Forrás: NOL

Bejrúti virágvasárnap

Füzes Oszkár, 2005. március 7. 00:00

Családi délután nemzeti zászlóval Kép: REUTERS – Sharif Karim Két lépésben, vonakodva, de kivonják a szíriai csapatokat Libanonból. A damaszkuszi bejelentést örömünnep, majd kétkedési parádé – de ellenkező, Szíria-barát tüntetés is fogadta a cédrus országában. A libanoni ‘1848 márciusa’ győzhet, de valószínűbb egy kiegyezés már májusban. Ma csúcstalálkozó próbálja tisztázni az egész Közel-Keletnek fontos részleteket.

Velünk van az egész világ! – mutat bizonyítékul a magyar újságíróra a Gyertyafény mulató énekesnője. A bejrúti Mártírok terén néhányan megtapsolnak, egy pillanatra én vagyok Bush, Chirac, Putyin és Kofi Annan együttvéve, de ezen a szombat estén – ahogy három hete mindennap – mindenki a szíriai elnökre vár. Bekapcsolják a hatalmas tévékivetítőket, vagyis bekapcsolják Damaszkuszt, ahol a parlamentben történelmi bejelentésre készül Bassár el-Aszad szíriai elnök.

A húszezer, ‘Büszke libanoni vagyok!’ feliratú pólóba, nemzeti és ellenzéki lobogóba öltözött tüntető lábhoz teszi a ‘Szíriaiak haza!’ táblákat, csak Rafik al-Hariri portréi emelkednek a magasba, néhány méterre friss sírjától. Február 14-én óriási erejű pokolgép végzett a volt miniszterelnökkel, aki a szó szoros és átvitt értelmében is újjáépítette az országot a polgárháború után. – Nem vagyunk mi sem rosszabbak az ukránoknál! – robbant ki a gyász és a felháborodás forradalma a cédrus országában. Az átmenetileg egyesült függetlenségpárti erők folyamatos utcai és parlamenti nyomására lemondott a kormány.

Bejrúti virágvasárnap

Szíria-ellenes tüntetők a libanoni fővárosban El-Aszad pedig a nagyhatalmak folyamatos nyomására bejelenteni készül: Szíria lemond arról, hogy közvetlen uralmában tartsa a ‘kistestvérországot’. Az elmúlt napokban el-Aszad külügyesei körbeszaladták a szövetségeseket, de Moszkva, Párizs, Szaúd-Arábia, sőt a pénzeszsák katari emír is azt mondta: menni kell!

Bassár el-Aszad ötven percig beszél arról, hogy milyen bonyolult is Szíria és Libanon történelmi kapcsolata, és nem hagyhatják magukra egymást.

Most vesz egy nagy levegőt, a bejrúti téren húszezren fojtják vissza a lélegzetüket. – Szíria követett el hibákat Libanonban – vallja be a szíriai elnök – és ezeket most az ellenfél mind kihasználja. A bejrúti tömeg megdöbben, ebben az országban harminc éve a szíriaiaknak mindig mindenben igazuk volt. Aztán el-Aszad, cirkalmas, körülményesre bővített mondatokban kimondja: a tizenötezer szíriai katonát előbb a Bekaa völgyébe, majd a határ szíriai oldalára vonják vissza. Aztán megkéri a saját népét: a szíriaiak ne érezzenek csalódottságot a kivonulás miatt, ne tartsák hálátlannak a libanoniakat azért, mert már nem tartanak igényt a testvéri segítségre. Különben is, a két országot olyan sok szál köti össze, hogy azokat úgysem lehet teljesen elvágni. Szabad szombat! – mondja mellettem egy fellelkesült libanoni fiú, és kezdődik az angol függetlenség és tánc szavakból összehozott ‘independance’. Előbb kisebb, majd nagyobb körökben fogják kézre egymást, tangószerűen lépkedve.

A Mártírok terén táncol, csápol, ünnepel a tömeg, de a beszédre jobban odafigyelők kissé lelohasztják a többieket. El-Aszad nem mondta meg, hogy pontosan mikor érnek ki Libanonból a szíriai csapatok. Azzal még nem mondott semmit, hogy első lépésben a Bekaa-völgybe vonulnak vissza, a tizenötezer katona zöme most is ott van (beásva). És főleg, nem mondta meg, hogy kikapcsolja-e a távirányítót: hazahívja-e a Libanonban hemzsegő szíriai titkosszolgákat, és mi lesz azokkal a libanoni erőkkel, amelyek szíriai köldökzsinóron lógnak, és persze rajtuk keresztül is Damaszkusz mozgathatja a libanoni szálakat?

Már néhány perce vasárnap van, amikor szétszéled a Mártírok terén a tömeg, engem a Gyertyafénybe invitálnak az újdonsült ismerősök ünnepelni. De nem megyünk, az énekesnő a sok tüntetésben berekedt, a mulatót pedig bezárják, mert jön a hír: egy szíriaibarát autókonvoj kering a városban, a libanoni rendőrök üldözik őket, néhány lövés is elcsattan. A társaság hangulata is elromlik, most győztünk vagy nem győztünk?

Vasárnap délelőtt egyre több városban vannak Szíria-párti megmozdulások. Bejrút utcáin is kétkedő ‘parádékat’ látni, a forradalmár trikókra kérdőjeleket rajzolnak. A hozzáértők azt mondogatják, hogy a cédrusos forradalom vége úgyis jellegzetesen libanoni lesz: a szemben álló felek kiegyeznek, addig is, amíg nincs jobb megoldás, szétszövegelik a konfliktust, agyonbeszélve a problémákat.

Tegnap délután már azt latolgatták, mit csinál most a világ? Ennek eldöntéséhez ma már kevés vagy – nevet rám a rekedt énekesnő, és fordítja a híreket: az USA és Párizs kevesli el-Aszad engedményét, Izrael nagyon kevesli. A zsidó államnak az lenne az igazi, ha Aszad felhagyná az Izrael elleni akciók támogatásával, és így elvágná az összeköttetést az Irán által pénzelt Hezbollahhal is. Az utóbbit egyébként sokan lefegyverzett politikai pártként szeretnék látni, ebben az országban azonban nemcsak a Hezbollahot fenntartó síiták, hanem a többiek: a maronita keresztények, a szunniták és a drúzok sem mernek saját haderő nélkül maradni. Van, aki a szíriaiaktól fél, és van, aki attól, hogy mi lesz nélkülük – mondja egy sarki ember. Ez a foglalkozása, a sarkon figyel – mondja, de nem részletezi. Bejrút mindig is a világ egyik legforgalmasabb kémfészke volt.

Na de ennyire? Lefeküdnék reggel ötkor, de csörög a szállodai telefonom, valaki tört angol nyelven firtatja, mikor adom le a jelentést? – Miféle jelentést? – kérdezem, mire a hívó gyors ‘Bocs, téves’ közléssel véget vet a beszélgetésnek. Meg se lepődött a félretárcsázáson, ahol ennyi ügynök van, ott nem lehet mindenki szobaszámát naprakészen fejben tartani.

Az olvasónak viszont leadok még egy jelentést: ma, hétfőn Damaszkuszban összeül a szíriai-libanoni közös főtanács (három év után először). Az állam- és kormányfői csúcson a csapatkivonás részletei, a bennük rejtező tömérdek ördög lesz napirenden. Kedden tárgyalnak a parlamenti képviselők is, eldöntendő: májusban, vagy korábban, vagy később legyen a virágvasárnap? Mármint az a nap, amikor egy remélt új kiegyezés után új vezetőket választ egy új, tényleg független Libanon.

Mert addig már nem alszik ki a forradalom lángja – mondja stílusosan a Gyertyafény énekesnője, aztán végleg elmegy a hangja. A politikusok viszont egyre többet beszélnek: nagy dolog zajlik. Egy öreg újságos szerint: – Magyari uram, ha ismeri a mondást, valami bűzlik Föníciában.

Vagy éppen tisztul.

Népszabadság Rt. * Impresszum * Hirdetési lehetőségek * Előfizetés * Regisztráció * Hírlevél * Adatvedelem * Akciók * Lap tetejére * ©

Comments are closed.