Forrás: Magyar HírlapAmiért az Életharang szól

Jegyzet.kiállítás

Szabályos időközönként kolomp kondul, a kisebb csöngettyűket pedig a látogatók szólaltathatják meg. Haraszty István polírozott sárga- és vörösrézből, valamint bronzból konstruált Életharangja (vagy inkább haranglábja) az Áldozat – Engesztelés című tárlathoz nyújt akusztikai aláfestést. Ezzel a címmel hívott meg harminckét kortárs hazai képzőművészt pályázatára a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület és a Magyar Zsidó Hitközségek Szövetsége, a felkérésre pedig mindenki válaszolt a maga módján.

Zsidók és magyarok, hívők és ateisták, idősek és fiatalok egyaránt előfordulnak ebben a mezőnyben, mint ahogy olyanok is, akiknek ez a téma egész életművükön végigvonul, míg mások csak most kapcsolódtak hozzá. Javarészt kimondottan erre az alkalomra készült művek szerepelnek – kivéve, ha az utóbbi évek friss terméséből valamilyen munka jól beleillett a kollekcióba. Az egyetlen közös válogatási szempont a kvalitás volt.

Fehér László a történelem, a zsidó hagyomány felől közelített, olajképén a mezüzét ajtófélfára szögelő fiúval. Für Emil népiesen naiv „falvédőjén” a pöttyögetett vörös tehén mellett tóratekercset cipelő alak látható, Magén István valódi imakendőt kombinál piros farostlemez figurával, Sváby Lajos Káin és Ábel esetét idézi a Bibliából, Gellér B. István Halálmenet-készlete parányi kerámia embersorokat zár fakazettába, Klimó Károly drámai, bordó-fekete kontrasztokkal emlékeztet 1944-re. Jóval áttételesebb szimbólumrendszerrel operál Baranyay András – grafikáján a kézfogás gesztusával – vagy Bikácsi Daniela, aki tojástemperával festi a tisztulást jelző vízoszlopokat. G. Heller Zsuzsa reliefjein Mózes kőtábláinak mustracsíkjai, míg Neuberger István vásznán a vérrel megjelölt ajtófélfa látható. Szotyory László bikabálványok szoborpárosát festi, Valkó László pedig a sírokra emlékezésül helyezett kavicsok tengerét örökíti meg triptichonján. Mértanian absztrakt volta ellenére is messziről felismerhető Boros Tamás, Fajó János, Gáyor Tibor vagy Maurer Dóra. Líraian vagy expresszionisztikusan festői a maga jellegzetes módján Balla Attila és Dévényi Mónika, Gábor Áron és Nádler István, Győri Márton és Kopasz Tamás, noha ezzel korántsem teljes a felsorolás&

A tárlat frappáns záró akkordja Szirtes János végtelenített lejátszású négy videója, amelyeken saját maga éleszti a tüzet, mint engesztelésül bemutatott áldozatot.

Wagner István

©