Forrás: Heti Válasz„Auschwitz létrehívása által az európai kultúra megkísérelte a humán genomból kitörölni az üdvtörténet által az időbe alászálló és a történelembe belépő isteni részt.” (Borbély Szilárd: Auschwitz holnap, Népszabadság, 2005. január 29.) Az ember elképedve olvassa a politikailag nyilván teljesen korrekt „progresszív” napilap nyíltan biológiai rasszizmust árasztó sorait azok emlékünnepén, akik e „tudományos” őrület áldozatai lettek.
A valódi európai kultúra – amely természetesen keresztény kultúra – ugyanis úgy tudta, tudja, hogy minden ember, minden elkülönült nép (nemzet), közösség Isten teremtő gondolata. A keresztény teológia pedig azt is régen tudja, hogy az Újszövetség Jézus Krisztusa mint személy – aki Izrael népéhez küldetett először a kiválasztottság jogán – régóta a szeretet és nem a törvény s főleg nem a biológia ösvényére vezérelte az emberiség üdvtörténetét.
Borbély Szilárd és valószínűleg még nem kevesen az „emberi genomban” látnak üdvtörténeti isteni részt. Holott már a zsidó farizeus Pál apostol (Saulus) hirdeti a lelki, szellemi gyermekséget, amely a testi (genetikus) elvet fontos, de mellékes mozzanattá teszi. Auschwitzból nem lehet új kinyilatkoztatást fabrikálni, mert az egyszerűen a történelmi népirtások – kétségtelen, modern egyedi jellegzetességgel is bíró – sorába tartozik, és semmiféle időnkívülisége vagy időfelettisége (örökkévalóság) nincs. Ez egyszerűen az istentelenné s gátlástalanul erőszakossá lett modern világ logikája mentén kifejlett „egyedi” történelmi jelenség (mint az örmények és az ukrán parasztok szintén többmilliós tömeghalála vagy az amerikai indiánok zömének eltüntetése).
Auschwitzból új kijelentést, lezárást és új kezdetet nyerni azért sem lehet, mert az emberi természetben lakó gonosz (bűn) ilyen konkrét észbeli elhatárolásokra fittyet hány. Lehet itt üzletesen vagy tiszteletre méltó művészi szándékkal botrányról beszélni (amely után nem lehet például verset írni stb.), de az emberi jelenségben a zsidóság sajátos szenvedéstörténete nem bír univerzális jelentőséggel. Persze a kiválasztottság Jézus Krisztus után is fenntartott hitének s a vele járó exkluzivitásnak is megvan a maga ára, ugyanúgy, mint a sokszor végzetes burzsoá (vagy kulák) létnek vagy másféle üldözött kisebbségi helyzetnek. A Borbély Szilárd által emlegetett „genom” hitleri őrületében ugyanaz a szükségszerűség vigyorog vissza, korszerűen, mint az osztályalapon társadalmi utópiában likvidáló s azzal minden emberi problémát megoldani akaró kommunizmusban.
A zsidóság sorsának egyetemesítése már csak a szívós nemzeti vallás jellegzetessége miatt is képtelenség. Eltűnésük, temetőik megsemmisülése egykor általuk sűrűn lakott térségekből pedig semmiféle áthagyományozódó kollektív bűnre nem utal. Dédszüleim fekete márvány obeliszk sírköveinek eltűnése (a temetővel együtt) egy régi, Hernád-völgyi református temetőből – az úri kripták kirablása után – csak azt jelenti, hogy az unokák eladták, a kovácsoltvas kerítések ellopása után, a sírköveseknek az anyagot – mielőtt modern szabad emberek szabadon saját céljaikra fordították volna.
Borbély Szilárdnak és üzletes társainak „humanizmusa a holokauszttal” (amely persze mint minden népirtás, az ész botránya) a valódi Istenbe vetett hit hiányáról tanúskodik. Annak a megrendülésnek kifejeződése ez, hogy nem a szuverén ember ésszerű szándékai szerint alakul a teremtett világ, hiszen annak törvényei az „ész” előtt már működtek. Az Auschwitz-vallás mint a rajtunk kívül álló gonosz elutasítása egyenesen tragikomikus. Az Auschwitzot elutasító demokratikus Nyugat s főleg Amerika napjainkbeli önzése, kulturális egocentrizmusa, érdekei stb. a nem minket jelentő nem európai világgal szemben, sőt a természettel szemben is ugyanannak a gonosznak működése, amely máskor népeket irtott.
Ilyen körülmények között Auschwitzot új kinyilatkoztatásként deklarálni tragikomikus értelmiségi tévút. Más milliók tömeghalála sem válto(zta)tta meg a világot. Azt a kérdést feltenni, hogy miért nem vált a keresztények és zsidók közös ügyévé Auschwitz, tulajdonképpen a keresztények ellen megfogalmazott kollektív bűnösségi vád. Auschwitz ugyanis valójában a kereszténységen kívül és túl történt. A nácik a kereszténység és (a „zsidó”) Jézus Krisztus ellenségei voltak, akárcsak erőszakbeli tanítómestereik és egy ideig szövetségeseik, a kommunisták.
Auschwitzra is, mint minden más evidens emberi gonoszra, örökké emlékezni kell – mindenkinek. De aki Auschwitzot kivételessé és semmi máshoz nem hasonlítható egyetemes új „nullaponttá” akarja tenni, az az egyetlen egyetemessel, Jézus Krisztussal s így a teremtéssel menetel szembe. Auschwitz időtlen felemelése mások szenvedéseinek degradálása. Bölcsebb dolog volna s jobb mindenkinek, ha egy egyenlősítő korban nem osztogatnánk kiváltságokat.
Csak az alázat emelhet fel!
A cikket a HetiVálasz.hu oldalon a következő címen találja:
http://www.hetivalasz.hu/showcontent.php?chid=10779
