Forrás: NépszavaNépszava Napilap 2005. március 5. szombat
KÉPES LAPOK
Áldozat – Engesztelés
(A Zsidó Múzeum kortárs képzőművészeti tárlatáról)
Talán vannak, akik még emlékeznek rá, hogy három évvel ezelőtt 2002-ben a Magyar Zsidó Múzeum rendezett egy kortárs képzőművészeti kiállítást: a Noé szövetsége című tárlatra 22 hazai képzőművésztől kértek egy-egy, a kiállítás címére-témájára reflektáló munkát. Most ennek a kezdeményezésnek a folytatásaként március 18-ig tekinthető meg a Dohány utcai épületben az Áldozat – Engesztelés című kortárs képzőművészeti válogatás: erre 32 hazai alkotótól válogatott egy-egy művet a kiállítás rendezője, Üveges Krisztina művészettörténész.
Persze az ennyire elvont, nehezen megfogható témát, mint amilyen az (amúgy pedig nemcsak hogy minden kultúrában mélyen gyökerező, de gyakorlatilag szintre a mindennapjainkban is így vagy úgy állandóan jelenlévő) ‘áldozat és az ‘engesztelés’ nagyon nehéz konkrétan képpé formálni – s a résztvevő művészek természetesen nem is erre törekedtek: van, aki a kérdést egyfajta metafizikus-filozófikus irányból közelíti meg, mások a természetei népek vallásaiból átemelt szimbólumokkal dolgoznak; vannak, akik a zsidó kulturális hagyomány klasszikus elemeit használják műveikben, és vannak, akik az absztrakt formák sugallta jelentés-lehetőségek erejében bíznak. A munkák mindenesetre – kevés kivétellel – kifejezetten a mostani a kiállításra, az erre szóló jó egy évvel ezelőtti felkérésre, a téma inspirációjára születtek (s ez külön is kiemelendő érdeme a szervezőknek).
A Zsidó Múzeum felső emeleti teremsorába lépve – s a kiállítás egészének végigjárása alatt – a látogató fülében folyamatosan ott csendülnek Haraszty István Életharang című ‘mobiljának’ lélekharang-kondulásai, miközben mondjuk Baranyay András fotó-montázsának kezekből emel furcsa ‘katedrálisát’, vagy éppen Magén István Figura imakendővel című tárgy-kollázsát nézi. Fehér László Mezüze szögelője a figurális ábrázolást hozza be a kiállításba, akárcsak a világos tónusú kép sötét ‘párja’, Szűcs Attila Félkörben álló rendőrök című festménye. Szintén, bár erősen másféle felfogásban megörökített figurák szerepelnek Für Emil A vörös tehén című képén, míg Galambos Tamás Gyászának megszámlálhatatlan aprócska portréja egy izgalmas geometrikus alakzat hétterét adja. Neuberger István Engesztelő áldozatán egy ószövetségi történet realista leképezése jelenik meg, míg Gellér B. István fadobozos Halálmenet készlete a mindenki által tetszőleges sorrendben felállítható, meggörnyedten vánszorgó figurákkal valami egészen más szemlélettel közelít a kiállítás címébe emelet témához. Szirtes János négy képernyőn futó Áldozat – Engesztelés című videó-munkája többféle értelmezést is előhív(hat) a nézőből. Radák Eszter Önmagam áldozata vagyok, engesztelést mégis mástól várok című képe éppen címében mondja el a művésznek a festményen nem látható, legfeljebb többszörös áttételen keresztül beleérezhető gondolatának a lényegét, míg Maurer Dóra színes ‘lapokból’ álló Háromszintes kinyílása, vagy Boros Tamás A háromszög hálójában című kompozíciója még ennyi segítséget sem ad a nézőnek.
Viszont – és ez a tárlat szervezőinek másik nagyon is méltánylandó vállalkozása – a kiállításhoz megjelent katalógusban minden egyes alkotás mellett alapos műelemzéseket is találhatunk, amelyek nemcsak abban segítenek az érdeklődőknek, hogy megtudják, hogy mondjuk mi is az a mezüze, de abban is, hogy teljeségükben is jobban megértsék az egyes műveket.
Mert ezeket a műveket tényleg érdemes nemcsak megnézni, de meg is érteni.
Martos Gábor
CopyRight Népszava
