Forrás: Magyar Hírlap

Ha a kétfüzetes összeállításból önkényesen kiemelhető valami, akkor az egyrészt a zsidóasszimiláció kérdése: a filozófusnak az elhíresült repülőegyetemen tartott előadása a kelet-európai zsidó értelmiség társadalmi és intellektuális útkereséséről szól, ma is főhajtásra késztető bátorsággal. Figyelemre méltó, ahogy a bibói megkésett fejlődés csapdáiról, a kritikai attitűdöt kísérő örök magyar gyanakvásról, a zsidóról mint entitásról és metaforáról beszél. Egy kultúrának a hagyományhoz való viszonya, azaz önképének újrafogalmazása nem csupán múltjának elbeszélésével írható le, hanem az élő tradíció feldolgozásával is. Például a tiszteletadás gesztusával, amely a tájékozódás lehetséges, alternatív pontjait jelöli ki. A veszprémi (ex-vajdasági) EX-Symposion Bozsik Péter vezényletével több mint tízéves pályafutása során nem először szerkeszt tematikus számot, pontosan a fenti feladatot látva el. A legfrissebb Vajda/Misu szám Vajda Mihály filozófus alakjával foglalkozik, a szubjektívebb és az elméleti munkásságot erőteljesebben figyelembe vevő esszéket gyűjtötték egybe.

Vajda szerepe a szellemtörténetben a szűkebb szakma számára közismert, a szélesebb közönséghez pedig ez a lapszám hozhatja közelebb. Ha a kétfüzetes összeállításból önkényesen kiemelhető valami, akkor az egyrészt a zsidóasszimiláció kérdése: a filozófusnak az elhíresült repülőegyetemen tartott előadása a kelet-európai zsidó értelmiség társadalmi és intellektuális útkereséséről szól, ma is főhajtásra késztető bátorsággal. Figyelemre méltó, ahogy a bibói megkésett fejlődés csapdáiról, a kritikai attitűdöt kísérő örök magyar gyanakvásról, a zsidóról mint entitásról és metaforáról beszél. Aki a Kádár-korszak sajátosságaira kíváncsi, ezúttal olyan vetületéről kap híradást, amiről, szemérmesen, ritkán szoktak beszélni. Kirajzolódik Vajda jellegzetes arcéle is, a kérdezés képességét erénynek tartó archaikus gondolkodó figurája, aki a szókratészi értelemben képes hitelesen kimondani, hogy „nem tudom”. Mert az antikoknál a mezítlábas, piactéri filozófusoknál alakult ki és vált azonnal veszélyeztetetté az európai szellem alapkaraktere. Vajda egykori mesterével, Lukács Györggyel mondhatjuk, hogy „megélt gondolkodása” bejárta ezt a pályát, csak az érkezési és az indulási oldal volt felcserélve; a marxizmus akadémikusságát kellett lebontania, hogy eljusson ahhoz a nyitott szemlélethez, amelyben a nem tudomnak érvénye lehet. Az EX-ben Sebők Zoltántól Kovács Éváig, Radnóti Sándoron, Kunszt Györgyön, Bacsó Bélán, Hévizi Ottón, András Sándoron, Heller Ágnesen, Kornis Mihályon, Szerbhorváth Györgyön és Karádi Éván át remekebbnél remekebb írásokban nem emlékeznek, hanem gondolnak Vajda Mihályra, akinek karrierje izgalmas útvesztőn keresztül jutott oda, ahol most tart. Hogy hol, érdemes az EX segítségével utánakérdezni!

Jánossy Lajos