Forrás: ÉSSzutor Ágnes, Turcsány Péter
Tisztelt Főszerkesztő Úr!
Az Élet és Irodalom ez évi 5. számában megjelent Szimpátia a sötétséggel című Kunstár Csaba-riportban bizonyíthatóan tévesen jelentek meg a következő állítások:
„Az erdélyi gróf már fiatalon hangot adott politikai meggyőződésének – szélsőséges nézetei miatt az erdélyi művésztársak 1937-ben tőle, valamint a hasonló világlátással bíró Nyírő Józseftől is elhatárolódtak.”
1. Azt a kijelentést, hogy elhatárolódtak tőle, a következő tények cáfolják:
1935-től Wass Albertet az Erdélyi Helikon tagjává választják. Éppen 1937 tavaszán, a fiatalok első önálló fellépésén: a Független Újság írói ankétján együtt mutatkozik be Balogh Edgár, Jancsó Elemér, Máriusz József, Nagy István, Szemlér Ferenc, Szabédi László, I. Szemlér F., Szenczei L., Varró D., Vásárhelyi Z. E. és Wass Albert. 1937 nyarán pedig Wass Albert 15 erdélyi magyar írót hív meg Wasasszentgotthárdra: Bözödi, Kiss Jenő, Szabédi, Asztalos, Szenczei, Jékely Zoltán, Flórián Tibor, Jordáky Lajos, Nagy István közül néhányan kifejezetten baloldali érzelműek voltak. A baráti eszmecsere egyik témája, hogy miképpen lehetne felújítani a fiatalok falusi irodalmi előadásait. A találkozó után a házigazdát a román csendőrség letartóztatta, s a Wass családnál házkutatást végzett. (No comment.)
1939-ben az Erdélyi Irodalmi Társaság fogadja tagjává. 1940-ben Baumgarten-díjban részesül a Farkasverem című regényéért. 1940 tavaszától 1943 júniusáig, Tamási Áront felváltva, a kor legszínvonalasabb irodalmi anyagát szerkeszti az Ellenzék című napilapban (Kodály Zoltán, lllyés Gyula, Németh László, Szenteleky Kornél, Márai Sándor írói jelenlétével). 1941-ben Klebelsberg-díjat kap. 1942-től a Kisfaludy Társaság tagja. 1944-ben az Magyar Tudományos Akadémia tagsága fogadja körébe.
Megállapíthatjuk, hogy legfeljebb a Komminternnel kapcsolatot tartó baloldali írók határolódtak el később az írótól, de azok is csak 1945 után, egyéni karrierjük építése miatt.
2. „Azt mondták az emberek, hogy a meggyilkolt pap a föld miatt veszett öszsze a gróffal – mondta Páll Anna, aki annak idején cselédeskedett a Wass famíliánál. A Ziarul de Cluj kolozsvári lap riporterének az idős asszony elmondta, hogy a földreform idején az állam a magyar arisztokrata földjéből juttatott az ortodox egyházi személynek, akitől a gróf ezt visszakövetelte. „Nem tudom, hogy Albi ölte-e meg őket, de azt tudom, hogy azon az éjszakán ő is elment. Megölték a cselédet, aki magyar volt, megölték a pap asszonyát is, pedig abban benne volt a gyermek” – emlékszik vissza a szörnyű éjszakára Páll Anna.”
A Kráter Műhely Egyesület által 2005. február 16-án tartott sajtótájékoztató ideje alatt is a mezőségi helyszínen interjús kutatást végző Turcsány Péter bizonyos Páll Anna családjától tudta meg, hogy az aszszony 15 éve halott, és soha említést sem tett senkinek a tőlük 20 km-re lezajlott eseményekről, sőt a kolozsvári hetilapban a 2003. február 26-án mellékelt fénykép sem őt ábrázolja.
3. A cikk szerzője azt is állítja, hogy Wass Albertnek csak 1957-ben kellett tisztáznia magát az amerikai kormány előtt háborús bűnösségével kapcsolatos perében.
Ezzel szemben már a román népbírósági ítélet megszületését követően kérte, hogy egy független bíróság vizsgálja fölül ügyét, mert nem engedhető meg, hogy valaki „koholt vádakkal halálra ítélhető legyen” (Wass Albert tanúvallomása, Plarnhof, 1946. szeptember 17.). Érdemes további részleteket idézni az írótól: „Tiltakozom az ítélet ellen és tiltakozom az ellen, hogy Romániának kiszolgáltassanak. De bármikor kész vagyok számot adni múltamról és álláspontomról bármilyen független bíróságnak, amelyik nem a gyűlölet és nem a nacionalizmus jegyében ül össze fölöttem. (…) És végül hiszem, hogy nem lehet ma már az egész világnak szeme láttára bármilyen mesterségesen gyártott vádak alapján, csupán azért megölni valakit, mert jogot mert követelni az élethez, még a háború előtt, elnyomott népe számára! Hiszek, mert ha nem hinnék, nem érdemelné meg ez a világ, hogy éljek benne, mint ember. Akkor csak vadállatoknak van helyük a földön.”
Ezt követően Németországból azért kapott bevándorlási engedélyt Amerikába, mert az őt kivizsgáló Egyesült Államok Hontalan Személyek Bizottsága őt nem találta bűnösnek. Mr. Ross, a Hamburgi Amerikai Bevándorlási és Letelepedési Osztályon párhuzamosan James C. Mansberger Jr.-ral szintén kivizsgálta Wass Albert ügyét mint az Egyesült Államok Hontalan Személyek Bizottságának tagja, és ugyanarra az eredményre jutott: Wass Albert nem háborús bűnös. Ezt a nyilatkozatot megerősítette Mansberger Jr. 1979-ben (lásd Wass Albert élete, 104. o. Kráter, 2004).
4. Wass Albert bár 1951-től 1998-ig a Hungarista Mozgalom Hírszolgálatának (HMH) aktivistája volt, nem is annyira hungarista, mint inkább a német – fajelméletre épülő – nemzetiszocializmus követőjeként jellemezhető – állítja Szemenyei-Kiss Tamás, a hírszolgálat „emigrációba ejtőernyőzött” egykori vezetője.
Sz. K. T. vádaskodása oly súlyos, hogy feltehetően Wass Albert fiai fognak magánjogi pert indítani édesapjuk becsületének megvédéséért. Addig is a tények ismeretében kijelenthetjük, hogy Wass Albert sem a nyilas pártnak, sem a Hungarista Mozgalomnak tagja nem volt, nem beszélve az SS-ről, sőt 1943 júniusában éppen az SS megbízottai elől kellett bevonulnia a magyar honvédség kötelékébe, s 1944 szeptember közepén Dálnoki Veress Lajos hadtestparancsnokkal együtt rövid időre őt magát is letartóztatták. Hogy valaki hungarista múltú főszerkesztő lapjába publikál, ez nem jelenti, hogy magának is hungarista múltja volna, s ezt maga Sz. K. T. is elismerte a Kráter Műhely Egyesület Polisz című irodalmi lapja 76. számában a Wass Albert író NEM volt tagja a Nyilaskeresztes Párt Hungarista Mozgalmának címen közzétett nyilatkozatában.
Gondoljuk csak el, az ávós tiszti múlttal bíró Kardos György miatt, aki éveken át a Magvető Kiadó igazgatója volt, mindazon szerzőket ávós-érzelműnek tekintenénk, akik a Magvetőnél megjelentek? No, ezt azért nem állíthatjuk.
5. Wass Albert haditudósítói jelentése egy korabeli novellája részletének – a novella befejezése nélküli – elmarasztaló élű citálása etikailag és történelemismeretileg is kérdéses, hiszen éppen a mai, amerikai haditudósítói gyakorlatból tudhatjuk, hogy mennyire biztató szavakat vár el a sajtó a maga munkatársaitól a háború kimenetelét illetően, s bizony 1942 novembere óta ez a sajtógyakorlat máig nem változott.
Szutor Ágnes
az életmű kutatója
Turcsány Péter
író, a Kráter Műhely Egyesület nevében
*
Jövő heti számunkban további hozzászólásokat olvashatnak a Wass Albert-riporttal kapcsolatban, valamint Kunstár Csaba válaszát is közöljük – a szerk.
