Forrás: NOL

„A fél parlamentet le lehetne csukni”

Majtényi László nem helyesli a listázást, de bizonyos szint fölött eltörölné a titkokat

Varró Szilvia, 2005. március 7. 00:00

A volt adatvédelmi biztos szerint nyílik az informatikai tudás ollója Kép: Domaniczky Tivadar Viszolygást kelt benne, hogy egy névsorra azt mondják: ügynöklista. Majtényi László volt adatvédelmi biztos, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet vezetője szerint minden ügynököt a saját áldozatának kellene csak kiszolgáltatni.

Az ügynöklisták ügyében egyre keményebben ütközik a személyes adatok védelmének és a közérdekű adatok nyilvánosságának elve.

Ez nem egyértelmű. A közérdekű adatok nyilvánossága az állam átláthatóságát jelenti, a személyes adatok védelme pedig személyes integritásunk megőrizhetőségét. Az ügynöklisták esetében azonban inkább a múlt megismeréséhez való jogról van szó, másodsorban pedig a harmadik köztársaság működési zavarairól. Szégyen, hogy miközben felnőtt egy generáció, ez még mindig rémes politikai játszmák része.

Az ügynökösdi nem a legfontosabb, de mégiscsak egy szelete a múltunknak.

Rég le kellett számolnunk a társadalom erkölcsi megigazulásával; azzal, hogy egy közösség az átvilágítás révén majd szembenéz a múltjával. Annyi mocsok folyt le időközben a Dunán, hogy senki sem tekint a köztársaságra erkölcsi instanciaként. A megoldást legalul és legfelül kell keresni: érvényesítsük az áldozatok jogait úgy, hogy minden ügynököt kiszolgáltatunk saját áldozatának, de kizárólag annak. Emellett a kutatók – a kollektív információs kárpótlási igényt érvényesítve – szabadon kutathassanak és publikálhassanak. Végül, világítsuk át a közhatalmat. Lényeges, hogy mennyi irat kerül át az állambiztonsági iratok levéltárába, és ki felügyeli az iratok szelekcióját. Az egyén jogaiért elkötelezett személyekben, így bennem is viszolygást kelt, hogy fölírunk egy papírra húsz nevet, majd azt mondjuk rá, hogy ügynöklista. Aztán kétszáz nevet, majd ezret. Nem helyeslem a listázást.

Helyesli vagy sem, a nevek előbukkantak.

A koromfekete és a hófehér közt ezernyi az árnyalat. Már a törvény is bizarr módon határozza meg az ügynök fogalmát: akinek megvan a hatos kartonja és a jelentései vagy a bizonylat arról, hogy pénzt kapott. Írhatott valaki negyvenkilónyi jelentést, ha nincs hatos kartonja, nem minősül ügynöknek. És fordítva.

Az erős adatvédelemmel a tettesek jogait is védi.

Nem a tettesek, hanem az emberek jogairól van szó. Nem lehet tisztára és mocskosakra osztani az emberiséget. Petri György mondta egyszer, hogy pesti értelmiségiként mennyivel könnyebb volt nemet mondani, mint vidéki munkásként.

A náci rendszerrel együttműködők esetében is ilyen árnyalt lenne?

Igen. Egy kisváros nem zsidó szabói mind tagjai voltak a nyilaskeresztes pártnak. Kiderült, hogy csak azok kaptak cérnát, akik beléptek.

Ezzel az érveléssel elkeni a felelősséget.

Éppenséggel feltárom. Ha mindenki betekinthet az aktáiba, eldöntheti, hogy megbocsát-e vagy sem. Ha például ő maga hozza nyilvánosságra ügynöke nevét, az még mindig elfogadhatóbb, mert van egyfajta személyes viszony.

Amerikában már meghallgatásra idézték volna be azokat a szereplőket, akiknek közük lehetett a listához.

Felállíthatnának parlamenti bizottságot, de nem véletlen, hogy nem teszik. Felháborító, hogy van egy csoport, amely mindent tud, és eldöntheti, megosztja-e ezt a tudását a többséggel. Több olyan politikus nyilatkozott meg az ügyben, aki látott már több listát is. A törvények rájuk is vonatkoznak: a fél parlamentet le lehetne csukni. Ha valahol, itt működnie kellene a döntés meghozatalakor a „tudatlanság fátylának”.

Ön nem helyesli az ügynöklistát. És a rendszer egyéb felelőseinek a felsorolását?

Ahogy a hierarchiában alulról fölfele haladunk, egyre erősebb érvek szólnak a nyilvánosság mellett. A legnagyobb védelem a besúgottnak jár, ezután következik a besúgó, aki szintén lehetett a rendszer áldozata. Ahogy haladunk a hivatásosak felé, annál kevesebb titok lehet.

Beleszólhat-e az állam abba, mihez kezd múltjával az egyház?

Az állam és az egyház elválasztásából az következik, hogy nem, viszont ugyanígy kellett volna eljárni a magánmédiumoknál dolgozó újságírókkal is, akiket pedig átvilágítottak. Az egyházi közösségeknek azonban joguk van tudni, elbitangolt-e a nyájtól a pásztor.

Az internet kiteljesíti a közérdekű adatokhoz való hozzáférést.

Hihetetlen átrendeződés történt a hatalmi viszonyokban: az egyén állammal szembeni kiszolgáltatottsága nagymértékben csökkent. Egy ügyes kamasz titkosszolgálatok évtizedes munkáját teheti tönkre. Az állam emberei még mindig úgy vélik, hogy információs túlhatalmuk van a társadalommal szemben, miközben a papíralapú demokráciát felváltotta az elektronikus közegben működő demokrácia.

Miben jelent majd változást az elektronikus információszabadságról szóló törvény?

Meghatározza, mely szerveknek, mit kell közzétenniük a honlapjukon. Míg a közérdekű adatok egy részének állandóan elérhetőnek kell lennie, a másik követelmény szerint a hivatalok elektronikus úton is kötelesek válaszolni. Igaz, a magyar társadalom nyolcvan százaléka egyelőre nem használja a netet. Az informatikai tudás ollója ma még egyre nyílik: az információban gazdagok még gazdagabbak, a szegények még szegényebbek lesznek.

Népszabadság Rt. * Impresszum * Hirdetési lehetőségek * Előfizetés * Regisztráció * Hírlevél * Adatvedelem * Akciók * Lap tetejére * ©