló bírói magatartás: a bírók nem az elkövetőt ítélik el, hanem azt, aki a jogellenességet feltárja.

©