Forrás: Magyar HírlapNagyon jó. És aztán?

A szíriai rezsim, bármilyen szörnyű is, valamiféle stabilitást hozott az országba

A szíriaiak lusták és büdösek – világosított fel egy bejrúti, amikor a szíriai jelenlétről kérdeztem. És ezt tulajdonképpen még szélsőségesen Szíria-barát véleménynek is tekinthetjük, megfogalmazója ugyanis nem sokkal később közölte, hogy ő is félig szíriai. Bizony, Bejrútban nem nagyon szeretik Damaszkuszt. (Sokan vannak ezzel így a világban, talán az egyetlen kivétel Teherán, de egy ilyen baráttal is nehéz dicsekedni.) És nehéz is mit szeretni egy elmaradott diktatúra uralmán. Nem meglepő, hogy Libanon és a világ is ünnepel, hiszen tegnap belátható közelségbe került a szíriai csapatok távozása Libanonból.

Az öröm jogos, az már eleve nyereség, hogy eltűnnek Libanon nagy részéből a szíriai ellenőrző pontok, amelyek sokkal rondábbak, mint a libanoni hadsereg útakadályai. A szíriaiak első lépcsőben még márciusban visszavonulnak az eddig is fő támaszpontjuknak számító, az ország keleti részén lévő Bekaa-völgybe, ami amúgy minden hadseregtől logikus lépés volna, lévén ez a libanoni bor- és pálinkatermelés központja. Aztán pedig valamikor a jövő hónap végén végleg megállapodnak abban, mi legyen a szíriai csapatok sorsa, vélhetően előbb-utóbb a teljes távozás.

Tegnap is tízezrek tüntettek Bejrút központjában, a „szabadság, függetlenség” jelszavakat skandálva. Tehát minden nagyon szép, csakhogy ma is lesz egy tüntetés, ezt pedig a síita Hezbollah szervezi: Szíria mellett, „a nyugati beavatkozás ellen”. A két tüntetés sok mindent elmond Libanonról.

Amióta három hete fölrobbantották Rafik Hariri volt miniszterelnököt, felélesztve a tizenöt éves polgárháborúban a politikai vezetők elmozdításának bevett módját, azóta folyamatosan tüntetnek Bejrút utcáin a szíriai katonai jelenlét ellen. A megmozdulásokat a külvilág cédrusos forradalomnak, néhány libanoni pedig Gucci-forradalomnak nevezi. Mindkét jelző pontos: az első a tüntetők által lengetett libanoni zászlókra utal, és azt mutatja, hogy a felvonulók végre egységesek, s nem vallási táborok szerint megosztottak. A másik jelző pedig azt jelenti, hogy a jómódú libanoniak vonultak utcára, akiknek elegük van a lenézett és rajtuk élősködő szíriaiak uralmából.

Ehhez képest a Hezbollah tüntetésének közönsége szegényekből és síitákból áll majd. Ámde: a 17 libanoni felekezetből az elmúlt évtizedekben a síitáké lett a legnépesebb, ők váltak az ország legnagyobb kisebbségévé, de a keresztény (maronita) és a szunnita elitnél összehasonlíthatatlanul kevesebb hatalommal. A polgárháború végén az összes félkatonai alakulat felszámolta magát, egyedül a Hezbollah van ma is fegyverben. Ezt Szíria bátorításával, az Izrael elleni harc okán tehette meg és teszi ezután is. Izrael otthagyta ugyan Dél-Libanont, de egy kis darabot megtartott, arra hivatkozva, hogy azt nem Libanontól foglalta el, hanem Szíriától, a Golán-fennsík részeként. A Libanont illető terület most jó ürügy a Hezbollahnak, hogy tovább igazolja harcát.

Folytatás a nyomtatott verzióban.

Sztankóczy András főmunkatárs

©