Forrás: NOLDamaszkuszi út Libanonon át
Seres László, 2005. március 5. 00:00
Szíria részben hazatelepíti Libanonban állomásozó csapatait – az elnöki bejelentéssel azonban még semmi nincs megoldva.
A rezsim ezúttal – saját szempontjából – racionálisan reagált egy példátlan, Amerikát, az EU-t és az Arab Ligát is átfogó nemzetközi nyomásra, ha már előtte „elfelejtette” teljesíteni az általa is hivatkozott taifi egyezményt. Ráadásul Damaszkuszt a tavaly francia-amerikai nyomásra elfogadott 1559-es ENSZ BT-határozat is arra kötelezi, hogy vonuljon ki Libanonból.
Szíria nem elsősorban 14 ezer katonájával kolonizálja a polgárháborúból 1990-ben szabadult országot, hanem titkosszolgálatával és lojális közhivatalnokaival. Nincs komoly politikai elemző, aki ne Damaszkusz számlájára írná a libanoni exkormányfő, Rafik al-Hariri meggyilkolását; amerikai és izraeli hírszerzők pedig arról gyűjtöttek bizonyítékokat, hogy Szíria által támogatott terroristák felelnek egy minapi, öt halálos áldozatot követelő tel-avivi robbantásért.
A damaszkuszi rezsim formálisan bent maradhat, ám de facto elveszítheti Libanont (az afgánok, az irakiak és a palesztinok után most a libanoni polgárok is részt vehetnek relatíve szabad választásokon), ráadásul lassan saját túléléséért is elkezdhet aggódni. Nehezen hihető, hogy a Nyugat továbbra is tolerálná terrorizmust támogató, Irakot és a Közel-Keletet destabilizáló, saját lakosságát is elnyomó magatartását.
Ám a Nyugat megoldhatatlan helyzet elé állhat. Nem kizárt, hogy a libanoni demokrácia áraként „legitim” politikai erőként kell elfogadnia az Izrael ellen hadjáratot folytató iszlamista Hezbollahot, amelyet Irán és Szíria tart életben. Damaszkuszban van irodája az Iszlám Dzsihádnak is, amelytől az új palesztin vezetés is szabadulna. Lehet, hogy annak az amerikai megfigyelőnek lesz igaza, aki úgy fogalmazott: „A libanoni tüntetések Szíriát is felszabadíthatják”.
Népszabadság Rt. * Impresszum * Hirdetési lehetőségek * Előfizetés * Regisztráció * Hírlevél * Adatvedelem * Akciók * Lap tetejére * ©
