Forrás: Népszava

Népszava Napilap 2005. március 3. csütörtök

Gyanús ügy Libanonban

Tripoliban, a lemondatott szírbarát miniszterelnök szülővárosában, a politikus hívei valósággal ostrom alá vették a várost, másfél évtizedes nyugalom után újra megidézve a polgárháború kísértetét. Ami a világot persze aggodalommal és csalódottsággal töltötte el. Mert hogy a Hariri-gyilkosságot követő össznépi tiltakozások után már azt lehetett hinni, hogy a felekezeti különbségek ellenére van egységes libanoni nemzet, és ez csupán egyet akar: független, egységes és békés Libanont. Lehet, hogy az, aki így látta, túl korán örült?

Persze hogy mi történik Libanonban, az maradhatna a libanoniak ügye, és nem kellene, hogy érdekelje a világot. Csak hát manapság minden mindennel összefügg, különösen a Közel-Keleten. A térségben, mint tudjuk, az éppen esedékes békefolyamat zajlik, és van két kormányzat – a damaszkuszi és a teheráni – melynek ez nagyon nincs ínyére. Mert ha – Allah ne adja – megtörténik a csoda, és csakugyan megbékélnek egymással az izraeliek és a palesztinok, akkor mindkét diktatúra elveszíti legfontosabb hivatkozási alapját

Marad hát számukra a hagyományos módszer: terrorral semmivé tenni a békekísérleteket. Nos, a Teheránt és Damaszkuszt a palesztin terrorszervezetekkel összekötő út Libanonon, s azon belül is legfőbbképp a Hezbollah nevű fundamentalista szervezeten keresztül vezet. Sok egyéb közt ezért kell Libanonnak szír protektorátusnak maradnia. Szíria azzal indokolja libanoni jelenlétét, hogy ha kivonulna, nyomban kitörne a polgárháború. Nos, még ki sem vonult, Tripoliban máris zavargások kezdődtek. Ami annyira egyezik Damaszkus érdekeivel, hogy az már egyenesen gyanús.

Kepecs Ferenc

Kepecs Ferenc

CopyRight Népszava

Comments are closed.