Forrás: Népszava

Gyenge András Magyaraország tel-avivi nagykövete Izraelről és a békefolyamatról

– Helyszíni tapasztalataiból ítélve változott-e a légkör Izraelben, s ha igen, milyen mértékben? Annyi csalódás után biznak-e a politikusok és bízik-e az utca embere a békefolyamat sikerében? – kérdeztük Gyenge Andrástól, Magyarország tel-avivi nagykövetétől. A diplomata telefonon válaszolt a Népszava kérdéseire.

– Izraelben óvatos optimizmus tapasztalható. Sokan emlegetik ugyan, hogy „láttak ők már ilyet”, meg hogy az oslói tárgyalások után is elindult egy békefolyamat s „lám mi lett belőle”! A többség azonban bizakodik. Az emberekben egészséges életösztön munkál; hangsúlyozzák, hogy ők nem akarnak másokon uralkodni, másoknak ártani, csupán békében akarnak élni saját országukban.

– Hogyan hatott az izraeliek biztonságérzetére a tűzszünet, majd – az ennek megsértésével végrehajtott – palesztin támadások?

– Az izraeliek biztonságérzete szempontjából a helyzet nem változott. Minden nagyobb üzlet, intézmény bejáratánál ellenőrzik a belépőket. Az izraeliek készen állnak bármire, s bár, mint mondtam, bizakodnak, de azért „szárazon tartják a puskaport”. E magatartás jogosságát a másfél héttel ezelőtti öngyilkos terrorakció is alátámasztotta.

– Vajon megtorpedózhatják-e a palesztin támadások a békefolyamatot?

– Elvileg van lehetőség a békefolyamat visszafordítására, de erősek azok az erők is, amelyek abban érdekeltek, hogy ez ne következzen be. Vagyis, elméletileg megszakadhat a folyamat, gyakorlatilag azonban ez nem valószínű: mind az izraeliek, mind pedig a palesztinok akarják a békét.

– Nem fenyegeti-e az előrehaladást az a tény, hogy a szélsőséges Hamasz jelentős sikereket ért el a gázai helyhatósági választásokon?

– A helyhatósági választásokon nem pártok, hanem egyes személyek indultak. Kétségtelen: a Hamaszhoz közel álló, vagy általa támogatott jelöltek sikeresek voltak. Ami nem is meglepő, hiszen ezek a személyek a legaktívabbak, az Intifada körülményei között őket ismerhették meg leginkább. De ez nem jelenti azt, hogy általuk a Hamasz győzött volna. A problémát persze nem szabad lekicsinyelni. Megoldani pedig csupán a konfliktus okozta elkeseredés és frusztráció feloldásával, a békés perspektíva felmutatásával lehet.

– Mennyiben volt hatással az uniós csatlakozás a közel-keleti kérdésben elfoglalt magyar álláspontra? Hiszen a csatlakozásig csak az Egyesült Államok szövetségesei voltunk, amely „Izrael-pártibb”, mint az Európai Unió!

– Magyarország nem csupán a május elsejei csatlakozás óta kezdve veszi figyelembe az Unió álláspontját. És azt sem állítanám, hogy az Egyesült Államok egyoldalúan Izrael, az EU viszont egyoldalúan a palesztinok pártján áll. Kétségtelen: van különbség e két nyugati álláspont között, de vannak különbségek e kérdést illetően az EU-n belül is. A csatlakozással elfogadtuk, hogy a közös uniós álláspontot fogjuk képviselni, csakhogy ennek kialakításában immár mi is részt veszünk.

– Nem okoznak-e gondot a magyar-izraeli viszonyban a magyarországi antiszemita jelenségek?

– Természetesen okoznak. Nem csak a magyar-izraeli viszonyban – zavaró tényezőt jelentenek minden tisztességes magyar ember számára is. Nem terhelik meg azonban a kapcsolatokat és nem nehezítik az együttműködést. Persze nekünk könnyebb lenne az országot képviselnünk, ha ilyen jelenségek nem lennének. De az izraeliek is látják, hogy komoly magyar politikai erők nem bátorítják e jelenségeket, a parlamentben pedig nincs jelen antiszemita párt. Hozzá kell tennem, hogy a magyar-izraeli kapcsolatok rendkívül jó alapokon nyugszanak. Abból az összesen 32-34 milliárd dollárnyi külföldi befektetésből, amely a rendszerváltás és az uniós csatlakozás közti időszakban érkezett az országba, Izrael több, mint kétmilliárddal részesedett. Hasonlóan jelentősek kereskedelmi kapcsolataink is. De nem csak erről van szó. Megalapozza a jó viszonyt az a tény is, hogy Magyarországon 100-120 ezres zsidó közösség él, Izraelben pedig mintegy negyed millióra teszik a magyarországi gyökerű állampolgárok számát. E két népcsoport egyfajta hidat képez a két ország között.

Kepecs Ferenc