Forrás: NOL

Drog és kultúra

Palugyai István, 2005. március 5. 00:00

A Mindentudás Egyeteme következő (jubileumi, századik) előadását Vizi E. Szilveszter orvosprofesszor tartja Kábítószerek – a kreativitás mítosza és a rombolás valósága címmel.

Az előadás egyik felvetése szerint az örömérzetet fokozó, kábító hatású szerek alkalmazása egyidős az emberi kultúrával. Ha ez így van, az ellenük való harc elég reménytelen.

Valóban, minden kultúrának megvoltak az ilyen célra használt anyagai, Ázsiában a hasis és az ópium, a zsidó-keresztény kultúrában a bor, Dél-Amerikában a különböző hallucinogén szerek, például a meszkalin voltak használatosak, amelyek ellen valóban nem nagyon kellett harcot vívni. A bajt a kultúraidegen kábítószerek jelentik, ami hajdanán az indiánoknak adott ‘tüzes vízzel’ kezdődött, s a globalizáció kapcsán mindenhová eljutó, kereskedelmi cikké és főleg bűncselekmények forrásává vált kokainnal, hasissal, heroinnal teljesedett ki.

Sajnos a folyamatot már nem lehet visszafordítani, a kábítószerek széles választéka immár velünk marad. Mi lehet hát a megoldás? A megkülönböztetésük könnyű és kemény drogok szerint?

Elsősorban korlátozásuk és a nevelés, méghozzá az egyén, a kisközösségek és az állam szintjén. A tudomány csak a függőség megléte kapcsán tesz különbséget közöttük. Mindegyik ilyen anyag a szervezet ‘boldogsághormonjának’, a dopaminnak a felszabadítását serkenti, ám míg a természetesen létrehozott boldogságérzés mindig tartós és újra előhívható emléknyomokat hagy az agyban, a kábítószerek által generált öröm csak a szer befolyása alatt hat, anélkül nem felidézhető.

Ha ez így van, akkor a nevelésnek és talán a kutatásnak is ezt az előnyt kellene kihasználnia, például a leszoktatásban.

A kutatás még csak ott tart, hogy felismerte az agyi boldogságközpont helyét és a dopamin szerepét, de már ez is nagy eredmény.

Mindig is voltak és vannak – gyakran a művészek között – olyanok, akik könnyebben nyúlnak a kábító hatású anyagokhoz, és olyanok, akiket ezek a szerek nem könnyen vagy egyáltalán nem érintenek meg. Ismeri a tudomány a különbségek okát?

Bizonyos kábítószerek, így az alkohol iránti hajlam már korán megállapítható. A kreativitás és a kábítószerek közötti szükségszerű kapcsolat azonban csak mítosz. Sok kiváló, nagyot alkotó ember, akinek boldogságérzést generáló idegpályája – valószínűleg genetikai alapon – könynyebben jön ingerületbe, védettebb az ilyen szenvedélyekkel szemben.

Ha ez így van, akkor még nehezebb lesz a kábítószerek elleni harc, mert akik eleve sebezhetőbbek, nehezebben vehetők rá a korlátozásra.

Ezért van szükség a többség érdekében a széles körű társadalmi és politikai összefogásra, mely az egyetlen lehetőség a hatékony védekezésre.

A március 7-i előadás helye és ideje: Műszaki Egyetem, B28-as, Kozma László nagyelőadó, Magyar Tudósok körútja 2., 19.30; www.mindentudas.hu

Népszabadság Rt. * Impresszum * Hirdetési lehetőségek * Előfizetés * Regisztráció * Hírlevél * Adatvedelem * Akciók * Lap tetejére * ©