Forrás: Magyar HírlapMi, túlélők, emlékszünk

Vásony György, e-mail

A magyarországi holokauszt túlélőin (Megállapodás az aranyvonatperben, MH, febr. 19.) kívül vannak hazánkban bőven más, magyar túlélők is. Diszkriminációnak tartom ezért, hogy kormányaink immár hatvan éve elmulasztják követelni – a kezemben lévő dokumentum szerint az Orosz Tiszti Bizottság által, a megszállás első napjaiban a magyar bankokból, nyugta mellett elrablott ugyancsak sok százmilliós – zárt letéteinknek, de a tízmilliós magyar lakosságtól hazánk megszállása idején elrabolt értékeinknek visszaadását is. A zsidóság kirablásáról, kártérítéséről a média hat évtizede ír, a fent említettekről azonban – diszkrimináció ez a javából – hallgat, mint a csuka.

Tény, hogy a szovjet szóhasználatból a megszállás első pillanatától hiányzott a „felszabadítás” frázis. Annál inkább szajkóztak viszont felszabadulást a kollaboráns sajtóban, majd az agitprop szóvirágokban. A „felszabadítók” zsákmányolás, rablás, erőszak helyett inkább hoznak. A nemzetközi hadijog értelmében – mint minden haderőt – a hazánkat megszállót felelősség terheli azért is, amiért a velük érkezett és az itt hozzájuk csapódott, a magyart beszélő söpredék elöl járt a polgári lakosság fosztogatásában, asszonyaink és leányaink megerőszakolásában.

A magyar társadalom által elszenvedett, ma már alig érzékeltethető erkölcsi és anyagi károk mellett a becses sárospataki könyvtár eltörpül; még akkor is, ha „visszaadását a fasizmus (?) felett aratott győzelem hatvanadik évfordulójának egyfajta megkoronázásának” igyekszik elfogadtatni a kormányelnök.

©