Forrás: Magyar HírlapFelszabadulás,

avagy csöbörből vödörbe?

Dr. Pintér Emil, Budapest

Részt vettem február 11-én az MSZP és az Antifasiszták Szövetségének közös rendezvényén Budapest felszabadulásának 60. évfordulója alkalmából a budai várban. Talán kétszázan voltunk, idős emberek, az akkori idők veteránjai. Amíg a főszereplőkre vártunk, orosz népdalokkal szórakoztattak bennünket. Azután jött a konferanszié, egy énekesnő, majd Molnár Gyula és Hiller István. Gyurcsány Ferenc a közönség soraiban tűnt fel, mindenkivel kezet fogott, aki a közelébe került.

Kellemetlen hideg volt, mindenki didergett. A beszédek a hangulatot csak tovább rontották, mivel nagyon emlékeztettek az 50-es évek szövegeire, a felszabadulás hamis pátoszára, az akkori idők egyoldalú értékelésére.

Jómagam is átéltem a felszabadulást – mint 15 éves ifjonc, de már teljesen tudatosan. Mitől szabadultunk fel akkor? A német megszállástól, a nyilas hatalomtól, a zsidók és a baloldaliak üldözésétől, a deportálásoktól, a főbelövésektől és az esztelen, gyilkos háborútól. Közvetve megszabadultunk a két világháború közötti félfeudális, féldemokratikus rendszertől is. Ezt ma sem tagadjuk.

Szabadok sajnos csak percekig voltunk – a két front közötti senki földjén. A szovjet győzelemmel rögtön jött a háromnapos szabad rablás, aztán még hónapokig az éjszakai “zabrálás”, nők megerőszakolása, “malenkij robot”, férfiak összefogdosása az utcán a hadifogoly-szállítmányok feltöltésére, majd a gyárak leszerelése és a Szovjetunióba szállítása. (A folytatás már nem kizárólag a felszabadító hadsereg számlájára írandó.)

A dolgok utóbb felsorolt részét akkor sem éreztük felszabadulásnak, ma pedig nem vagyunk hajlandók elfelejteni ezt sem. Hillernek minden becsületes törekvése ellenére sem sikerült a hatvan évvel ezelőtti helyzetet valósághűen visszaidéznie. Amit viszont sikerült felidéznie, az az előző rendszer hangulata volt. Ki tudja, talán ezt akarta, hogy biztosítsa magának 2006-ra néhány őskommunista szavazatát.

©

Comments are closed.