„Gyurcsány a gazdák kifárasztására játszik” – Interjú Áder Jánossal (+videó)
Dátum: 2005. Mar. 08., Tuesday, 12:29
Rovat Belföld
Bayer Zsolt: Jó estét kívánok, a Kérdések órájának mai vendége Áder János, a Fidesz frakcióvezetője. Tisztelettel köszöntöm.
Áder János: Jó estét kívánok, és köszöntöm a nézőket is.
Letölthető videó: K.O. – Áder Jánossal (1.rész)
K.O. – Áder Jánossal (2.rész)
***
B. Zs.: Képviselő Úr! A gazdák az utakon, a különböző, legkülönbözőbb ügynöklisták pedig az interneten és az újságokban. Ez lesz a mai két fő témánk. Kezdjük talán a fontosabbal, a gazdákkal. Tegnap Gyurcsány Ferenc miniszterelnök Törökbálinton egy lakossági fórumon úgy fogalmazott, hogy a kormány egy tapodtat sem fog hátrálni, a kormány semmiben nem fog engedni, mert – mondta a miniszterelnök – nincs a költségvetésben plusz kétszázmilliárd forint arra, hogy a gazdák követeléseit teljesítsék. Mi ez a kétszázmillió forint? Ez egy plusz követelés, avagy valami másról van szó?
Áder J.: Még egyszer is jó estét a kedves nézőknek is. Hát a szokásos mellébeszélésről és figyelemelterelésről van szó. A gazdák ugyanis semmiféle plusz kettőszázmilliárdot nem kérnek; a gazdák azt kérik, ami jár nekik törvény szerint, illetve amire a kormány korábban ígéretet tett. Talán nem érdektelen és a nézőket nem untatjuk, hogyha talán két percben, nem többen, összefoglaljuk, hogy hogyan is jutottunk idáig, hiszen azért egy három éves előzménye van ennek a mai, az elmúlt hetekben zajló tüntetéseknek. „Kormányom felvirágoztatja a magyar mezőgazdaságot és vidéket.” Tudja, ki mondta ezt? Medgyessy Péter, 2002 tavaszán. Jött a választás, megnyerték a szocialisták a választásokat, a kormányprogramba bekerült, hogy javítani kell a magyar gazdák versenyképességét. 2002 szeptemberében aláírtunk egy négypárti politikai megállapodást, amit a kormány is aláírt, nemcsak a négy parlamenti párt, hanem a kormány is, amiben benne volt, hogy az uniós csatlakozásig hátralévő mintegy másfél évben még javítani fogják a magyar gazdáknak, sőt, még az is benne volt – de ez ma a beszélgetésnek nem tárgya -, a magyar kis- és középvállalkozásoknak is a versenyfeltételeit. Az első száznapos programba az került be, hogy javítani fogják az uniós csatlakozás során a magyar gazdák pénzügyi feltételeit. Aztán jött Koppenhága, mindenki ismeri a megállapodást, és a számunkra kedvezőtlen megállapodás ellenére is görögtüzeket próbáltak gyújtani Kovács László és Medgyessy Péter, de azt mindenképpen ígérték, hogy a nemzeti kiegészítést megkapják a magyar gazdák. Csak a rend kedvéért: abban állapodtak meg Koppenhágában, hogy a nyugat-európai gazdáknak járó támogatás 25 százalékát kapják meg a magyar gazdák – nemcsak a magyar gazdák egyébként, hanem az újonnan csatlakozó országok gazdái is -, és ezt egy úgynevezett nemzeti kiegészítéssel, plusz 30 százalékkal ki lehet egészíteni, és ez a 25 százalék évről évre öt százalékkal bővül majd, mígnem eléri, majd, valamikor ugyanazt a támogatási mértéket, mint amit a nyugat-európai gazdák kapnak.
B. Zs.: Frakcióvezető úr, egy pillanatra itt álljunk meg, mert számtalanszor elhangzott már az, hogy csatlakozásoknál ezt a tárgyalási fejezetet is gyakorlatilag a Fidesz-kormány tárgyalta végig. Erre szoktak hivatkozni, hogy mit akar az ellenzék, amikor ott volt a lehetőség, hogy a tárgyalásokon kiharcolja a jobb pozíciókat, akkor nem tett semmit.
Áder J.: Ez megint tévedés, hiszen az Európai Unió 2002 februárjában tette le az ajánlatát. Ez volt az a fejezet, az agrárfejezet, ahol az utolsó pillanatig magán az Európai Unión belül vita volt a tekintetben, hogy milyen ajánlatot adjanak az újonnan csatlakozó országoknak. Az Orbán-kormány ezt a fejezetet el sem kezdhette tárgyalni, mert az Európai Unió maga nem alakította ki a saját álláspontját, még egyszer mondom, ez 2002 februárjában kerül az asztalra.
B. Zs.: Itt már benne vagyunk a választási kampányban.
Áder J.: Itt már erősen benne vagyunk a választási kampányban, hiszen, ha jól emlékszem, április 7-én volt az első forduló, tehát néhány héttel a választások előtt kaptuk meg az Európai Unió ajánlatát. De tanulságos fölidézni Medgyessy Péternek és Kovács Lászlónak az akkori nyilatkozatait. Többek között azt mondták, hogy elfogadhatatlan az Európai Unió ajánlata, megalázó az Európai Unió ajánlata, és még azt is mondták, hogy a kormány – mármint az Orbán-kormány – nagyon súlyos hibát követett el, mert hogy nem tudott egyedi elbírálást elérni. És lássunk csodát a választások után, ez az ajánlat semmit sem változott, Koppenhágában egy jó évvel később ezt az ajánlatot fogadják el, többszöri fogadkozás ellenére, és utána hazajönnek, és ünnepeltetik magukat. Ennyit a történetről és arról, hogy az Európai Unió pontosan hogyan és miként tárgyalt. Tehát nem javultak a feltételek, nem változtak a feltételek. Volt, aki tudott javítani a csatlakozási feltételeken, ez igaz. És hogyha csak három területet vizsgálunk meg, hogy milyen pozíciót rögzített az Orbán-kormány – bár nem tárgyalta végig a mezőgazdasági fejezetet -, és végül mi lett ebből a Medgyessy-kormány idején, akkor azt láthatjuk, hogy jelentős visszalépések történtek. Mondok erre Önnek három példát. Az egyik a tej, ami egy fájó pont. Úgy indultunk, hogy 2,8 millió tonna lesz a magyar kvóta. Ezt az Európai Unió folyamatosan alkudozta lefelé, és a végén, amikor leültek Koppenhágában tárgyalni, akkor 2,1 millió tonnánál tartottunk. A magyar kormány az utolsó pillanatban százezer tonnát leengedett. Nézzük meg, mit csináltak a lengyelek. A lengyelek ezzel szemben plusz ötszázezer tonnát harcoltak ki maguknak, tehát nem engedtek, hanem még kiharcoltak maguknak, nem véletlen, hogy ha előveszi az akkori lapokat, mondjuk például a Frankfurter Allgemeine Zeitungot, akkor azt mondták, hogy a lengyel gazdák tejjel koccintanak, a lengyel miniszterelnök tejjel koccint, és a legsikeresebb tárgyalásokat Lengyelország folytatta le. Ugorjunk egy picit az időben, nézzük meg, hogy mi lett ennek a következménye, nézzük meg mondjuk az elmúlt fél évnek a nyugat-európai sajtóját, és nézzük meg a reálfolyamatokat: Lengyelország hihetetlen exportoffenzívát indított el Nyugat-Európa irányába, jelentős mértékben növelte az exportkivitelét, jelentősen növelte a gazdáknak a nyereségét, és nemcsak az Európai Unió piacait foglalja most már el előlünk, hanem megjelentek a magyar piacon is, és a magyar piacról szorítják ki a magyar gazdákat a lengyelek, mert akkor ők jó kvótákat tudtak kiharcolni.
B. Zs.: Képviselő úr, erre még szeretnék mindenképpen visszatérni, de egy kedves néző van a telefonnál. Jó estét kívánok, dr. V. Istvánné. Tessék parancsolni.
Dr. V. Istvánné: Szép jó estét kívánok mindkét úrnak.
Áder J.: Jó estét kívánok.
Dr. V. Istvánné: A Bayer urat… először, a kérdéseim előtt ezt muszáj elmondanom, a Bayer urat örülök, hogy látom, és nem az előző két terjengős kérdezőt, aki udvariatlanul közbevág. Nagyon jó választás volt.
B. Zs.: Köszönöm szépen. Tessék parancsolni.
Dr. V. Istvánné: A másik pedig, az Áder úr a Parlament legszebb férfija, ez nem szubjektív, ez így van, Orbán Viktor is csak a második helyen van, szívecskét pedig ne adjanak a Lendvai Ildikónak, mert nem érdemli meg. Tudja, a kis szívecskét.
B. Zs.: Tessék kérdezni!
Dr. V. Istvánné: Na most tenném föl a kérdéseimet, igyekszem gyors lenni. A gazdákkal kapcsolatban azt szeretném kérdezni, ha 2006-ban, reményeim szerint, Önök visszakerülnek, valamiféle történészt vagy törvényeket vagy valamit terveznek-e hozni annak érdekében, hogy ne olyan tejet kelljen inni, ami nem alszik meg, ne olyan húst kelljen főzni – és ez mind külföldi -, hanem végre egy mezőgazdasági országban magyar terméket kaphassunk. Ez az egyik kérdésem. A másik, hogy miért nem válaszolnak Önök a sok ostoba földművelésügyi miniszteri bejelentésre, hogy nem tudom én, politikai tüntetés a gazdáké, meg nem tudom. Hát először is, a kis pártok, akik nincsenek a Parlamentben, erre pénzük nincs. De lehet hogy rosszul tudom. Ha viszont a Fidesz csinálná ezt, akkor annak lenne annyi esze, hogy aki kiment a Parlament elé 2002-ben, azokat kirendelné oda vagy megszólítaná, és utána addig nem jönnénk be, amíg nincs kormánybuktatás. Tehát ez úgy, ahogy van, marhaságot beszél a földművelésügyi miniszter, nem először. Akkor mondanám a következőt. 2006 után akarnak-e Önök mégis kettős állampolgárságot adni valamiféle módon a határon túli magyaroknak, mert ez nagyon aktuális lenne. És akkor van még két rövid kérdésem, hogy én a Híradóban hallottam, hogy az Orbán miniszterelnök úr azt mondta, hogy ő a természetes partnerének a Likud pártot tekinti, mert ugye itt volt a külügyminiszterük, és én nem pontosan értem, hogy miért. Mert azt szokták mondani, pláne, ha demokrácia van – vegyük azt, hogy az van -, akkor mindig azt a pártot tekintik természetes partnernek, akit a nép megválaszt. Demokrácia, ha tetszik, ha nem. Na most a Likud párttal meg egyébként is… Szóval ez olyan furcsa volt, mert a Likud pártnak a tagja – és ezt is én a televízióból veszem – az a Várnai nem tudom én Sóder vagy hogy hívják Judit, aki ott csápolt 2002-ben az MSZP győzelménél, Medgyessynél, ami nem szokásos azért a demokráciákban.
B. Zs.: Igen… Legyen kedves az utolsó kérdését is föltenni…
Dr. V. Istvánné: És az utolsót is teszem, hogy miért van az, hogy Magyarországon addig nem elfogadott egy miniszterelnök, állandóan bántják, alaptalanul, amíg első útja nem Izraelbe vezet. Köszönöm, ez lett volna. Viszonthallásra, és további szép estét.
B. Zs.: Köszönjük szépen. Minden jót. No, hát akkor maradjunk egy ideig most a gazdáknál még. Silány élelmiszerek magyarországi piacokon. Mit tenne a Fidesz hatalmon?
Áder J.: Teljesen jogos a kérdés, és örülök is annak, hogy a kedves hallgató ezt megkérdezte, hiszen most egy újabb paprikabotrány után vagyunk. Ugye volt egyszer a piros paprikával kapcsolatos botrány, most a zöld paprikával kapcsolatos botrány, aztán volt az étolajjal kapcsolatos botrány korábban, aztán a brazil csirkével kapcsolatos botrány korábban, tehát mindennapi életünk részévé vált az, hogy silány minőségű élelmiszerek kerülnek az asztalra. És ez elfogadhatatlan. Nem véletlen, hogy a paprikabotrány után én azt javasoltam a Parlamentben, hogy függetlenül attól, hogy az Európai Unió melyik kikötőjébe – Antwerpenbe vagy Hamburgba vagy bárhova – érkezett meg a brazil vagy bárhonnan származó élelmiszer és függetlenül attól, hogy az Európai Unió a szabványai szerint az Unió piacain belül ez szabadon, ez az élelmiszer már, ha ott bevámolták, akkor szabadon mozoghat, ettől függetlenül semmiféle tiltás nincs arra vonatkozóan, hogy az élelmiszer-biztonsági szabályokat, mi a saját szabályainkat az országba érkezett élelmiszerekkel szemben érvényesítsük. Erre megvan a szükséges intézményrendszer, megvannak a megfelelő szakemberek, egy pici pénzt kell hozzá adni, és legalább szúrópróbaszerűen a határon átlépő, idegen országokból származó élelmiszereket ellenőrizni kell. Ezt korábban csináltuk. A magyar élelmiszer-biztonsági szabályok szigorúbbak. És teljesen jogos a kedves nézőnek a felvetése, hogy bizony aki megveszi a húst, az nem azért veszi meg a dán vagy nem tudom milyen sertéshúst, hogy negyedére zsugorodjon utána a serpenyőben; amikor megveszi a tejet, akkor azt szeretné, hogyha az még egy nap után vagy két nap után is fogyasztható legyen, és semmiképpen nem azért vesz paprikát, hogy mérgezze azzal a saját családját, gyermekeit vagy saját magát. Ez elfogadhatatlan. Erre lehetőségünk van, az Európai Unió ezt nem tiltja, csak kormányzati szándék kérdése az egész. Tehát a kérdés lényegét tekintve ha 2006-ban a Fidesz nyer, én azt gondolom, hogy az egyik legfontosabb tennivalónk az lesz, hogy az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos teendőket, hogy úgy mondjam, elnézést a kifejezésért, gatyába rázzuk, tehát ezeket rendbe tegyük.
B. Zs.: Képviselő úr, közbevetőleg: a minőség és maga az import, ez két külön kérdés. Hiszen sokan fölteszik azt a kérdést is – talán jogosan -, hogy egyáltalán miért van az, hogy óriási mennyiségben érkezik olyan importélelmiszer Magyarországra, amely élelmiszert egyébként idehaza jobb minőségben – de most ezt tegyük félre -, egyáltalán, idehaza is előállítanak a magyar gazdák, akik aztán nem találnak piacot, erre még államtitkár korában Szanyi Tibor azt mondta, hogy persze, hát mi azért importálunk, hogy exportálhassunk is, hiszen itt kvóták vannak, és ezért a magyar gazdák termékei, a magyar élelmiszer pedig piacot talál a világ piacain vagy az Unió egyéb piacain. Így van ez?
Áder J.: Visszakanyarodtunk az alapkérdéshez. Az alapkérdés ugyanis az, hogy megkapják-e a gazdák a szükséges támogatást vagy sem? Onnan indultunk el, hogy az Európai Unióval való megállapodás révén csak 25 százalékát kapják a magyar gazdák annak a támogatásnak, amit mondjuk egy dán, egy osztrák vagy egy francia gazda kap. És ennek a kiegészítését harminc százalékkal engedélyezi az Európai Unió. Az idén ez most már 30 + 30 százalék, de még mindig hiányzik 40 százaléknyi rész, ha megkapják a magyar nemzeti kiegészítést, akkor is, tehát jelentős versenyhátrányban vannak. Most arról ne beszéljünk, hogy a nyugat-európai gazdák mögött milyen esztendők vannak és milyen fejlesztéseket, gépvásárlásokat, beruházásokat valósíthattak meg az elmúlt években, és hogy ez milyen versenyelőnyt jelent a számukra. Na de hát hogyha jelentősen nagyobb támogatást kap egy dán gazda, egy francia gazda, mint egy magyar gazda, akkor persze hogy olcsóbb élelmiszerrel tud megjelenni a magyar piacokon. Ez az egyik probléma. Ezért kell a 25 százalékos, most már az idén 30 százalékos európai uniós támogatás mellé odaadni, kellett volna odaadni a kormánynak a 30 százalékos nemzeti kiegészítést. Ezért vannak kinn a gazdák az utakon, mert ezt nem kapták meg. A magyar gazdáknak a fele a tavalyit úgy kapta meg, hogy egy úgynevezett faktorálással… én nem szeretem ezt a szót, én úgy hívom ezt inkább, egy pénzügyi trükkel jutottak hozzá a saját jogos követelésükhöz, egyébként pénzügyi veszteségeket elkönyvelve. A gazdák másik fele pedig semmilyen módon nem kapta meg a nemzeti kiegészítést. Miközben Németh Imre azt ígérte már a 2005-ös nemzeti kiegészítésre is, hogy azt decemberig meg fogják kapni a gazdák. Ezt a Parlamentben mondta el egy interpellációra adott válaszként. Most ezek után persze hogy nem tudnak a gazdák versenyképesek lenni. Persze hogy kimennek az utakra. Én azt furcsállom, hogy ezen egyáltalán csodálkozik Németh Imre és Gyurcsány Ferenc. Ráadásul még egy dolgot hadd tegyek hozzá. Van egy harmadik lehetőség is a gazdák támogatására, ami különböző, ha úgy tetszik, most talán nem szép ez a kifejezés, különböző jogi kiskapuknak a kihasználását jelenti az európai uniós szabályokon belül. Ezt például Lengyelország kihasználja, ezt például Szlovákia kihasználja. Nemcsak arról van szó, hogy ők időben kifizették a saját gazdáiknak járó kiegészítést, hanem különböző, egyéb támogatási formákon keresztül lett a lengyel vagy a szlovák élelmiszer versenyképesebb, mint a magyar. Nem azért, mert a lengyel gazda jobban dolgozik, mint a magyar, vagy a szlovák gazda jobban dolgozik, mint a magyar, szó nincs erről. Egy pénzügyi finanszírozási problémáról van szó, és egy kormányzati hozzáállásról van szó. Ez a dolognak a lényege, és nem más.
B. Zs.: Németh Imre ma, éppen ma azt nyilatkozta, hogy hét végén is dolgoznak a kifizető ügynökségek, és hogy a gazdák körülbelül 80 százaléka már hozzájutott a járandóságához.
Áder J.: Milyen feltűnő, hogy a kifizetések akkor kezdtek el felgyorsulni, amikor a gazdák az utakra vonultak. Ugye? Mert még mindig nem jutottak hozzá, és nagy késésben vannak. Hát ugyan most még tél van, de hát pillanatokon belül itt a tavasz. Nézzünk egy másik problémát, a gabona még mindig a raktárakban… jó lenne, ha a raktárakban lenne, nincs az intervenciós raktárakban sem. Március elejét írunk, lehet, hogy Németh Imre még nem tart ott a naptárban, de négy hónap múlva aratás lesz. Négy hónap múlva aratás lesz. Péter-Pál-kor el fognak indulni a kombájnok. Aratás lesz. Újra itt lesz, reméljük, egy jó termés. Mit fogunk csinálni, ha még a tavalyi termést sem tudtuk eladni? Nem hogy eladni nem tudtuk, intervenciós raktárakba nem tudtuk beszállítani. Akkor mit fogunk csinálni négy hónap múlva, amikor esetleg egy újabb bőséges termés köszönt Magyarországra? Ez elfogadhatatlan, hogy a kormány ilyen trehány módon, ilyen hányaveti módon áll hozzá bizonyos kérdésekhez, és semmilyen segítőkészséget, semmilyen felelősségérzetet nem tanúsít, hanem csak beszél, beszél, beszél.
B. Zs.: Világos. Mondjuk én évek óta figyelvén a híreket, azt figyeltem meg, hogy minden nyáron, nyár végén két alapvető probléma következhet be a magyar mezőgazdaságban, vagy az, hogy rossz volt az év, aszály volt és kicsi a termés, vagy az, hogy rendkívül jó volt az év, és sok a termés. Ez a két probléma szokott előfordulni. De visszatérve most a dolog politikai részéhez, amit a kedves néző is az imént kérdezett, ha jól értettem, akkor erre volt kíváncsi, ugye most a kormány és Németh Imre azt mondja, hogy a gazdák mintegy fel vannak használva a politikai erők által. Ugye két idézetet érdemes talán megemlíteni, ami elég nagy felháborodást váltott ki az utcán demonstráló gazdák körében, egyfelől Németh Imre azt mondta, hogy a gazdák mögött vagy a gazdák között csöpögő nyálú, hataloméhes emberek vannak, ez volt az egyik, ami miatt a gazdák elég rosszul érezték magukat, illetve azt is megemlítette, hogy neki olyan információi vannak, hogy 4000 forint/nap napidíjért tüntetnek a gazdák, legalábbis ennyi pénzt ajánlottak nekik, hogy jöjjenek ki az utcára. Most ez nyilván a dolog egyik része, nem tudom, hogy ez a kormánystratégia vagy a tárgyalási stratégia része-e – kíváncsi vagyok, hogy erről mit gondol -, de a fő kérdés az az, hogy van-e most politika a gazdademonstráció mögött? Mert a kormány azt állítja, hogy igenis van.
Áder J.: Ezt egy elég egyszerű mondattal is elintézhetném ezt a 4000 forintért mennek a gazdák az utcára. Hát ez úgy ostobaság, ahogy van. Hát ez képtelenség. Na mindegy, hagyjuk is, hát csak a gázolaj költsége nagyobb nyilván a traktorokkal felvonuló gazdáknak, hát nem erről beszélünk. Nem 4000 forintot akarnak kapni naponta. Ők hozzá akarnak jutni a saját járandóságukhoz. Ahhoz, ami jár nekik, törvény szerint jár nekik. Ahhoz, amivel hitegették őket, amit a kormány megígért az uniós csatlakozást követően. Amit még a Parlamentben is egy néhány hónappal ezelőtt Németh Imre maga ígért meg interpellációra, azonnali kérdésre adott válaszként. Ezt kérik a gazdák, nem többet. Ugyanazt látjuk, mint láttunk három évvel ezelőtt, amikor elkezdtek riogatni bennünket a huszonhárommillió románnal. Ugyanazt látjuk, mint amit láttunk a múlt év december 5-i kampányt megelőzően, a népszavazási kampányt megelőzően, akkor pedig azzal riogattak bennünket, hogy majd jönnek Romániából nagy számban a nyugdíjasok, és elveszik az embereknek a nyugdíját, meg megszűnik majd az ingyenes egészségügyi ellátás – ami egyébként sem ingyenes. Most ugyanezt látjuk. Most azt mondják, hogy a gazdák követelése nem jogos – állítják a kormány képviselői, Gyurcsány Ferenc, Németh Imre -, és ahhoz, hogy ezt a követelést ki lehessen elégíteni, ahhoz adót kellene emelni, a nyugdíjakat kellene elvenni, meg gyógyszerárakat kellene emelni, meg más hasonló ostobaságokat hallunk nap mint nap. Ugyanaz a politika, ami volt három évvel ezelőtt, amikor huszonhárommillió románnal riogattak, és ami volt egy fél évvel ezelőtt. Megpróbálni szembeállítani egymással társadalmi csoportokat, megpróbálni őket egymással szemben kijátszani, ahelyett, hogy egy jogos problémát, egy a kormány által is elismert jogos problémát végre orvosolna, megoldana a kormány. És nézzük akkor a pénzt. Azt mondta Gyurcsány Ferenc legutóbb a parlamentben, hogy 208 milliárd forint volt három évvel ezelőtt, amit a költségvetésből a gazdák támogatására fizetett ki a költségvetés, most pedig 320 milliárdról van szó, tehát ilyen sok pénzt még a gazdák soha nem kaptak. Most akkor nézzük csak. Azt a kérdést kell föltennünk, hogy többe kerül-e ma az adófizetőknek a magyar gazdák támogatása vagy kevesebbe, mint három évvel ezelőtt. Most a magyar költségvetésből, a magyar adófizetők pénzéből 140 milliárd forintot fizetünk ki a három évvel ezelőtti 208 milliárddal szemben. A különbözetet valóban megkapjuk az Európai Uniótól, de az nem a magyar adófizetők pénze.
B. Zs.: Akkor innen fogjuk folytatni a hírek után.
* * *
Bayer Zsolt: Maradjunk még egy kicsit a gazdatüntetésnél és a mezőgazdaság problémáinál. Egy SMS-en érkezett egy kérdés, így szól: Miről tárgyal Németh Imre, ha Gyurcsány úgy sem akarja kifizetni, ami jár? Valóban fölmerül a kérdés – amivel kezdtük -, hogy tegnap Törökbálinton Gyurcsány Ferenc azt mondta, hogy nincs pénz, nem hajlandó hátrálni, a kormány egy tapodtat sem enged, és ehhez képest Németh Imre némiképp optimistábbnak tűnik. Tegnap még azt mondta, hogy közel a megállapodás, ma már azt mondja, hogy nem lehet látni, hogy hol lesz a tárgyalások vége, de hát hogy meg akarnak egyezni, és folyamatosan ez a cél. Most akkor valami ellentét van a kormányon belül, vagy ez is csak a taktika része?
Áder János: Hát remélem, hogy Gyurcsány Ferenc nem gondolta komolyan azt, amit mondott, hiszen itt nem arról van szó, hogy ezt a mostani demonstrációt kezelni tudja-e a kormány vagy sem, ennél sokkal távolibb és súlyosabb kérdésekről van szó, amit, úgy látszott, hogy a hétfői parlamenti felszólalásában ő meg is értett. Szó van a falu jövőjéről, szó van a magyar mezőgazdaságból megélők helyzetéről, több százezer család megélhetéséről, Magyarország versenyképességének a biztosításáról, és amiről beszéltünk már a kérdező kérdése kapcsán, a magyar élelmiszer-biztonságról. Ezekről a kérdésekről van szó. Itt nem arról van szó, még egyszer mondom, hogy a gazdák többet követelnek, mint ami jár nekik és többet követelnének, mint amit a kormány megígért, hanem annyit kérnek, amennyire korábban ígéretet kaptak. Nézzük csak. A kormány nem fizeti ki a kamattámogatásokat. Miért? A kormány – ugyanúgy, mint a vállalkozók esetében – visszatartja az általános forgalmi adót. Miért? Ez nagyon súlyos problémákat jelent a gazdáknak. Tavaly kötöttek egy megállapodást a gazdákkal. Ezt a megállapodást azonban a kormány nem tartotta be. Hogy csak egy példát mondjak, az állatjóléti támogatásokat egy ideig fizették, aztán bejelentette Németh Imre valamikor a nyár derekán, hogy elfogyott a pénz, nincs mód és lehetőség arra, hogy további támogatásokat fizessenek. De a megállapodásban ez nem volt benne. A megállapodást fölrúgta a kormány. Erre azt kérik a gazdák, hogy tartsa be azt a megállapodást, amit tavaly megkötött velük. Amit Németh Imre írt alá. Ne csodálkozzunk azon, hogy Németh Imrét hiteltelennek tekintik, hiszen egy korábbi, egy évvel ezelőtti megállapodást nem tudott betartani. Ne csodálkozzunk, hogy ezek után Gyurcsány Ferenchez fordulnak, és azt kérik, hogy ő mint kormányfő oldja meg ezt a problémát. És joggal gondolják ezt, hiszen Gyurcsány Ferenc mindenféle csip-csup ügyekben kamerák elé perdül, szerepel, fotózkodik, show-műsort csinál. Na most nem erről van szó, több százezer ember megélhetéséről beszélünk.
B. Zs.: Világos. Tudja, két dolog jut még eszembe. Egyfelől ma van egy érdekes tény, mégpedig az, hogy talán először a világtörténelem során eljutottunk oda, hogy például az Ön által is pozitív példaként emlegetett Lengyelországból, Szlovákiából és Csehországból ma több élelmiszer érkezik Magyarországra, mint amennyit Magyarország oda exportál. Mindenkinek, szakembereknek az az egyöntetű véleménye, hogy ilyen még nem fordult soha elő. És ennek kapcsán eszembe jut, nem tudom, olvasta-e képviselő úr A huszonkettes csapdáját. Emlékszik arra, hogy őrnagy, őrnagy, őrnagy, őrnagy édesapja hogyan lett milliárdos? Hát úgy lett milliárdos, hogy minél több kukoricát nem termelt, annál több pénzt kapott az államtól. És vérszemet kapott, hatalmas birtokokat vásárolt, és egyre nagyobb földterületeken nem termelt kukoricát, és így lett milliárdos. Most ugye ez vicc, de tényleg ez a jövő? Tényleg szembe kell nézni azzal, hogy ha jó a termés, ha sok a gabonánk, akkor nem tudunk vele mit kezdeni? Tényleg azért fognak lassan a gazdák támogatást és pénzt kapni, hogy ne termeljenek semmit? És ez egy kicsit összecseng azzal – hadd csapjam még hozzá ezt a kérdést is -, talán két nappal ezelőtt az egyik rádióban Szent-Iványi István volt a vendég, és tőle is mint európai uniós képviselőtől megkérdezték, hogy itt a gazdatüntetéssel kapcsolatban mi a véleménye, és ő azt mondta például, hogy az Unióban, tőlünk nyugatabbra már réges-régen nem az a divat, hogy a gazdákat azért támogatják, hogy termeljenek valamit, nem erről szól a támogatás filozófiája, hanem régiótámogatás van, körzeteket, falvakat támogatnak, azért fizetnek embereknek, hogy megőrizzék a hagyományos életformát, ott maradjanak, ne költözzenek el a városba, folytassák az őseik által megkezdett és kitanult földből élést. Most efelé megyünk vagy másfelé megyünk?
Áder J.: A kérdésnek… ugye több kérdés is volt, az utolsó kérdéssel kezdeném, mert az előbb felsorolt problémákhoz ez tartozik a legáltalánosabban, hiszen az egész Európai Uniónak az agrárfinanszírozási rendszere, agrártámogatási rendszere pontosan erről szól. Az nem arról szól, hogy egy kíméletlen versenyben hogyan pusztuljanak el a gazdák és hogyan koncentrálódjanak egyre nagyobb, nagyobb birtokok egy kézben. Arról szól, hogy vidéken maradjanak az emberek, ott tisztességes megélhetéshez jussanak, és ezáltal ne induljon el egy jelentős munkanélküliség, és a munkanélkülivé váló agrárvállalkozók ne induljanak el a város felé, és ezáltal ne okozzanak súlyos szociális, társadalmi, lakhatási és egyéb problémákat. Ebben tehát nagyon tudatos társadalompolitikai és szociálpolitikai megfontolások is vannak. Most a hagyományőrzés, a kultúraápolás, a gyökerek, minden társadalom kulturális gyökereinek az épen tartása, természetesen ez is a szempontok között szerepel. Beszédes egy-két szocialista politikusnak az elszólása. Amikor Magda Sándor, a Mezőgazdasági Bizottság elnöke arról beszél, hogy 500 hektáros birtok alatt Magyarországon nem lehet életképesen gazdálkodni. Miért is? Tudna esetleg erre nyugat-európai példákat mondani? Mert hogy Franciaországban, Németországban, Ausztriában ennél sokkal kisebb birtokok, 20-30 hektáros birtokok vannak.
B. Zs.: Ausztriában 30 hektár az átlag, ezt a számot kivételesen tudom.
Áder J.: Így van. Abból, úgy tűnik legalábbis, hogyha az ember egy kicsit áttekint Burgenlandba például, hogy elég jól meg lehet élni. Vagy Szanyi Tibor korábbi politikai államtitkárnak a véleményét, hogy több százezer agrár munkanélküli lesz a következő években? E mögött csak nem egy kormányzati szándék sejlik föl? És a két dolog összeér. És lehet, hogy e mögött valóban – az SMS-t írónak van igaza -, és az a szándék húzódik meg, hogy Gyurcsány Ferenc valójában nem akar megállapodni, Gyurcsány Ferenc a gazdák kifárasztására játszik, Gyurcsány Ferenc folytatni akarja ezt a faluellenes és vidékellenes politikát, aminek csak az egyik megnyilvánulása, hogy a gazdák nem jutnak hozzá a jussukhoz, ide tartozik a kistelepüléseknek az elsorvasztása, az önkormányzati támogatásoknak a visszafogása, az óvodák, bölcsődék bezárása, a VOLÁN-buszjáratoknak a megszűntetése és így tovább…
B. Zs.: Posta…
Áder J.: A posta megszűntetése. Tehát itt azért láthatóan egy nagyon tudatos kormányzati politikáról van szó. Azt már csak zárójelben teszem hozzá, hogy talán nem valóságtól elrugaszkodott feltételezés azt gondolni, hogy e mögött politikai megfontolások vannak. Politikai megfontolások, Gyurcsány Ferencék büntetni akarják a vidéket, mert 1998-ban is és 2002-ben is többnyire, zömében a Fideszt támogatták, a Fidesz jelöltjeit és a Fidesz listáját támogatták. De ez azért elfogadhatatlan, azért ezt mondjuk ki. Ráadásul azért arról se feledkezzünk el, hogy a szocialista frakcióban ül egy olyan képviselő, Karsai Józsefnek hívják, aki búzát égetett. Búzát égetett, ha jól emlékszem, 2000-ben vagy 2001-ben akkor, amikor a magyar gazdák a mostaninál jobb feltételekkel tudták eladni a termésüket. Tehát itt a politikai szempontok bizony-bizony szerepet játszhatnak, csak nem úgy, ahogy ezt Lendvai Ildikó gondolta, hanem egészen másként. Tehát a szándék valószínűleg az: ellehetetleníteni a gazdáknak a működését, olcsón fölvásárolni a földeket, nagybirtokokat létrehozni, és a korábbi zöldbárói réteget ilyen módon megerősíteni. Lehet egy ilyen politikai szándék is a dolog mögött, és hát az események, úgy tűnik, hogy ezeket a feltételezéseket erősítik.
B. Zs.: Világos. Van egy kedves néző a telefonnál, P. Jánosné. Jó estét kívánok. Önt hallgatjuk.
P. Jánosné: Jó estét kívánok. Elnézést, egy kicsit be vagyok rekedve, és szeretettel köszöntöm Önöket, és nagyon örülök, hogy Bayer úr ül itt, mert egy kicsikét langyos volt első időkben a műsor.
B. Zs.: Ne haragudjon, itt hadd vágjak közbe egy pillanatra, már előbb is meg kellett volna tennem. Nagyon szépen köszönöm, hogy örülnek nekem, de egyrészt kérem, hogy az idő rövidsége miatt mindenképpen koncentráljunk a kérdésre, másrészt pedig jövő héten Szabó Edina fogja a műsort vezetni, a nagyon kedves kolléganőm, és ne bántsuk.
P. Jánosné: De engedje meg, hogy elmondjam.
B. Zs.: Parancsoljon.
P. Jánosné: Ahhoz képest, ahogy a mi oldalunkat az összes tévéadón ocsmárolják, erre én azt szoktam mondani, hogy persze, legyünk toleránsak, de ne ennyire.
B. Zs.: Mi a kérdése?
P. Jánosné: Az a kérdésem… Nem is kérdésem van, én azt szeretném üzenni a kormányon lévőknek, hogy adják át a vagyonukat a szerencsétlen gazdáknak, és ők menjenek el földet túrni, majd akkor megtudnák, hogy milyen keserves kenyér ez, micsoda munka, és akkor nem öregecske lenne a feleség, hanem ő is öregecske lenne, mert ebbe a munkába meg lehet pusztulni. Ez az egyik. A másik az, hogy ül a Parlamentben pszichiáter, nem is messze a miniszterelnök úrtól, csinálhatna egy diagnózist. Csak ennyit szerettem volna mondani, mert félnek az emberek, félnek attól, hogy ebből az agrárdemonstrációból… azért csinálják, hogy valami nagyon nagy baj legyen. Nem kell elfelejteni, hogy ők bármilyen eszközt felhasználnak, és félelmet keltő… Nem akkor féltek, amikor Orbán-kormány volt – mint ahogy a Fridi mondta -, miért kellett volna félni? Sőt, boldogok voltunk. Most kell félni. És nem értem az embereket, nem értem, hogy nem látják, hogy mire megy? Hogy a hazánkkal mit művelnek? Egyszerűen ne haragudjon, hogy magamból ki vagyok kelve, de nem értem az egészet, hogy hol vannak az emberek. És köszönöm.
B. Zs.: És egyáltalán nem haragszom, nagyon szépen köszönöm.
P. Jánosné: Minden jót kívánok Önöknek.
B. Zs.: Akkor a téma lezárásaképpen hadd kérdezzem meg, végül is a hölgy is erre utalt, és éppen friss hír, hogy a rendőrség nem engedélyezte a gazdáknak, hogy meghosszabbítsák a demonstrációt, illetve hogy további gépeket vigyenek a Kossuth térre. Elképzelhetőnek tartja Ön, hogy esetleg, ha lejár az engedély és a gazdák mégsem mennek haza, hogy erőszakba torkollik a demonstráció?
Áder J.: Őszintén remélem, hogy erre nem kerül sor, és a gazdák eddig nagyon nagy önfegyelemmel vették tudomásul azokat a provokációkat, amikkel Gyurcsány Ferenc és Németh Imre próbálkozott. Az egyik ilyen provokatív megjegyzést az imént idézte is, ami a minap hangzott el. És úgy látom, hogy a figyelmünket elterelnék ezek a provokatív nyilatkozatok a lényegről, hogy ha ezzel foglalkoznánk. És a gazdák helyesen teszik, hogy nem ülnek föl ezeknek a provokációknak, helyesen teszik, hogyha a törvényes szabályokat betartva próbálják az érdekeiket érvényesíteni, de azt viszont nekik meg kell tenniük, hiszen még egyszer mondom, talán nem lehet elégszer elmondani, hogy a jogos jussukat kérik, azt kérik, ami törvény szerint jár nekik, és amit korábban a kormány megígért. Nem többet és nem kevesebbet, és minden ezzel ellentétes állítás Gyurcsány Ferenctől vagy Németh Imrétől az hazugság.
B. Zs.: Köszönöm, váltsunk témát. Ügynöklisták interneten, újságokban, legkülönbözőbb fórumokon. Először egy 219 nevet tartalmazó lista került föl egy amerikai szerverre, most itt a legfrissebb, SZT-tisztek neve, beosztása, rendfokozata a HVG-nek az internetes kiadásán. Ezzel kapcsolatban Kövér Lászlónak volt ma egy nyilatkozata a Magyar Rádióban. Reggel azt mondta, hogy az ügynöklisták kiszivárogtatása egy forgatókönyv szerint zajlik, és a forgatókönyvírók központját valahol Gyurcsány Ferenc környékén kell keresni, ott döntik el, ott a központ, hogy mi történjen ügynökügyben. És azt is hozzátette Kövér László, hogy nagyon közel van már az SZDSZ régi, több éves álma, nevezetesen az, hogy szétverjék, tönkretegyék és ellehetetlenítsék a Magyar Nemzetbiztonsági Szolgálatokat. Elég súlyos szavak. Ön hogy látja?
Áder J.: Hát lehet azt mondani a népi bölcsességet idézve, hogy lehet, hogy a Gyurcsány-kormány két legyet akar ütni egy csapásra, mert az egyik szándék lehet ez. És hadd idézzem Szegvári Katalinnak – akit túlzott Fideszes elfogultsággal és szimpátiával, azt hiszem, nem lehet vádolni, aki aktív résztvevője, talán kampányembere is volt a szocialisták 2002-es készülődésének -, nos, ő egy nyílt levélben hívta fel Gyurcsány Ferencnek a figyelmét arra, hogy ha tájékozódni akar ez ügyben, akkor a rokonságán belül kellene információkat gyűjtenie, mert a felmenői, illetve feleségének felmenői között és az ő rokonai között – mármint Gyurcsány Ferenc rokonai között – bizony találhat szép számmal olyanokat, akik pontos információval rendelkeznek arról, hogy ki is volt ügynök, és egyáltalán, mi is van ezekkel a listákkal. Ez az egyik része tehát, hogy megbénítani, működésképtelenné tenni a magyar szolgálatokat, ami, azt gondolom, hogy egy rövidlátó politika, hogyha bárkinek ilyen megfordulna a fejében, hiszen minden államnak szüksége van arra, hogy a saját érdekeit, nemzetbiztonsági szempontjait érvényesítse akkor, amikor a különböző döntéseit meghozza. De én látok mögötte egy másik szándékot is, hiszen ez az egész ügy gyakorlatilag már december eleje óta itt szerepel, Burány Sándor már ötször-hatszor kipenderült a sajtó elé a saját kis törvényjavaslatával, és folyamatosan címlapsztori lett a dologból, még azelőtt, mielőtt ezek az ügynöklisták megjelentek volna. És az ügynöklisták hitelességét már mindenki megkérdőjelezi, az a lista, ami megjelent legutóbb, az a 213 név az úgy komolytalan, ahogy van, hát ha az ember csak egy picit figyelmesen megnézi, akkor látja, hogy az egész az egy koholmány, nyilvánvaló, hogy semmi alapja nincs.
B. Zs.: Bocsánat, hadd kérdezzek rá egy konkrétumra, ami nem tudott nekem nem szemet szúrni, már csak a múltamból fakadóan sem, lévén ugye ott voltam a Fidesz alapításánál, és emlékszem a hőskorszakra. Na most megjelent a lista, ezen külön föl vannak sorolva pártonként, meg egyházanként vannak összegyűjtve a nevek. A Fidesz-listán négy név szerepel, és szerepel például két Németh Zsolt – egyik sem az a Németh Zsolt, aki ma parlamenti képviselő, ott egészen mások az adatok -, de például az egyik listánkon szereplő Németh Zsoltnak a születési dátuma 1947. Na most ha én jól emlékszem, akkor a Fidesz alapításakor kimondtuk, hogy a párttagság, illetve a szervezethez való tartozás felső korhatára 35 év. Tehát nem lehetett ott…
Áder J.: Ez így van, tehát a Fidesz alapszabályában 1993-ig volt egy 35 éves korhatár, ezt 1993-ban oldottuk föl, tehát 1947-es születésű tagja a Fidesznek nem lehetett, ez képtelenség lett volna. Az, hogy a Fideszbe is megpróbáltak ügynököket telepíteni 1988-89-ben, ezt én nem csodálom, mint ahogy a többi, akkor alakuló pártba is megpróbáltak ügynököket telepíteni, ezen én egyáltalán nem csodálkozom, de mondom még egyszer – és ez a listának a hitelességét számomra teljesen nevetségessé teszi és a hitelességét megkérdőjelezi -, hogy még arra sem figyeltek a lista összeállítói, hogy a Fideszben van egy 35 éves korhatár, tehát 40-42 éves vagy 47 éves emberek nem lehetnek a Fidesz tagjai. De térjünk vissza az alapkérdésre, hogy az ügynökügy mostani tálalása mögött milyen szándékok húzódhatnak meg? Én azt látom, hogy a kormánynak jól jön az, hogyha erről az ügynökügyről beszélnek az emberek. Az ügynöküggyel kezdődnek a hírek, nem? Az elmúlt hetekben csak ez volt az első hír. Ilyen lista, olyan lista, most mi történt, hogy történt, mindenki erről beszél. A kormánynak ez sokkal jobb, hogyha erről beszélnek az emberek, mintsem mondjuk a teljesítetlen választási ígéretekről. Sokkal jobb, hogyha erről beszélnek az emberek, mintsem arról, hogy nem fog megépülni bizony a ciklus végéig az a 800 kilométer új autópálya, amit 2002-ben ígértek. Hogy nem lesz hűségjutalom az ápolónőknek, az egészségügyi dolgozóknak. Ezt most már az egészségügyi miniszter ráadásul be is ismerte, hogy ezt a választási ígéretet nem fogják teljesíteni. Hogy nem lesz ingyenes a bérlet a diákoknak az utazáshoz. Hogy nem lesz ingyenes a tankönyv minden gyereknek az általános iskolákban, meg nem lesz ingyenes az étkezés sem – ezekről sem tudunk akkor beszélni, mert mindent ural, hogy most mi van az ügynöküggyel. Nagyon fontos egy mondatot még hozzátenni, mert hátha félreérthető lesz, és valaki azt gondolja, hogy itt a Fidesznek van valami takargatnivalója. Nekünk semmi takargatnivalónk nincs. Azt gondoltuk korábban is, most is, öntsünk tiszta vizet a pohárba, és valóban, akiknek ez ügyben takargatnivalójuk van, azok távozzanak a közéletből. Na de ne álljunk meg félúton, mert a szocialisták ezt szeretnék, hogy az ügynököknek, a beépített, zsarolással, mindenféle trükkel beszervezett embereknek a nevét hozzuk nyilvánosságra – mondják ők, mondják a szocialisták -, de azok viszont, akik az egész rendszert kitalálták, működtették és haszonélvezői voltak a rendszernek, azok pedig továbbra is maradjanak a háttérben. Őróluk ne tudjunk, az ő szerepüket ne taglaljuk. Na, ez nem megy. Ez nem megy.
B. Zs.: Az nem lehet, hogy mondjuk például a HVG pont a szocialisták ezen – egyébként valóban nyilvánvaló – szándékának mondott ellent, amikor SZT-tisztek névsorát hozta most nyilvánosságra? És mit gondol Ön arról, hogy a HVG legfrissebb listája – SZT-tisztek rendfokozattal, beosztással – ez mennyiben tekinthető hitelesnek vagy hitelesebbnek, mint mondjuk az első 219-es lista?
Áder J.: Én ezt nem tudom megítélni, nem vagyok ennek a kérdésnek szakértője, úgyhogy ha Kövér László majd egyszer erre jár, akkor érdemes talán a következő napokban őt megkérdezni erről, talán ő többet tudna mondani vagy Demeter Ervin, hogy ezek a listák mennyire hitelesek, de én azt tudom mondani, hogy épeszű ország és épeszű kormány nem hozza nyilvánosságra a még működő ügynökeinek a névsorát.
B. Zs.: Tehát akkor végül is igaza lehet vagy igaznak tűnhet Kövér László azon állítása, hogy ezzel szétverhetik a Nemzetbiztonsági Szolgálatokat?
Áder J.: Hát igen, hiszen most gondoljon bele. Ki az, aki ezek után elmegy a Nemzetbiztonsági Szakszolgálathoz dolgozni? Ki az, aki vállal ilyen feladatot? És az ország biztonsága, az ország érdekei bizony megkívánják – és ez így van mindenütt a világon, hát most ne csináljunk úgy, mintha ez más országokban nem így lenne, mint hogyha más országoknak nem lenne hírszerzése, kémelhárító szolgálata. Van ilyen.
B. Zs.: Így van. Képviselő úr, az időnk…
Áder J.: Magyarországnak is erre nyilván szüksége van, és nem kellene a meglévő működő rendszert szétverni. Úgy tűnik, hogy Gyurcsány Ferencnek ez az ár sem drága ahhoz, amiről az imént beszéltünk.
B. Zs.: Köszönöm szépen. Időnk sajnos lejárt. Nézőinknek köszönjük a figyelmet. Jövő héten Szabó Edina várja Önöket. Viszontlátásra.
A hír forrása: Hír TV
Hír TV
Visszatértünk!
A hír elérhetősége:
http://www.hirtv.hu/modules.php?op=modload&name=News&file=article&sid=41601